Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-08 / 10. szám
teljes feltevéseinkben, mert csakugyan közel és távollevő minden rangú s rendű, mindenféle vallású és nemzetiségű testvérek egyházak s egyletek majd filléreikkel, majd szeretteljes buzdítással nehéz vállalatunkban felbátorítanak s buzdítanak, a kegyes szivek pedig imádkoznak velünk a jóságos Istenhez szent ügyiink érdekében. Nőttön nő tehát örömünk s fogy a bú, a sok gond; de csak részben s nem egész terjedelmében. A nehézségek kezdetén vagyunk. A templomépitéshez hozzáfogtunk még a mult őszszel, s e mai napon folytatjuk a szent de nehéz munkát. Nagy bátorság kellett hozzá, bevalljuk, úgyszólván semmiből e pénzszűk világban ily költséges munkát megkezdeni De hogy jó hasznos munkát végzünk, ez felbátorított. Nincs tagadás benne, hogy magyarhoni evangelikus egyházunk s kedves hazánk érdekében működünk és izzadunk. Mind a kettő érdekében áll, hogy itt megszaporodjunk s erősbüljünk. A kinek éles szeme van, belátja azt egy tekintetre. Jer ide kedves testvérem, nézd meg hazánk térképén, hol, merre van az a hires Újvidék. Szeretett hazánk legvégsőbb déli határszélén az imponáló Pétervár átellenében, a Duna bal partján fekszik, 24 ezer lelket számláló, 7 különféle nemzetiségtől s ugyan annyi hitfelekezettől lakott Újvidék sz. k. városa. E város kebelében él az utolsó népszámlálás szerint 1700 evangelikus. kiknek egy része iparral, túlnyomó többsége pedig napszámmal foglalkozik. A mióta itt lelkészkedem, megszaporodott híveink száma 800 lélekkel. Anyaegyházunk a bács-szerémi esperességnek egyik legrégibb s egyszersmind legifjabb s a legzsengébb gyülekezete. Ugyan is már e század elején megalakult itt az evang. egyház. Több jómódú s buzgó egyháztag közreműködésével s áldozatkészségével csakhamar felvirágzott s erősbült, paplakot, iskolákat és templomot épített. Tessényi, Ambrózy, Leska, Mákonyi, Hajnócy, és Jeszenszky a szabadságharc előtt papjai voltak. De a midőn imígy mind kiil mind belterjiileg áldásosán haladott s műkő Jött, bekövetkezett a különösen e városra nézve végzetteljes i848 /9 -ki év, a mikor valamint az egész város, ugy egyházunk összes épületei is romba lövettek, hamuvá égettettek s maga az egyház is szétziillött. Ezen végzetszerű esemény után majdnem egy lustrumon át e városban evang. egyház nem létezett. Anyakönyvei s levéltára a tűz- és pusztításnak áldozatul estek. Csak is az i853«ik évben kezdtek újonnan ide gyülekezni híveink, a visszamaradt romokon uj egyházat alapitandók. Az pedig, hogy az egész nyáj pásztorával együtt végkép elhagyta e várost, valódi csapás volt, mert a midőn más helybeli egyházak s lakosok az állam segélyezésével romjaikból csakhamar felépültek, híveink utólagosan minden t redmény nélkül szorgalmazták némi állami segély kieszközlését. Ily sokféle bel s kül viszontagsággal kellett megküzdenünk. 1856-ben egy szegényes templomocskát állítottunk, mely az idő emésztő fogának ellenszegülni nem birván, már egynehányszor kötővasrudakkal fogtuk össze falait, hogy fejünk felett öss?e ne ömöljék. Ilyeténképen a templomépitést tovább halasztani nem lehetett. Paplakot, tágas iskolát, két nagy tanteremmel mind saját erőnkből, a hitsorsosok támogatásával építettünk. adóságainkat, kifizettük, egy kis templomalapot is lassan gyűjtögettünk, de a templomot, mely felszerelésével 25 ezer forintba bele fog kerülni, szegénységünkből felállítani s felszerelni képesek nem vagyunk. Ne vegye senki rosz néven, hogy e szent cél kivitele tekintéből fűt-fát mozgásba hozunk, szeretett hitsorsosaink áldozatkészségét igénybe venni bátorkodunk. Helybeli reform, testvéregyházunk szinte csak ily uton módon boldogulhatott s templomát igy építette fel. S valóban nagy lelkesültséggel karolta fel akkoron az egyetemes reform, hazai egyház hitfeleinek szent ügyét s évek óta diszes templomuk ad oculos demonstrálja urbi et orbi, hogy egyesült erővel nagy dolgokat lehet véghez vinni. Rajtunk nem fog múlni ezután sem a lehető legnagyobb áldozatokat hozni. Híveink, szegénységük dacára 5000 frtot kisebb-nagyobb összegekben felajánlottak. De magunkra hagyatva, e nehéz vállalatot évek leforgása alatt sem volnánk képesek véghez vinni. Azért ezennel is zörgetünk egyes egyházak s gyámegyletek ajtaján, egyesek jó indulatát s nagylelkűségét megnyerni buzgó igyekvésünk, eltekintve a közérdektől, mindenek előtt egyházunk vallásos erkölcsi élete s közművelődése előmozdítása tekintetéből. Újvidék minden tekintetben igen fontos hely s állomás, s felettébb kívánatos, hogy e városban hitfelekezetünk a többi hitvallásokkal szemben méltóan képviselve legyen. Azért kérve kérjük szeretett hitsorsosainkat, gyámolitsanak ez egyszer még kegyesen, hathatósan, hogy e szent munkát istenünk dicsőségére, egyházunk s hazánk javára végrehajthassuk, s már a legközelebbi reformatio ünnepén buzgó ima epedezzen híveink ajakán s szívünk mélyéből zengedezhessünk a mindenhatóhoz egy lélekemelő Alleluját. Belohorszky Gábor, evang. lelkész s bács-szerémi foesperes. A „Vasárnap-szentelési imatársaság" 1885-ki felhívása. Az Edinburghban (Skóciában) székelő »Vasárnapszentelési imatársaság« (»Sabbath Observance Prayer Union Society«) hatévi gyakorlat és tapasztalás után, már hetedik izben bocsát ki uj felhívást azon szent célból, hogy a keresztyénség gyűljön össze közös imára, vagy magánosan gyakorolja f. é. ápril. 5—12-ig azon imákat, melyekben kérje az Istent, hogy a vasárnap megszentelését, segedelme által, tegye általánossá. Oly imahetet állapított meg e társaság, melynek kezdő napja húsvét vasárnapja, vagyis az első szent vasárnap emléknapja. Alulírottak, mint ezen nemzetközi társaság bizottsági tagjai, boldogoknak érezzük magunkat, hogy Isten kegyelméből a vasárnap szentelési imahét érdekében már a másodévi magyar felhívást bocsáthatjuk közre, és megnyugvással jelenthetjük, hogy mult évi magyar felhívásunk 3000 külön példányban és ugyan annyi egyházi hírlapi számban lett elterjesztve. Ugy szintén buzdító hatással voltak reánk azon értesítések, melyek szerint a protestáns nép, egyenes megkérdezés után, óhaj totta az imahetet és tényleg gyakorolta is az imát ezen nagy ügy érdekében. Viszont nem érdektelennek tekintjük azon irodalmi és levélbeli nyilatkozatokat, melyek az ily ügyben gyakorlandó imát ellenezni, haszon nélkülinek kijelenteni, sőt gúnynyal is illetni jónak -látták. Mert ezen ellenzés serkentőül szolgál nekünk arra, hogy a vasárnap-szentelési imahét iránt újra és világosabban elmondjuk nézeteinket. »Hogy lehet a vasárnap ügyének rendezését imára bízni ?!« — Csak az imádság tartja.® — »Ilyen ima anynyi, mint ha a falu közepébe állított kályha segítségével be akarnám fűteni a falut.« — Ilyen nyilatkozatokkal
