Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-22 / 12. szám

is adni elő. A kilencedik osztály befejező, a sajátképeni bölcsészeti osztály volna. Az egyes tanároknak itt kellene felujitaniok az összes tanultak lényegét s lehetőleg irásba foglaltatniok. A történelembe és pedig a hazaiba lehetne beszőni rövid alkotmánytant s a törvények ismeretét. De ide tartoznak (a logika már előbb a nyolcadik osztályban beleszövetvén a magyar nyelv tanításába) a tudományok kritikája, főbb fogalmainak tisztázása, egységbe hozása — ha van — a bölcsészet tanára által s az embertan, bele szőve a gondolkozástan. (Természetesen kellő óraszámmal.) 6. Mi a módszert illeti: az alsó tanfolyamban mindenütt (a nyelveket sem véve ki) behozónak kellene lenni, mig a felsőben annyiban deduktívnak, amennyiben minden tudományt rendszerben adnának elő. 7. Minél több beszélgetés, minél kevesebb feleltetés ! Lehetőleg — és pedig minden tantárgynál — sok írásbeli dolgozat s fogalmaztatás s annál inkább iskolai — nem házi — mentől alsóbb osztályról van szó. 8. A tanárképző intézetek e célnak megfelelőleg módositandók vagy alakitandók át. Az elemi iskolákról kevés mondani valóm van. Ezekért s igen helyesen — mert az alapot kell jól megvetni — még legtöbb történt. Azonban — nem mondom mindenütt - igen sok megyében csak híréből ismerik a tanfelügyelőt s igy az iskolák magukra vannak hagyva s bizony az iskolaszékek is lanyhán teljesitik (ingyenes) kötelességeiket. Egyik oka különben a tanfelügyelők ^cura pastoralis^ hiányának a sok gépies munka, a rengeteg statistikai kimutatás, melyeknek mégis van annyi haszna, hogy az ország meggyőződhetik az iskolába járó tankötelesek számának évről-évre növekedéséről, valamint az okveles tanítók szaporodásáról. De hogy valóban van-e az iskolában előhaladás, arról csak személyesen, nem a számokból lehetne meggyőződni. Hiányos lenne képünk, ha az emberiség szebb felének — a nőknek neveléséről is meg nem emlékeznénk. Ha az extensio terjeszkedés egyértelmű a haladással: akkor ezen téren nagy gyarapodás van. Nemcsak a leány-polgári iskolák szaporodnak, de az úgynevezett felsőbb leányiskolák is. A középosztály műveltségének előmozditása céljában ez igen üdvös intézmény. De ha a privát értesítéseknek hitelt lehet adni, egy nem épen helyeslendő irány kezd — s épen a fejtől kiindulva — érvényesülni: a túlterheltetés megelő -zése, illetőleg megszüntetése végett kezdenek mind kevesebbet tanítani, a miért a kisasszonyok természetesen nem haragusznak. De három nagyon szükséges intézetről még nincs vagy, igen hiányosan van gondoskodva. Első a magyar nevelőnő képezde. Aki tanuja volt, vagy tanuja ma, hogy nemcsak a magasabb rangú, de a középosztályu családoknál is, hogy németesitenek s franciásitanak a gouvernántok, az nem tudja, a családokat okolja-e, vagy az államot, avagy a társadalmat a nem gondoskodásért. Mert hogy ma sincsenek jobb állapotok, azt nem kell bizonyítani. Családoknál nem lehet ellenőrizni, intézeteknél lehet kötelezni őket, hogy honosíttassanak s magyarul megtanuljanak, de nem arra, hogy szellemüket megváltoztassák s a magyar leány szivébe bele ne csepegtessék, milyen elmaradott kultura ez a magyar a némethez vagy franciához képest. De hiszen a kormány állított egy nevelőnőképezdét. Feltéve, hogy ez megfelelne céljának, még akkor is egy csepp víz tenger szomjusághoz képest. Quid hoc ad tantam sitim ! S ha jól vagyok értesülve, alapjában el van tévesztve ez intézet. A kiktől előbb tanitóképesitési vizsgálatot kivánnak s csak azután bocsátják a nevelőnői tanfolyamra: azoknak lesz jó dolguk, hogy önálló tanítónők lehetvén, nem mennek magán> O házba cselédnek (az országgyűlésen mondatott). Ujabban értesülök, hogy ez a II. kerületi nevelőnő-képezde meghalt már gyermekkorában. Ha valahol, ezen a téren kellene a közoktatási kormánynak követni Anglia példáját, hol társulati uton állíttatnak az ily intézetek, részint a kormány gyámolitásával, részint a nélkül. A kormány — kivált ez utóbbi esetben — nem törődik kik s mit tanítanak az intézetben. De ha oklevelet akarnak szerezni, szakbiztosokat küld ki, akik szigorú vizsgálat után adják az államérvényes bizonyítványt. Nem lehetne-e nálunk is ezt tenni ? Ott van az orsz. nőképzőegylet, melynek eredeti programjába már fel volt véve a magyar nevelőnő képzés s épen alulírott által mintegy öt évvel ezelőtt az évi közgyűlésen ismét kifejtetett e tárgy, s elvileg elfogadtatott. A négy évvel ezelőtt készült tanterv e szerint módosíttatott. Tudva hogy a családok a francia és német nyelv teljes bírását kívánják a nevelőnőtől, (amit a tanítóképzők nem adhatnak) a francia és német nyelv már az elemi osztályokban megkezdetett, a polgáriakban folytattatott, a felső osztályokban pedig eredetileg amarra hat, emerre öt óra rendeltetett, melyek közül kettő társalgási óra. Hogy e rendszernek volt eredménye, bizonyítja az a tény, hogy közelebb két olyan növendékünk tett kitünőleg a francia nyelvből vizsgálatot, kik kis gyermekkorukban francia szót sem hallottak. Most különben az intézetnek nincs semmi határozott jellege. A 9-ik és 10-ilc osztályban az általános nőműveltségre való képzés bevégeztetik ; de a tizenegyedikben tisztán preparandiai tárgyak tanit-