Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

,.Etiam si Cato dicat. . ."! — Nagytiszteletű Farkas József s Edes Albert urakhoz. — Jelen soraimnak nyilvánosság elé hozatalára, ha minden egyebet eltekintek is, már maga azon hála és köszönet is kényszerit, melylyel méltán tartozom, azon érdemes férfiaknak, kik e becses lapok folyó évi 4-ik számában »Imádkozzunk, de ne szédelegjünk« címen megjelent cikkemet közelebbi figyelemre méltatva, a szeretet hangján elmondott útbaigazító tanácsukkal szívesek voltak megajándékozni. S ha nem ismerném e férfiak fennkölt gondolkozását, szavakimondó igazságszeretetöket, nemes türelmöket, meghallgatási készségűket, talán szónélkiil hagytam volna e becses lapok folyó évi 2-ik számában emiitett cikkemre tett megjegyzé-eiket. De mivel először, erős meggyőződésem az, miszerint ama férfiak is vallják azon elvet, hogy »ott a hol az igazság ügye jő kérdésbe, hol okokat kell latolni, az aggkornak semmi elsősége sincs a fiatalság felett ;* másodszor, mivel ata- | nulási vágy, az igazság keresésének szenvedélye mindig j szívesen látott kell hogy legyen ; harmadszor, mivel azt halottam miszerint »mindig tiszták a fegyverek, ha használatukban a szándék jogos« : elhatároztam, néhány szóval felelni ama megjegyzésekre, hogy néhány »maszlag, bürök s csalán közé keverve« látott, helyesléssel fogadott nézeteim alapján egyet-mást — épen az imádkozás jogosultságának s hatásának kérdésével kapcsolatban — újólag elmondjak. Azt előre is megjegyezve, miszerint az »Imádkozzunk, de ne szédelegjünk* című cikkemben elmondottakat s kifogásoltakat annyival inkább sem tekinthetem megcáfoltaknak, mivel ha emiitett cikkemben csakis annyi volt a helytelen, a »maszlag, bürök s csalán* a mennyit az »Imádkozzunk* című cikk írója felemlít s megcáfolni akar, a többit pedig igaznak ismeri el: ugy azon érvek ellen védekeznem sem kell, mert hiszen az ima értelmi alapokon megítélt jelentőségének eldöntésével a többi feszegetett kérdés teljesen tárgyszerütlenné lesz. S én megvallom miszerint emiitett dolgozatomnak tulajdonképeni intentiója nem annyira a családi istenitisztelet, imahét, vasárnapi iskola stb. ellen volt irányozva — melyekkel bizony nagyon keveset rokonszenvezek — hanem inkább is az imának fogalmi s értelmi jelentőségével akartam tisztába jönni, azzal a jelentőséggel, melylyel az ima a modern felvilágosodás körén belől birhat s bírnia kell is. Én azért inkább is ezen kérdésre óhajtottam volna a felvilágosítást, mert hiszen minden kérdés ennek alapján Ítélhető meg s dönthető el; s ha erre vonatkozó nézeteim helyesléssel fogadtattak : ugy szükségtelen igazolnom magamat. Hogy emiitett dolgozatomból felismerhető a »gyermekkorban beszívott mély vallásos érzelmek s az ifjúkorban megismert u. n. modern eszmék közötti hányattatásom, teljesen igaz, s én ugy hiszem ez Ítélet alól senkise képez kivételt ma sem. Mely állításommal nem azt mondom, hogy mint oly sok másnak van, ugy nekem is ne volna, határozott világnézetem, melyen felépül vallásosságom is; hanem jelezni óhajtom azt a bizonytalanságot, azt a zűrzavart, melyben vallásos hitünk korunk tudományos előhaladottságával szemben áll, mely kényelmetlen helyzet, talán nem mondok sokat, ha azt állitom, hogy mindazótától fogva megvan, mióta az emberi lélek tudvágya, s a lelkiismeret szabadsága egyes positiv vallások hittételei, öröklött nézetei által teljhatalmulag s kizárólag irányittatni céloztatott. Hogy mily merev ellentétben állanak ma is egymással a vakhit, bigottság, s a tisztultabb világnézet alapján felépült vallásosság s a tisztán anyagelvi alapokon felépült világnézet, felesleges említenem, s hogy ezeknek egymással való kibékitési kísérletei mily rosszul sikerülnek, példa reá korunk vallásos állapotának zűrzavara is. S hogy közelebbről a protestantismus hivei között is mily számosak a középkori catholicismus éjszakájából kisérteni feljáró lidércek, eléggé igazolja a csak nem rég megjelent »A hit fegyvere* cimű mű is s oly egyházi beszédek, melyek ma is földalatti pokolról s ördögökről s Krisztus váltsághalálának szószerinti értelemben vételéről tanítanak, s hogy az enemű, ma már minden értelmi alapot nélkülöző dogmákon megbotránkozókat az »Imádkozzunk* cimű cikk irója Pál apostol ama szavaival akarja elhallgattatni, hogy »a világ fiai előtt nagy bolondságnak látszott az, mit Jézus követői a legfőbb bölcsességnek tartottak* megvallom, nem vagyok képes megérteni, épen egy oly férfiú ajkáról hallva azt, kit mint a modern felvilágosodás egyik elsőrendű zászlóvivőjét tisztelünk. A Szabó Aladár ur áradozó bibliai idézetekből egész az érthetetlenségig összehordott néhány dolgozatát nem is említem. A családi istenitisztelet s imahét mellett felhozott érveit sem fogadhatom el az »Imádkozzunk* cimű cikk írójának, nem tartván a vallásos érzelmet olyas valaminek, melynek első motora a kényszerítés, a gépies rászoktatás, sőt ellenkezőleg, épen azt tartom a legtöbb nehéz, meddő lelki harcok szülő okául, a vallásos nézetek elavulásának egyik legfőbb tényezőjéül, hogy már a mindenre fogékony gyermeki szívbe oly vallásos fogalmakat csepegtetnek be, melyeknek később mulhatatatla nul ellentmondásba kell jutniok korunk tudományos felvilágosodottságával; a helyett, hogy , a gyermeket a mennyiben lehet önmaguk tanítóivá, az igazság felfedezőivé, a természet vizsgálóivá s a tudomány mivelőivé* igyekeznénk tenni, kiket előbb is arra kéne megtanítani, hogy miként vizsgálják és tanulmányozzák a világot, a melyben élnek, hogy felfedezhessék az események összeköttetéseit, hogy egyes tényekből általános elvekre emelkedjenek s ezeket uj jelenségek megfejtésére alkalmazzák. Avagy nézzük meg mennyiben felelnek meg enemu követelményeinknek legtöbb népiskolai vallást-tanitó könyveink 1 Az imahét meg egyáltalában nélkülöz minden értelmi alapot. Az imában, mint előbb is mondám, nem <gy csodával határos felső segélő keze után nyul egy tisztult felfogású keresztyén, hanem mintegy saját lelkében igyekszik feltalálni a nyugalmat, mely biztat, óv az élet ezerféle esélyei között. Ma már nincs tisztult felfogású keresztyén, ki az imától természetfeletti hatást várna, melylyel talán a világot igazgató fő lényt szándékoznék békés hangulatra, talán ébrebb gondoskodásra birni maga iránt; ugyanazért nem értem mit jelent imádkozni p o. azért hogy »minden törvény mely kedvez a bűnnek s kegyetlenségnek elmozdittassék" (térj meg Országház!) saz irodalom minden tisztátalan termékeinek kiirtásáért« ; az ifjúságnak a missiói iskolákban s collegiumokban való vallásos neveléseért;« j,az imáknak a mult évben való meghallgatásáért* (Sic!) ,hogy ifjú emberek megmentessenek a mértéktelenségtől s más bűnöktől* stb. mely kontók a Szabó Aladár ur által összeállított imázási menüben vannak több más effélékkel együtt ékes rendben felsorolva, melyek amellett, hogy a legdurvább anthropomorphismus kifejezői, nélkülöznek mindennemű értelmi alapot is. Más szavakkal: vagy az áll, hogy az imának természetfeletti hatása van, vagy hogy a modern tisztult világnézetben az ima életünkre nézve csupán erkölcsi jelentőséggel bir. Higyje kinek melyik tetszik, de higyje erős meggyőződéssel s én elhiszem, hogy hite nem fogja