Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-04 / 1. szám

mienk, lelkészeké; hozzánk küldi a t. szerkesztőség vagy kiadóhivatal a kisebb-nagyobb terjedelmű csomagokat, igy év vége felé ; és mi szives örömmel s teljes odaadással is ajánlgatjuk híveinknek, nem resteljük sokszor a kérést, könyörgést sem, hogy vegyék meg minél többen, mert emeli lelkünket az a nemes gondolat, hogy ez uton is egy-két árva könnyeit segítjük letörülni. De — és itt kérek egy kis figyelmet — hazánkban a naptárirodalom, legalább mennyiségileg, már igen kifejlett, mondhatni túltengésben szenved, azért a verseny is e téren sokkal nagyobbá lett, mint az irodalom bármely más ágában. Nekünk, ha azt akarjuk, kogy e vállalat meg ne bukjék, sőt az eddiginél is nagyobb hasznot hozzon (pedig hogy ne akarnók ezt !) számol nunk kell e nagy versenynyel, s azon kellene lennünk, hogy a mi naptárunk mindjárt az elsők között jelenjen meg a könyvpiaczon s legalább is október hó elejére már szétküldözve legyen a vidékre; mert ha mi nem sietünk, majd sietnek és megelőznek a naptáraikkal mások, és aztán zörgethetünk a mi népünk hajlékaiba, ha azokat ügyesebb s élelmesebb versenytársaink, az apró őszi vásárokon vagy házaló colporteurjeik utján az elégnél is jobban elárasztották az ő olcsó léhaságaikkal! Pedig valóban igy áll a dolog. Nem tudjuk, szerkesztési, nyomdai vagy expediálási nehézségek miatt-e, de tény, hogy az árvaházi naptárak ily későn, majdnem a tizenkettedik órában szoktak, évek óta szétküldetni ; ez évben például november hó végén s december elején kaptuk meg azokat, mikor a nép bőven el volt látva már a különféle képes és olcsó kalendáriumokkal. Az elmúlt években sem tapasztaltunk e tekintetben valami dicséretreméltó gyorsaságot az expeditió részéről, s e miatt általános volt a panasz az elárusitásra hivatott lelkészek körében, kik közül többen vagy egyenesen visszaküldötték a naptárakat, vagy — mint alólirott is — 5 — 6 naptárt is kénytelenek voltak, sok oldalról igénybe vett lapos erszényökből, mint egy morális kötelességből s a cél szentsége iránti tekintetből megváltani, melyek pedig kellő időben könnyű szerrel elárusithatók lettek volna azok között, a kik számára épen irva vannak. — Ez évben sem lesz másképen ; sőt tekintetbe véve az eddiginél is nagyobb késedelmei- és a mostoha anyagi viszo nyokat, talán még rosszabbul lesz, mint eddig, s az 1885 ik évre szóló naptárak jó nagy része meg fog maradni — in natura — a szegény árvák részére, a miben azoknak természetesen édeskevés hasznuk és örömük lehet 1 Summa sumarum : Vagy adjon ki az árvaház naptárakat, s akkor adja idejében, vagy ne adjon. Az első esetben biztosítva leend a nemes cél, sokkal inkább mint eddig; és a közvetítést is mi vidéki lelkészek sokkal örömestebb elfogadjuk, mint eddig. Ajánlom szerény soraimat a prot. árvaházi választmány és a naptár szerkesztősége becses figyelmébe. — Ságvár, 1884. december 30 án. Kálmán Gyula, ref. lelkész. A szerkesztőség irányában nyilvánított bókot, ha nem is mint ilyet, de mint őszinte jóakarat nyilvánítását köszönjük. A megrovást teljesen helyén levőnek találjuk és kijelentjük, hogy árvaházi naptár vagy nem adatik ki több, vagy az september hóban, legkésőbb októberben szét leend küldözve. Nekünk két egész hónapunkat megkeserítette az a körülmény, hogy az említett naptárak egy részét csak november végén, a nagyobb részt pedig alig egy vagy két héttel ezelőtt adhattuk postára' De másrészt éppen e ké edelem tanított meg bennün ket arra, hogy ezen vállalatot megszüntetnünk nem szabad, sőt lehetőleg tökéletesítenünk kell. Nem menvén el kellő időben a naptárak, több mint 50 lelkész úrtól kaptunk tudakozódó, sürgető leveleket ; számos helyről írták még december közepén is, hogy hiveilc több tagja mind ekkorig nem vett más naptárt, várnak Karácsonig, sőt újévig is, ha biztosítva lesznek az árvaházi naptár megjelenése felől. Nem csak, hanem bár a lehető legkésőbben küldettek szét naptáraink, mégis annyi utánrendelést egy évben sem kaptunk, mint már eddigelé is; pedig még hisszük, hogy mint a mult évben, ugy a jelenben is lesznek, kik januárius hóban is még, ha nem is nagyobb számmal, de egyes példányokat 4—5—10 darabot fognak rendelni, és pár hét óta biztat a remény, hogy a nyomdából kikerült 16 ezer naptárból nem fog feles számú példány — in natura — árváinknak maradni, a mi miatt bizony mi is felettébb aggódtunk. S egyszersmind örömmel győződtünk meg, épen ezen késedelem folytán, hogy lelkészeink nagy része, mennyire szívén viseli árvaházunk ügyét, de talán ezen naptárvállalat ügyét is, melynek célja nem csupán anyagi haszon-nyerés, de erkölcsi hatás gyakorlása is, — hogy mily örömmel és készséggel fáradoznak sokan a valóban hivatott szolgái közül az Urnák ezen a népies valláserkölcsi olvasmányok nagy Irányát is némileg pótolni kívánó naptárak terjesztésében. Ezen tapasztalat is serkenteni fog bennünket, hogy az igényeknek igyekezzünk minél inkább megfelelni. Ugyan ezen okból közlendünk e lapok hasábjain közelebb ezen naptárra vonatkozólag beküldött egy pár bírálatot is. F. KÜLÖNFÉLÉK. * Ujabb imaházakat Budapestre! Evek óta tapasztaljuk, de különben a statistika is kézzelfoghatólag hirdeti, hogy a budapesti reformátusok számára távolról sem elég egy templom. Eddig csak megvoltunk valahogy ha szorongva is; de a közelebbi két karácsonyi ünnep alkalmával — ámbár az idő a legkedvezőtlenebb volt, — valamint ó- és újévkor az istenitiszteletben csak azok vehettek részt", kik annak megkezdése előtt legalább is félórával helyet foglaltak a templomban A lelkészeknek csak nehéz harcok s tolongás között lehetett székükhöz bejutni. A templomnak minden zuga, fent és lent, ülő és állóhelyek, még az ajtókon kivül is a szó szoros értelmében zsúfolásig tömve volt. Reményijük, hogy ezen örömre gerjesztő bajon mihamarább segítve lesz, hónapok óta foglalkozván az egyháztanacs több tagja azon tervvel, hogy a város különböző részeiben s természetesen Budán is imaházak béreltessenek, s ezekben, valamint a protest. árvaház nagy termében, a hold utcai német-skót reform, templomban rendes magyar református istenitisztelet tartassák. Sőt az első lépés már meg is van téve, a mennyiben Kenessey Béla theol. tanár ur az árvaházban minden második vasárnap tart istenitiszteletet az árvagyermekek számára, de a melyben már a vidéknek nem csak protestáns, de más vallású lakosai is részt vesznek. Reményijük hogy rövid idő múlva e tekintetben örvendetesés a vidéki nagy városoknak is például szolgáló intézkedésekről hozhatunk hírt. De másfelőlről is örvendetes haladásról értesülünk. Czelder M. kecskeméti lelkész közelebb Kis-Kun-Félegyházára ment át »összeszedni a kalászokat, melyek a kévekötésre kínálják fejeiket.« Talált több mint 100 protestáns lelket, közöttük többet az intelligens osztály-