Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

megcsalni. Azonban az imahetet egy kalap alá helyezni a vasárnapi istenitiszteletekkel talán kissé nagyon erőltetett érv 1 ? Az utóbbi ellen még nem emeltetett szó oly értelemben, mint az imahét ellen, s hiszem nem is fog soha egy teljesen más a mostanitól egészben elütő vallásos világnézetű korban sem, a sok más tekintet mellett már csak azért sem, mert az a vallás külső formájának a gyakorlati életre való befolyását van hivatva kifejezni Azt én sem vitatom, hogy a korcsmákban nem ködösebb — vagy legalább is fiistösebb — a levegő mint Skóciában ; azt is vallom, hogy jobb a legértelmetlenebb kegyesség is mint a betyárság, melynek »kálomista betyárság* című válfajáról nem hallottam még ez ideig: de egyszersmind azt is remélem, hogy el fog jönni az ideje annak, a mikor Istent nem Vorschrift szerint fogják imádni s nem dogmák elhivésétől leend függővé téve az igaz vallásosság s emberszeretet. Még csak néhány szót ama , tizenhárom próbás igazi protestáns veteránnak »a mult időké dicső élő emlékoszlopának azon kérdésére, hogy »mint lehet az imával szédelegni? •»melyet szerinte »nehezebb kimagyarázni, mint imádkozni ugy a mint az Idvezitő szájokba adta tanítványainak* stb. Megvallom különös kérdés egy ily élettapasztalatokban dus oszlopapostol ajkáról, a mikor ma is a mária-pócsi, radnai stb. szent szüzeknek ezer meg ezer vakhivő katholikus életfogytig tartó napi 8— io ima elmondására kötelezi magát, vagy a mikor számos protestáns hivő is sokszor csak azért mondja el reggeli mosakodás után törölközés közben imáját, mert attól tart, hogy minden enemű mulasztásáért számolnia kell egykor Isten előtt; a mikor számos hivő igen sokszor csak azért keresi fel vasárnaponként is a templomot, mivel annak elmulasztását véteknek nevezni hallotta papjától, s mert gyermekkora óta megszokta ott pihenni el a vasárnap délelőttet legalább. De bezárom immár soraimat, melyeknek nem a j puszta szószaporítás volt céljok, hanem a tanulni óhajtás s a fogalmak tisztázására való törekvés. A vallásnak közelebbről protestáns vallásunknak is számos oly sarkelvei, hittételei vannak, melyeket egyszer valahára már nyíltan s határozottan tisztázni s igazolni kell az értelem előtt, hogy igy legalább mi magunk tisztába legyünk velők ; mert a kényes kérdések elől való folytonos kitéregetés csak tarthatatlanabbá teszi az ugy is aggasztó állapotokat s rontja a vallás megviselt tekintélyét. A lágy meleg tartózkodással semmire sem lehet menni. S én a magam részéről azt óhajtanám, ha minden hivatott ember folyvást szeme előtt tartaná Channing ama komoly intő szavait: »Erősítsék önök kitartóan és lelkiismeretesen saját eszöket más emberek értelme által, azonban nem kell azok előtt megalázni. Különösen ha önökben Isten szaváról, vagy a világegyetemről valamely nézet, érzemény vagy oly vágy támad, a mely fennsőbb ren- j dünek tetszik annál a mit másoknál találnak, vegyék tiszteletteljes figyelembe, kutassák azt komolyan és ünnepélyesen. Ne higyjenek annak vakon, mert csalódás is lehet ; ámde lehet az önökben élő és mozgó istenség, az igazságnak és kötelességnek bár nem természetfeletti, de mégis legbecsesebb uj kijelentése és ha a vizsgálódás után ilyennek bizonyul, akkor önöket attól semmi lárma, szidalom vagy elhagyatottság el ne tántorítsa. Legyenek hivek saját legfőbb meggyőződéseikhez. Ha hiven követjük saját lelkünk sugalmát a mely valamivel tökéletesebbre tanit, mint a mire mások tanítanak, akkor az a szellemi erőnek és előmenetelnek oly tudatát szerzi meg nekünk, a milyent az a felsőbb, vagy alsóbb sorsú közember sohasem tapasztalt, a ki ugy jár korának vert utain, a mint forgatják .« Isten velünk !! Szalay Károly. * Közöljük a fentebbi választ, már csak azon okból is, mivel a lapunkban közzé tett cikke miatt kapta Sz. ur s ugyancsak lapunkban azon különben enyhe vágásokat, melyeket jelen cikkében magáról elhárítani törekszik ; de közöljük még inkább azért is, mert mi e lap hivatásaként nem önnön, avagy egyik másik part nézeteinek az olvasókra való erőszakolását tartjuk, hanem hivatásaként tekintjük a vallás-erkölcsi életnek az evangeliomi protestáns szellemben való erősítését, az egyházias érzületnek fejlesztését s az iskolaügy ápolását, mindenek felett pedig az igazság kutatását. Szalay K ur pedig e tekintetben egy téren áll velünk; ő is ezen célok megvalósításán fáradozik, ő is őszintén szereti vallását, egyházát, Krisztus evangelioma volt az a forrás, melyből nála is a gyermeki kedély legnemesebb virágai éltető nedvüket szívták, — miként ezt a mult alkalommal is kifejeztük ; — szivesen tért adunk azért az ő kétségkívül nemes célú, habár alta'unk mindenben nem helyeselt felvilágosító és védekező soraínak. Mi nem tartjuk az idvességhez vezető ösvényt oly keskenynek, hogy azon csak a mi nézt tünket vallók férnének el; de mtg mire megvénülünk? Sz. ur még fiatal ember, ki tudja, mire megvénülünk, ő is hive lehet a/on tábornak, melylyel most némileg szemben áll. >, Visszatér az ember első szerelméhez« — mondja a francia, meglehet Sz. ur is, idők multával visszatér ismét egykori tárgyához szeretetének, s ő, ki már gyermek s ifjú korában érezte az ima erejét, boldogító hatását, talán érezni fogja ismét, mielőtt hajfürtei megfehérednének. Fentebb közölt észrevételeivel szemben fentartjuk továbbra is múltkori cikkünkben közölt nézeteinket, a nélkül azonban, hogy ujabb vitatkozást akarnánk kezdeni. Vagy ha már épen szerkesztői jogunkkal élve, az utolsó szót magunk részére követeljük, a fentebb mondottakat egészen cá^o'atlanul nem akarjuk hagyni, hát ide igtatjuk — ha tets-zik cáfolatul — a »Tárcánk* rovatában foglalt verses polémiát, melynek írásakor a szerző — mint tudjuk — éppen Szalay ur álta'unk incriminált cikkére is gondolt. 1

K. J. TÁRCA. A hitvitátokhoz. Hogy fölmene m mnybe Jézus, az igaz, szent, Támada versengés drága örökén ; Sok hitére büszke, hordozva fejét fent, Mondá : Apollós é, — s Pálé vagyok én 1 Es foly a viszályharc, terjedez a tűzláng. Perzselve virágit a szeretetnek : Vér ömöl ezrekből, ropog máglya-szilánk, Üszkeit élesztik testvéri kezek. Áldást ki fakasztott, sebeket gyógyítva Balzsamos ujjával hol, merre csak járt: Nagy neve átokra, haragra buzdítja A betűn élődő balga tanítványt. Es mondja, beszéli szentül, bizonyosra — Kit nem vezet álnok, piaci érdek — Elmondja Klió hogy lett összetiporva Drága hagyatéka Jézus lelkének.