Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-22 / 12. szám

tatnak. Én nem kicsinylem azon értelmi tőkét, melyet tanítóságra nem számitó uri leányok a a tanítói képességben maguknak szereznek. De érdemes-e azért intézetet tartani s egy leendő úrnőnek a házi nevelést nem inkább lehetne-e teljesíteni azon ismeretekkel, melyekkel egy nevelőnőnek birnia kell? Egy ily nevelőnő-képezde állítására az orsz. nőképző-egylet nemcsak azért volna alkalkalmas, mert nagy a bizalom iránta (most is folyvást zaklatják nevelőnőkért), de mert a fájdalom nagy számú elszegényedett uri családok leánygyermekei itt keresnek menedéket. Ezek magukkal hozzák rendesen a nyelvismeretet és legszívesebben mennének művelt családokhoz nevelni. Ilyen kibővítését (legalább még egy osztálylyal) az intézetnek az egyletnek sem pénzereje sem főleg jelenlegi helyisége nem birná meg. De a kormány jobb célra nem adhatna bizonyos évi segélyt, s ha a mint várni lehet, ez intézet prosperál, ennek mintájára itt Pesten vagy más nagyobb városban lehet állítani vagy engedményezni egy másik s harmadik nőnevelőnőképezdét. Akár államsegélylyel, akár a nélkül állana is fel ez intézet: az állami ellenőrzés, a vizsgálatok felvétele a közoktatási kormányt illetné. A másik két intézet, melyre nem volna kevésbé szükség: egy szakácsnő- s egy bonne-képezde. Amarra különösen a fővárosban igen nagy szükség volna, hol az uri leányoknak nincs módjukban a már takarékossági szempontból is annyira kívánatos szakácsművészet titkaiba beavattatni. Egy ilyen intézet (Londonban több év óta van) igen könnyen fenntarthatná magát, mert asszonyok is szívesen tanulnának s fizetnék a megszabott dijat. De a felsőbb leányiskolák növendékeinek is kedves és hasznos szórakozás volna időnkint itt foglalkozni. Mellékesen lehetne elszegényedett nőket szakácsnőkké képezni. Bonneokat eddig az árvaházaktól kaptak, de ott nem lehetett gondoskodni arról, hogy a nevelés gyakorlatába s némileg elméletébe is bevezettessenek. Nem tudom, csak képzelem-e vagy fülhegyen hallottam, hogy a gyermeknő-képzőben ilyenekről is gondoskodnak. Ha nem, ott volna erre a legalkalmasabb hely. A szakácsnő-képezdét pedig akár állami akár társadalmi segélylyel az or szágos nőképző-egylet volna hivatva kezdeményezni. Budapest, 1885. márc. 8. Dr. Bihari Péter. ISKOLAÜGY. Eperjes, 1885. március 17-én. Az eperjesi evang. prot. collegium hazafias ifjúsága, melyet e tanévben dr. Vandrák András és Ottrokócsi V&gh Dániel jeles tanároknak váratlan elhunytában oly súlyos vesztesség ért, ez évben is megemlékezett nemzeti átalakulásunk nagy napjáról 1848. márc. 15-ikéről. Az ünnepély menete, a sorrendet megtartva, következőleg folyt le: Legelői is a gymnásium kebelében 1827 óta fennálló »Magyar társaság« munkás ifjai jöttek össze reggel 9 órakor a coll. tanitóképző-intézet nagy termében. Bevezetésül H'örk József, a collégium fáradhatatlan rectora, mint nevezett társaság elnöke mondotta szép megnyitó beszédét, utalva a 48-as eseményeknek hazánkra vonatkozó nagy fontosságára s ecsetelve azon öröm- és hálaérzelmeket, melyek minden igaz honfinak keblét márc. 15-én eltöltik. Erre Hitler Bernát VIII. oszt. tanuló jeles alkalmi beszéde következett. Mire Küry Albert VIII. oszt. tanuló szavalta el az ismeretes »Fiamhoz* c. költeményt. Különösen érdekfeszítő volt Balló Rudolf VJII. oszt. tanulónak közvetlen tapasztalatain alapuló J » A turini remete* c. jeles értekezése, melyre a tárgyat az irók és művészekkel Kossuth Lajos nagy hazánkfiánál tett legközelebbi látogatása szolgáltatta. Majd Zsóry VIII. oszt. tanuló sikeresen szavalta el »Emlékezés 1848-ra* c. tartalmilag és ! alakilag sikerült költeményét. Rác S. »Március 15.* c. költeményét Ghalupka Dezső VII. oszt. tanuló szavalta el sikeresen és végül Hlavács Gyula VIII. oszt. tanulónak »Rajz 1848J49*-bő\ c. jeles alkalmi dolgozatát ugyancsak Ghalupka mondotta el hatásosan. A »Magyar társaság* ezen díszülése zártkörű volt s csakis a collégiumi tanárikar volt meghiva. Nagyobb szabásúvá vált a collég, márc 15-iki ünnepélye az istentisztelet után 11 órakor, a midőn a »theologiai testület« ülte meg a collegium nagy termében nagyszerűen sikerült hazafias nyilvános ünnepét. Ez alkalomra Eperjes városának művelt közönsége is meg lett hiva s a terem zsúfolásig megtelt. A műsorozat a következő volt : 1) Hymnus, Erkel Ferenctől, énekelte a kedvelt »Eperjesi dalegylet« ; 2) Kozlesy József IV. éves theol. szabatosan előadott s jelesen kidolgozott megnyitó beszéde ; 3) Petőfi Sándor »Talpra magyar« c. nemzeti dala, melyet Geyer Miklós II. éves theol. érzéssel és nagy hatással szavalt el ; 4) »Marseillaise« énekelte az »Eperjesi dalegylet* ; 5) tiohus Pál IV. éves theol. jeles alkalmi beszéde, melyben a 48-as eseményeknek nagyszerű vívmányait eme'te ki s nagy tetszést aratott a jelen volt ünneplő közönségben ; 6) Tóth Kálmán » Előre\* c. költeményét Zachar Sámuel I. éves theol. szavalta el hatásosan s végül 7) »Kossuth induló« Mértytől, énekelte az » Eperjesi dalegylet*. A nagyszámú közönség határtalan lelkesedéssel hagyta el az ősi collégium nagy termét, s hiszszük, hogy fogékony keblében sokáig fogja megőrizni a theol. derék ifjúság hazafias érzelmeinek e nyílt tanúbizonyságát 1 Délután Y24 órakor az eperjesi evang. prot. kerületi tanitóképző-intézet *Pálfyköre« tartotta 1848. márc. 15-ike 37-ik évfordulójának emlékünnepélyét a »tanitókép. dalegylet* szives közreműködése mellett a coll. i-ső számú nagy termében, melyre szintén meg lett hiva Eperjes városának hazafias közönsége. A »Hymnus«-nak eléneklése s Kéler Gyula III. éves t. képezdész »Néhány szó 1848149-ről* c. jeles felolvasása után Frenyó Dániel III. éves t. képezdész, »A ledőlt szobor* c. ismeretes