Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-08 / 10. szám

ígasságtalanság nélkül nem lehet kívánni. Van ide valamely segedelemmel a Somogyi és Tolnai Iractus ; de valamint ennek az oskolának haszna nem csak ezekre az Egyházi Vidékekre, hanem egész superintendentiánkra kiterjed: úgy méltó, hogy az egész Megye által segittessék, annyival inkább, mivel ez az egy Reformata oskola az, mellyben az ifjak a múlhatatlanul szükségessé lett Német nyelvet nemtsak theoretice, hanem practice is tanulhatják. VI. A Gravameneh. Ezeket sokkal kisebb számmal találtam, mint gondolhattam volna. Gravamennek azt nem mondhatom, hogy sok helyekenn Vallásunk sorsosi a RCatholikusok Innepjeiken nem dolgoznak. Mert ha talan egy vagy más helyekenn serkentik is ere őket némelly mértéktelenül buzgólkodó Földes Uruk, sőt serkentéseikhez talánn fenyegetést is ragasztanak : mindazáltal m'ndezeket a törvényhez való ragaszkodásokkal és ellentállásokkal meggyőzhetnék ; azonban tsak a puszta szónak is könnyen engednek, kedvesebb lévén a heverés a munkánál. Mit rendelt e részben a Törvény, és az azt explanáló Felséges rendelés, mindenütt megmondottam, és az embereket a munkára nógattam. A Visitatiónak mind ezen elöl számlált hat, mind több objectumaira nézve a magokat elöladott hibákat igyekeztem ugyan orvosolni: de hogy a javitás annál bizonyosabban meglegyen, még pedig nemcsak a már megvizsgáltatott Tractusokban, hanem a többi Egyházi Vidékekben is — a mellyekben hogy épen azok a hibák vágynák, nem gondolom, hanem tudom — szükségesnek Ítélném a következő Consistorialis Rendeléseket, és azoknak az egész Megyében való publicaltatásokat. 1. Minden Ekklésiák a magok Curatoraiknak revideált számadásaikat uj esztendő ufánn tartoznak a resp. Tiszt. Esperest Uraknak párban beküldeni. Ezek kiosztják azokat censeálás végett a Traktualis ofiicialisoknak, kik azokat szorgalmatosan megvizsgálván, ezeket reflexiójikkal együtt — a melyek lehetnek — a közelebbi Tractnale Consistoriumban beadják, a Consistorium pedig az Ekklésiának a defectusokat exponálván, a számot adott Curatort feleletre vonhatja, vagy ha kárt tett volna az Ekklésiának, azt viszsza fizetteti. A számadásoknak ezek a beküldött párjai a Tractnale Archívumban gondosan megtartatnak. 2. Á Visitatorok szorosan előttök tartsák a Visitatiónak régenn publikált Normáját, annak minden Punctumait vizsgálások tárgyává tegyék, ezek szerint vigyék a Visitatio protokollumát, és azt, valamint a Tractuale Consistoriumnak is protokollumát esztendőnként a Superintendensnek bekiildjék. Ha tsak valamely nagy akadály nints, Tiszt. Esperest urak magok személyekben visitálják meg az egész Tractust. 3. A Tractusok által rendeltetett oskolai Visitatorok az Inspectiójok alá bizatoít oskolákat szorgalmatosan visitálják, a millyen ál'apotban találták azokat, kedvezés nélkül felírják, azokrol való Relatiojikat a Traktuale Consistoriumba írásban bekiildjék, melly Relatiok egy ara a végre elrendelt Protocollumba beíratnak. Mikor a Tiszt. Esperest Urak vagy a Candidatiót kérő vagy más Tractusba menni akaró oskola Mestereknek Testimonialist adnak, excerpálják a Protocollumbol és tegyék bele a Visitatorok rólok tett Ítéleteket. 4. Sokann a Lelki Pásztorok közzül szent hivatalokhoz mind sziliekre mind szabásokra és formájokra nézve illetlen ruhákat viselnek, mellyek a hallgatókban botránkozást, a kívül valókban gúnyolást okoznak. IUŐ dolog azért, hogy mint Magyar L. Pásztorok mindnyájan hoszszú taláris fekete dalmányban járjanak. Ilyen öltözetben végezzék functiójikat, közönséges helyekenn is ebben jelenjenek meg. Az ezután ordinálandók, nem más, hanem illyen ruhákban jöjjenek ordinatiora. A Lelki Pásztorok, legnagyobb részint kívánva várják ezt az öltözetről való rendelést, a magok vallástételek szerint azért nem tselekedvén ezt eddig magoktol, ne hogy, mint másoktol különözők, megszóla^sanak. 5. Mikor Prédikátor egy Ekklesiából másba változik, vagy hivatalát resignalja, addig a Parochiát el nem hagyhatja, mig az Ekklésiának minden keze alatt volt Matriculairol Protocollumirol, mobiliájirol egyszóval akarmelly névvel nevezendő effectumirol a resp. Tiszt. Es[ erest Ur által kirendelendő Tractualis OíTicíalis előtt nem számol : ezt tartoznak tselekedni a megholt Prédikátorok özvegyeik is. Az ezeket az effectumokat által vett Offícialis általadja azokat Recogmtionalis mellett az uj Pre dikatornak, melly Recognitionalis improtocállaltatik. A ki valamely objectumot előlallitani nem tud, tartozik annak árrát megfizetni. 6. Tapasztaltatván, hogy némelly Lelki Pásztorok egy vagy más dicséretlen, néha pedig biinös okoktol indíttatván, a Rectoriákat azoktol a Collegiumoktol, oskolaktol, mellyekböl vitték állandóan Rectoraikat, elszakasztván, azokat más Collegiumokba, oskolába küldik, melly helytelen tsere, az oskolák között izetlenséget, a Superintendentiák között kedvetlenséget szokott okozni. Ennek eltávoztatására végeztetett : Az Ekklésiák maradjanak meg a mellett a Collegium, oskola mellett, melyből vitték eddig Rectoraikat, és attól magok oktábol el ne szakadjanak. Ha valamelly oskola Mesterek vagy erkölcstelenek, vagy heverők, banjanak velek a Canonok szerint és Testimonialisaikra irt tulajdon Reversalisokszerint. Ha valamelly Ekklésiának erős oka volna a Collegiumok változtatására, jelentse azt a Gen. Consistoriumnak, és nem elébb, hanem annak engedelmének megnyerése után küldheti Rectoriáját más Collegiumba vagy oskolába. Az ere való szorgos v'gyázás Tiszt. Esperest urakra bizatik. Ezeknek hivatalbeli kötelességem szerént való jelentése után tisztelettel maradtam. A Fő Tiszte lendő Consistoriumnak Pest 24-ik Sept. 1816. Alázatos szolgája Báthori Gábor, m. k. (Folyt, köv.) Supt-rintendens. BELFÖLD. Újvidék 1885. február 25-én. Nő az öröm, fogy a bú, hogy ha közölve vagyon, A milyen régi oly való e közmondás. Mi is a mult év derekán a szélrózsa minden irányában világnak bocsátottuk amaz örvendetes hírt, hogy a mérhetlen kegyelmű Isten szeretett hitsorsosaink közi t működésével megs git minket, s a miután évtizedek óta buzgó fohászszal esdekeltünk, tán nemsokára teljesedésbe m gy, s Újvidék 11 tornyú városa megszaporodik egy nem ugyan nagyszerű, de mégis viszonyainknak megfelelő, csinos evangelikus templommal. A hogy szárnyi a bocsátottuk ez örvendetes hírt, nőtt egyszersmind örömünk, mert mind inkább tapasztaltuk, hogy dacára annak, hogy nem templomépitő században élünk, dacára a mostoha időviszonyoknak a testvéri szeretet még is csodadolgokat fog velünk mivelni. S hála Istennek eddigelé nem is csalatkoztunk remény-