Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-22 / 12. szám

vesbítése• Tizenhat év óta tanárkodon! s ha igaz­ságosan akartam a feleletet megítélni, nem volt elég a kitűnő, jeles, jó, elégséges, gyenge: ezek közt fel kellett vennem félkitünőt, féljelest, jelesebbet, job­bat stb. Most a következmény előre látható: a leg­különbözőbb tehetségüeket és előmenetelüeket kell egy osztályba erőszakolni. Milyen jó volt az az alig elegendő (vix sufficiens) olyan feleletért, mely nem volt épen secunda, de elégségesnek sem Ítéltethetett. Most vagy jobbat vagy rosszabbat kell adni a tanulónak, mint a milyet érdemel. A középszerűség általánosítására jobb eljárást keresve sem lehetett találni; lesz majd egy-két jeles és rengeteg jó és elégséges s könyörületből minél kevesebb elégtelen. Azt hiszem, nemcsak az általam ismert g-im­náziumokban, de legtöbben tették a tanárok és vizsgálók azon szomorú tapasztalást, hogy a való­ban érettek száma ijesztőleg kevés. Az alsóbb osztályokban még sokat ígérő tanulók nagy része a felsőbbekben mintha elbutulna. S a gimná­siumi növendékek száma évről-évre szaporodik! S a legmulattságosabb, hogy a latin nyelvből, mely az összes óráknak negyedét foglalja el, aránylag legkevesebbet tudnak. Latinul tudó embert, s ki emlékszik, mennyit tudtunk csak ezelőtt 10—15 évvel, a hideg ráz a latin dolgozatok olvasásá­nál. Ennek oka lehet a tanárok módszertelen­ségében, s hanyagságában, de a fő ok a viszo­nyokban, az idők szellemében s a tanulási idő kevés voltában van. A kor üzleties, anyagias irá­nya megragadta a szüléket és tanitókat. A jel­szó: minélhamarabb keresethez jutni! A fő dolog hogy uszsza át valami módon a gimnáziumot, ^csak secundát ne kapjon/ ha az érettségi bi­zonyitvány kezében van, az egyetemen aztán majd eltölti azt a négy évet s kenyere lesz. A szomorú ebben az, hogy a kinek magas összeköttetései vannak, az a legkitűnőbb bizonyitványnyal bírók elől elüti az állomást. Igy lesznek az életben utol­sókból elsők. S maga a rendszer kedvez az ered­ménynek. A tanároknak ki van szabva néhány óra kitartása. Ha pontosan megy be és fennaka­dás nélkül mondja el pensumát, kötelességét tel­jesítette saz igazgatónak semmi beleszólója, hogy van-e eredmény. A fegyelem tisztán negatív: szo­rítkozik a rend fenntartására. Nevelői hatásról e formalitások közt szó sem lehet, — holott egé­szen az egyetemig az oktatásnak nevelőnek kel­lene lenni. Felekezeti iskolákban kétségkívül csa­ládiasabb a tanítás, de ezek meg igen sok helyen kénytelenek a tanulók számát a tandíj kedveért minden áron szaporítani. Igy nem járhatnak el a tanulók megrostálásában kellő szigorral. A jelen­ben az is nyomorúságuk, hogy kénytelenek vol­tak az állami tantervhez alkalmazkodni. A középiskolák e szomorú állapotán egyes tanárkar, egyes felekezet nem segíthet. De a ve­szély nyilvánvaló s igy törvényhozásilag kell mi­nél előbb intézkedni. Meggyőződésem szerint kö­vetkezőkben lehetne találni a jobbra fordulást. 1. Mindenekelőtt a gimnáziumot kilencosz­tályuvá kell emelni. A németeket ez egy jóban nem utánozzuk, pedig ott nyolc osztályban sok­kal többet tanulnak, mint nálunk. De nekünk ha­zai tradítiónk is van. A mult században s a je­lenben, mikor a protestáns iskolák álltak elől s a legkitűnőbb emberek kerültek belőlük, a licea­lis rendszer uralkodott; 6 osztályú gimnázium s harmadéves bölcseleti tanfolyam. Ugyanezt sür­gette a convent. A visszatérésnek következmé­nyei nyilvánvalók. Kilenc évig levén szükséges ta­nulni, meggondolja minden apa, adja-e oda gyer­mekét, vagy jobb lesz valami szakiskolába adni. A most nyolc évre szabott tananyag kilenc évre osztatván be, az órák száma kevesbedni fog, de a tanárok óraszáma is, s igy buzgóbban, fáradság nélkül élhetnek hivatásuknak. Az egyetemeken nem lesz panasz, hogy fejletlen ifjak tódulnak hozzájuk. 2. A két illetőleg a négy alsó osztályban bizonyos osztályrendszert kell behozni. A vallás­tanáron kivül két tanár eltanithatja az összes tan­tárgyakat . egyik a nyelvieket (magyar, latin) má­sik a reáliákat (mennyiségtan, természetrajz) s a történelmiek a tanár készültsége szerint vagy — ami jobb — a nyelviekhez vagy a reáliákhoz csatolandók. A harmadik és negyedik osztályban már egy harmadik tanár is (német nyelv) alkal­mazandó. 3. A hat osztályra ugy osztandók be a tan­tárgyak, hogy azok bevégeztessenek. Igy a tör­ténelem (hazai és világ) a földrajz (a politikai is) a mennyiségtan (csak a trigonometria maradjon a felső osztályokra), a nyelvek grammatikai és irály­tani tekintetben (még a görög is). Ennek a hat osz­tályú tanfolyamnak az az előnye volna, hogy az időnként eltávolítandó tanulók mehetnének pol­gári iskolába. Másfelől a vidéki gimnáziumoknak nem kellene nyolcosztályuságra törekedniök, in­kább tanerőkkel látni el jól magukat s növen­dékeik folytathatnák pályájukat a teljes gimná­ziumok valamelyikében. 4. E hat osztályban ugyanazon vagy rokon (magyar és latin nyelv, történelem és földrajz) tárgyakat lehetőleg egy tanárnak kellene tanítani. 5. A felső 3 osztály két elsejében (7-ik 8-ik) taníttatnának az alsóbbakban nem tanítottak (fizika, irodalomtörténet, felsőbb mathesis) .mig a nyel­vekben a nyelvtan folytonos ismétlésével, főleg az illető irodalomban kellene bevezetni a növendé­ket; tehát rövid görög, latin és német irodalmat

Next

/
Thumbnails
Contents