Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

egyházi irodalom oltárára. Ne csodáljuk azért ha A. G. ur, elhisszük mi is, hogy hívatlanul, azaz nem megbízás­ból, védelmére kelt az általa s méltán, tisztelt pápai ta­nárkarnak, s nem is B. V. ur által teljesen meggyengí­tett érvekkel. De hát mégis illő volna, hogy a pápai theol. tanár­karnak is lenne egy egyházi lapja ! Segítsünk rajta, ta­lán közvetíthetjük a dolgot Akár a baglyot vágjuk a falhoz, akár a falat a bagolyhoz, mindegy az, ugy tartja a példabeszéd. Hát vágjuk a falat a bagolyhoz. Égyesit­sük a pápai theologiát a budapestivel és mindjárt lesz egyházi lapja a pápai tanárkarnak is. — Persze ez nem egy könnyen történik s nem egy szerkesztői mondani­való folytán, de hiszen nem uj gondolat ez, ha nem valósítjuk is azonnal, de ne is hagyjuk egészen elaludni a talán egykor üdvösnek felismerendő gondolatot. Szerk. Önigazolás. A mit a n.-bajomi iskolaügyben tettem és írtam egyenesen a gyülekezetnek — mely nekem kenyeret ád — tudtával és megbízásából, tehát oly kötelességből, mely elől, egy hivatása színvonalán álló lelkésznek is becsülettel kitérni nem lehet, tettem és irtam. E kötelességből irtam többször esperesünkhöz, az egyházmegyéhez és kerülethez s szerkesztettem felfolya­modást az egyetemes konventhez, melyet rajtam kivül a tanitó és 16 presbyter irt alá. Midőn pedig látánk, hogy esperesünk hivatalos ál­lása előnyeit felhasználva, meghallgattatásunk előtt min­denütt ajtót zárt, szintén megbízásból vivém ügyünket nyilvánosság elé magunkat kipanaszlandók. Tagadhatlanul éles bonckés alá vettem az illető urak hivatalos eljárását, lecáfoltam a kijátszatásunkra gyártott hamis jegyzőkönyvi pontokat, de sem V. sem K. egyéniségét egy betűvel sem érintém, sőt nt. szerkesztő urat is megkértem arra, hogy ha közleményeimben hely­telen, sértő kifejezést talál, használja a szerkesztői ce­ruzát. Mi lett volna természetesebb, mint hogy V. és K. urak is viszont, megjelent cikkeimet a kritika szabályai szerint szigorún megrostálják, állításaimat érvekkel cá­folják, tévedésimet — ha voltak — helyreigazítsák és én paratus sum corrigi sí ad melíora docebor. E helyett azonban jupiteri szemöldökkel rivalnak rám: quiste constituit preceptorem! s hasábokon keresz­tül suhogtatják felettem bősz haragjukban a személyes­kedés korbácsát. Ez nem kritika, ez nem férfias eljárás. De én az egyházak autonomiája védelme közben kapott ütések kékjeit nyugodt önérzettel hordozom: est et fideli tuta silentio mercesl Körmendy esperes urnák közelebb megjelent kér­kedő hetvenkedésire érdemileg majd másutt válaszolván, röviden csak ennyit mondok Petőfivel: »Minden Demoszthenesnél szebben beszél a tett« ! Ha ő oly tisztán áll, mint a hogy prokátori fogá­sival elhitetni akarja, miért a vizsgálat elől szökdösés ? miért a vizsgálatot elrendelő kerületi végzésnek a jegyző­könyvből hamis eltüntetése? hisz non qui accusatur sed qui convincitur reus est. De midőn ő a vizsgálat elől bujkál, bizony min­den okos ember előtt gyanússá teszi helyzetét, önmaga accusálja sőt a priori convincálja magát. Személyem ellen használt szeretetlen rugdalkozá­sit, pajkos csipkedésit hidegen visszautasítom. Ez K. . urnák megszokott fegyvere; unumquodque amare et producere sibi simile natura est. Sokkal tisztábban állok ismerőim jó véleményében, sem hogy efféle karmolások ellen védekeznem kellene. Ime egyházmegyém csak közelebb is 63 szavazatból 50 szóval, tehát majd osztatlan bizalommal 16 év óta Isten tudja hányadszor tanácsbiróvá választott. Nem ismerőim tájékozása szempontjából pedig — ne vegye senki sz erénytelenségnek — ide igtatom Körmendy esperes ur által nem rég kiállított szolgálati bizonyítványomat: >Alólirottak — mint a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye egyházi és világi elnökei ezzel bi­zonyítjuk, hogy nt. Csire István n.-bajomi ev. ref. lelkész ur, a b.-somogyi ev. ref. egyházmegyében, részint mint a csurgói gymnázium tanára, részint mint segéd, helyet­tes majd rendes lelkész 25 év óta szolgálván, ez egész idő alatt magát folytonosan akkép viselte, hogy hivatali pontosságával, vallás erkölcsi élete fedhetetlenségével, társadalmi illemes modorával, egyházias irányával, állá­sának mindenkor szigorúan és szabályszerűen elegett tett, a mely gyülekezetben szolgált, abban erélyével tevékeny­séget, pontosságával rendet eszközöl, s általán hivatalá­nak disze volt, s mint ilyen a b.-somogyi egyházmegye gyülekezeteinek szavazatai által az egyházmegyei tör­vényszéknek több ízben egyházi tanácsbirájává választa­tott*. . . Sárközy Dénes egyházmegyei gondnok. Kör­mendy Sándor esperes. Már most mikor irt az én esperesem igazat?!* Csire István. A nagy-enyedi theol. ifjúság válasza. A budapesti theologus s más ifjak felhívására. Mielőtt a választ közölném, szükségesnek tartom a felhívást, mely e lapok hasábjain közölve nem volt, leg­aláb kivonatban ismertetni s némely dolgokat felemlíteni. Egyúttal köszönetünket fejezem ki a debreceni s kolozs­vári egyházi lapok szerkesztőinek, kik azt egész terjedel­mében közölni szívesek voltak. A felhívás hangsúlyozza, hogy a theol. tanulmá­nyainak alapját kell, hogy a Szent írás képezze, szüksé­gesnek tartja, hogy a papi pályán levő ifjú korunk ké­telkedő s ingadozó nézetei közt a Krisztusról bizonysá­got tevő írásokból alkossa meg hitvilágát. De nem tartja elégnek a biblia ismeretét, hanem szükségesnek tartja, hogy a theologus s általában minden ifjú belemélyedjen abba ugyanannyira, hogy az ige legyen szövétneke az ő lábainak s világosság az ő utain, a bibliának az emberek bűnösségéről, Isten kegyelméről, a Krisztusban való hit­ről szóló s egyébb fenséges igazságairól ne csak tud­jon, hanem azok képezzék munkálkodásának rugóit. A felhivás említést tesz azután a biblia-szövetségről, mely­nek tagjai megállapított részeket (természetesen másokat is) olvasnak s imádkoznak a minden áldások adójához, hogy Szent Lelkének erejét közölje azokkal is, kik még * Azt hiszszük teljesen igazat irt az egyházmegyei elnökség, mi­dőn ezen bizonyítványt kiállította, s ha megkerestetnék, most is ehhez hasonlót írna ; a mint hogy mi is, és velünk együtt sokan Csire urat hazai protest. lelkészkarunk közbecsülést érdemlő tagjának ismerjük. Tudjuk azonban azt is, hogy az az önkormányzati jog hazánkban so­kak által, igen gyakran fonákul értelmeztetik s az emberek e tekintet­ben igen sokszor nem ugyanazon mértékkel mérnek fel-, mint lefelé s e miatt azután a legderekabb emberei is egyházunknak a felsőbb ható­ságokkal összeütközésbe jönnek. Nem a mi dolgunk erre nézve igaz­ságot szolgáltatni, de talán nem csalódunk, ha ezen hosszas és ugy a szerkesztőség mint az olvasók türelmét próbára tevő — bár sok tekin­tetben tanulságos — polémiának a forrását is az autonomia téves ma­gyarázatában keressük Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents