Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

theologiáink mindegyike tud egy folyóiratban a saját irányának kifejezést adni, addig egyedül Pápa az, mely e tekintetben nem követi a többiek példáját; Pápa az, mely azt, hogy minő állást foglal el a különféle prot. theologiai irányzatok között, nem tudja bebizonyítani. Azonban a szives olvasó szíveskedjék megérteni. A fenntebbiek kijelentése által nem azt mondom, mintha azért Pápát a többiektől elmaradottnak tartanám. Ezt nem mondom Vétkezném ha ezt mondanám. Tanárai tudománya, erkölcse, szorgalma és jó tanitásmódja, mindig elegendő okok arra, hogy azok, a kik magukat az Úr oltára körül való buzgólkodásra ajánlják, tanulmányaik gyarapítása és az igazi papi jellem elsajátítása végett ez intézetbe menjenek. A tudnivágyás szomját ott is lehet oltani, és a kutatni szerető lélek ott is talál táplálékot. Az az intézet, mely a múltban egyházunk számára egy Ballagit, Édes Albertet, Fördőst, Kerkapolyt, a közelmúltban egy Molnár Aladárt, Eötvös Károlyt tudott képezni, az a jelenben is tud ez oszlopokhoz hasonlókat képezni. De miután most nem arról van szó, hogy a pápai iskola mint teljesiti nagyszerű hivatását, hanem sokunknak egy szerény óhajáról, ugy térjünk erre röviden. »Dunántuli" elmondta óhajunkat. Hogy t. i. nagyon szeretnénk, mi dunántuliak, ha Pápán is, mint a többi íheologiai intézetekben egy egyházi és iskolai lap indulna meg. Ez óhajára »Dunántúlinak« vagyis jobban mondva óhajunkra, nem azoktól a kik felhiva voltak, hanem Antal Géza tanuló barátunktól hallottunk egy nem reményit feleletet. Nem reményltnek mondom azért, mert én fiatal embertől, már vére hevénél fogva is, minden jóért, szépért és hasznosért csak lelkesülést várok. Hogy a mi óhajunk pedig szép és hasznos, azt ugy hiszem senkisem vonja kétségbe. Hiszen az szép egy fiatal embertől, ha tanárai mellé áll és nem engedi, hogy azok értékükben csorbulást szenvedjenek. De midőn azoknak tanítványa'k védekezéseire nincs szükségük, mert senki által nem kisebbittetnek semmiféle tekintetben, akkor mégis egy tanulónak beszélni tanárja helyett fogadatlanul, ezt étikérem csak tolakodási viszketegnek tarthatom. Mert szeretném tudni, ki bizta őt meg, hogy ő válaszoljon il'etőleg védekezzen tanárai helyett oly gyenge ar« gumentatiókkal ? En nem hiszem, hogy a tanári kar közül csak egy is. A pápai theologia tanárai nem szorultak soha és nem is fognak szorulni arra, hogy egy tanuló szálljon sikra helyettük, vagy menjen segítségükre. Alig hiszem, hogy A. G. ur szándéka kiviteléről megkérdezte volna valamelyik tanár urat, és alig hiszem, hogy szándékát bárki is helyeselte volna. Mert ha ez igaz volna, ezt mi dunántuliak igen nagyon sajnálnánk. Talán a pápai tanárok is megtudják még irni, hogy miféle véleménynyel vannak a dunántuli papság óhajára. Es nem kérték fel A. G. urat, hogy ő írja meg helyettük. Nézzük most felhozott érveit. Egy helyen igy szól: »A protestáns theol. könyvtár kénytelen beszüntetni kiadványait, a melyek eddig egy egész országnak szólnak, már csak azért is, mert az ország szivében Pesten jelennek meg, mit gondol cikkíró ur : egy Pápán megjelenő bármi nagyszerű munkának mi lenne annak sorsa ? Hogy A. G. mi különbséget lát egy Pesten vagy Pápán megjelenő nagyszerű mű között? gyenge elmémmel felfogni nem tudom. Hogy miért szól csak a pesti az egész országnak és miért nem a pápai vagy debreceni ? ezt csak ő fejtheti meg. Én ugy gondolom, hogy az ország bármely részében lakó theologuc

, egy nagyszerű munkánál nem azt nézi, hogy hol jelent meg. Egy nagyszerű mű olvasását és megvételét nem az határozza, hogy melyik j nyomdából került ki, hanem a tartalom. Egy Pesten megjelenő nagyszerű mű szólhat nem csak az országnak de az egész mivelt világnak ; valamint egy Pápán megjelent nagyszerű mű is. Ezt is mondja cikkiró : »Egy pár száz frtot senki sem dob ki hiába, pláne pápai tanár, kinek 1200 frt a fizetése.« Hát a többi intézetek tanáraié azt gondolja több ? Bizony azok is csak oly szegények, kivéve talán az egy Pestet, mely mostanában emelte fel a tanári fizetést. Es azok mégis tudnak egy pár száz frtot kidobni. Sőt Patakon minden megválasztott tanár egyházkerületi végzés értelmében — mindaddig nem tekintetik rendes örökös tanárnak — a mint értesülve vagyok — mig csak nem ád ki valami munkát. Hát ő tehát miből áldoz ? Vagy miből áldoztak azelőtt a pápai tanárok, mint Kiss János? Bizony jobb lett volna ha A. G. ezeket felszínre nem hozza. Felhozza cikkiró azt is, hogy nálunk egy ilyen lap nem tudná magát fenntartani. Már kérem szépen ilyen vádat egy egész kerületre ne méltózztassék rásütni. Nem tudom honnan gondolja ezt és miért néz le ugy bennünket? Majd ha meggyőződött a lap bukásáról, akkor tessék felettünk anathemát zengeni. De előbb probandum est. Ha többi testvéreink eltudnak egy lapot tartani, talán mi sem leszünk és vagyunk sem szellemi sem anyagi tekintetben oly szegények, hogy alma materünk szülöttjét elenyészni engedjük. Ilyen hálátlan gyermek nem lehet S meglehet sok fiatal embert ösztönözne ennek megjelenése a nagyobb-nagyobb munkásságra. És sokan lennénk talán ez által is egyházirodalmi tekintetben önállókká. Óhajunk hát nekünk egy lap — • theologiai irányú lap megindítása. Ezt kérte »Dunántuli* is. Azt hittem, hogy majd ő utána lessz egy más valaki is, a ki fontosabb szempontokból is, kérni fogja a tanári kart, mely között körülbelül 12—15 theologiát végzett jeles erő van, ama lap megindítására. Antal ur feleletére pedig sem a tanári karnak nincs szüksége, sem mi vidéki papság ő tőle e tekintetben feleletet nem várunk. De ne is avatkozzék ilyen dologba, mert ugy járhatna, mint Aesopus békája, a mitől pedig, mint ugy tudom törekvő embert, nagyon félteném. Bokodi Vince. Régóta ismerjük a Pápán volt tanuloknak a pápai iskola, annak dicsősége, jó hirneve iránti meleg érdeklődésüket, és igy értjük ha »Dunántuli« s Bokodi V. urak s meghisszük, hogy több mások is némileg zokon veszik, hogy mig a többi reform, főiskolák árnyékában egy-egy egyházi lap is tenyészik, addig a pápai kollégium ékességei közül egy ilyen hiányzik. De hát óhajtandó-e, hogy az egyházi lapok versenyterén Pápa is megjelenjen ? Mi, vagy szerkesztő kollegáink nem adhattunk választ, mert hát legjobb akaratú olvasóinknak is eszükbe jutna akaratlanul is Cicero, a ki pro domo sua beszél. Hanem válaszoljon az olvasó. Tudtunkkal csak magyar nyelven — pedig van német s s'áv nyelvű is — 12 egyházi lap avagy folyóirat jelenik meg. Ha azt vesszük, hogy hazánkban majd harmadfél millió magyar ajkú protestáns van, s ha azt nézzük, hogy külföldön 2—3 millió protestánsnak hány egyházias irányú lapra van szüksége, s egyszersmind annak fenntartására képessége buzgósága: bátran megszavazhatnék a 13-iknak is a létjogot. Am de nálunk ázt a 12 lapot ki tartja fenn? Kevés kivételt eltudva, néhány száz lelkész, a kiknek egynémelyike bizony igen nagy áldozatot hoz az