Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-10 / 6. szám

177 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 178 ban megnyugvók közé sorozandók. — A tárgy fölött igy is szép eszmecsere keletkezelt, s hogy az eredmény csak az érvényes "szabályzat múlhatatlan foltozására szorítkozott, oka csupán a kilátásba helyezett általános országos papi gyámintézet reménye, melylyel szemben nagyszabású — az az súlyos terhekkel járó — társulat szervezése legalább időszerűtlen lett volna. — Azért a bizottság csak a végre bocsáttatott ki, hogy az érvényes szabályzatot alapelveiben érintetlenül fenntartva, azon a lelkészi kar méltóságának megfelelő módosításokat hozzon javaslatba. — Szóval, hogy az e. megyei intézetből — legyen lelkészi nyugdíj intézet vagy hát gyámolító társulat. — Ezt a bizottság megtette, az értekezlet elfogadta, az e. m. közgyűlés törvénnyé emelte. Es itt térjünk át Ultramontánnak a bizottsággal viselt harcára. — Előre bocsátom, hogy előttünk az 1878 -i érvényes — és érvényében fenntartandó szabályzat, — nem pedig a mellőzött — s U. által egyedül üdvözítőnek tartott — javaslat volt a zsinórmérték. — Igy aztán nem csodálkozhatik, ha mí annyi változtatást engedtünk, hogy a — bár ritka — véletlent is számba véve — legalább 5 évi ®/0

fizetés legyen a segélyezés jogcíme, hogy elő ne forduljon még egyszer az az eset, a mely előfordult anno: 1879. — Hogy a számvevő bizottság sokszor említettjavaslatát — U. szerint— „miért vetettük el* ? annak oka az, mert azt nem is vizsgáltuk s mert az értekezlet utasításul adta egyenesen, hogy azon semmi mélyebbre ható változtatást ne tegyünk. •— És mint fenntebb kifejtéin, mi 5—10 évi belépti dijat is rendkívül méltányosnak találtuk, ott a hol a számítás alapja csupán a valószínűség ugyan, de a természet rende szerint öregeknél a bizonyossággal határos. A midőn hát Ultrám, a bizottság gondolkozás módját találgatja, — nem tesz egyebet mint ábrándozik. — A midőn pedig számoktól villogó tollát ellenünk véli suhogtatni : épen csak levegőbe vagdal. Higyje el, hogy az érvényes szabályzatba mi épen nem voltunk szerelmesek, de annak alapelveit felforgatni nem volt jogunk, s igy akaratunk sem. Azt gyöngíteni célunk nem volt; erősíteni: igen. Ezért mondtuk ki az 5 éves fizetést mindenkire kötelezőleg- — A Icorilletélcróí mondott szavait pedig ne hozzánk — kik azt egyszerűen érintetlen hagytuk — hanem az 1878-iki gyűléshez intézte volna — — a maga idejében. — A solti szabályzatot ismerjük mi is, de az egészen más alapelveken nyugszik, s a kettőt összezavarni értetlenség volna. Az egész cikk tendentiája végre is a családtalan lelkészek megrovatása ellen való küzdésben culminálván, és az Ultf. által »vezérszónoknak* nevezett bizottsági tag érvelése ellen intézett lévén, mint a bizottság egyik tagja felveszem — az ismeretlen vezérszónok helyett a kesztyűt, s álláspontunkat családtalan lelkész urakkal szemben röviden kifejtem. Az érvényes szabályzat alapelve ; az általános kötelezettség (a 70 éven felüliek kizárásával). Ezt özvegy, vagy agglegény papok kedvéért kivételekkel meggyöngíteni nem lehet. Ha igen, úgy ki fogják vonni — ugyan egy alapon — magukat: c<) gyermekeiket már fölnevelt papok ; {}) gazgadok, kiknek özvegyeik ily segélyre nem szorulnak; y) a családjuk jövőjét biztosító társulatnál már — s pedig előnyösebben — biztosított lelkészek stb. Quid tunc? hova lesz akkor a gyámintézet számításának alapja ? A jog egy a családtalanokéval, t. i. : .hasznot nem élvező: terhet nem emel4

. És kérdem, hol van ez megírva, hogy 24 éves lelkész, Isten kegyelméből 70 évet érve, bár 46 évig fizesse a százalékot, veszi-e — családját értve — csak egy kr. hasznát is az intézetnek, melyre annyit áldozott ? Es hát, restelkedve bár, azt is felemlítem, —*hát az e. m. az elaggott és fogyatkozott lelkészeket nem gyámolitja-e káplánok által ? Nem ismer-e Ultr. ur e. megyénkben lelkészeket, családosokat és családtalanokat, kik sokszor már az élet munkabíró delén s azóta folyvást káplánok által végeztetik a szónoklás terhét, s hivatalukból csak az »irdst* tartották meg ? Es lássa Ultr. barátom ! ezek az ifjú káplánok, kik szegény családtalan lelkészeken — egy jobb jövő reményében — annyit segítettek, talán ifjan elhalnak, özvegyet s árvát fognak hagyni maguk után; s az Önök jó szive nem tekintené azokat a káplánokat családjuk tagjaiul ? szerencsétlen utódaik sorsa enyhítésére nem áldoznának-e évi fölöslegükből egy pár fillért ? Ezt nem hiszem. Van hát a családtalan papoknak is családjuk, kik egykor e pénztár segélyét igénybe veszik. Ön azt mondja, hogy nevezettek kétszeresen vannak megadóztatja. Ne higyje 1 azok a feleslegből adnak, hiszen az irás szerint „sem fia, sem leányai4

a családosak pedig szájuktól vonják el a falatot, holott lehet, — s az is legforróbb óhajtásunk — hogy utódaink arra ne szoruljanak. Egyben igaza van, s ez az, hogy ez a pénztár nem nyugdíj intézet — mert arra nagyon szerény — hanem : a szeretet és könyörület oltára. — Ezt pedig, tudhatja ön is, nem a jog, hanem a szeretet köveiből épitik fel. Es hát Ön nem a szeretet vallásának s legnagyobb apostolának követője, szolgálja-e? A jogot hagyjuk az igazság védőinek, mi gyakoroljuk a szeretetet. Azonban, hogy a dolog érdeme elől kitérni ne láttassam, végső megjegyzéseire is megteszem észrevételeimet. — Ön ugy látszik az 1878. és 1883. évi szabályzatokat összezavarja, s azt várta volna, hogy a most érvénybe lépett szabályzat a benne foglalt módon fogadtatott volna el. Az ultramontánok botlásai nevetségesek a közönség előtt szertelenségök miatt. — Hiszen az 1878. évi, az ujabb életbeléptetéseig érvényben állott szabályzat világosan megmondja, hogy a bizottságok retortáin át ment javaslat elfogadásához az e. m. közgyűlés 2

/.}

többsége kívántatik. A kéz alatt levő szabályzatot pedig egyhangúlag fogadta el; s igy annak törvény erejéhez szó vagy kétség se férhet többé. És lám ez a könnyű módosítás az uj törvény mellett többé nem lehet, az megkívánja, hogy az összes lelkész-tagok szavazatának 2

/3

-da határozzon a pénztár sorsa fölött. — A mit tehát U. ritkított betűvel tesz rikítóvá, hogy t. i. a szabályzat nem a benne foglaltatott §-ok alapján léptetett életbe, nem egyébb mint : ^filius ante patrem1

. — Igen is jövőre ugy lesz, csak ugy lehet módosítást tenni a mint Ön megirta az. uj szabályzatból, t. i. : a kizárólag lelkészek pénztáráról csupán maguk a lelkészek intézkednek. — Ez a leglényegesebb elvi változtatás — melyre ugyan a lelkészi értekezlet adta az utasitást — melyet a bizottság eszközölt, s ha fáradságának van némi érdeme : ez a legnagyobb. Arra a kérdésre hát, hogy: , van-e az X—i e. megyében érvényes alapszabályokon nyugvó gyámintézet?* — nyugodt lélekkel felelem : »igen is, van,* — s Istené a dicsőség, elértük az időt, hogy az özvegyeink és árváink sorsának biztosítására összehordott filléreinkből magunk, — nem a semmi terhet nem érző világi és tanítói képviselők fognak a mi akaratunk ellenére is határozni. — Es ez oly emberi jog, melyet az e. megyénkben levő tanítók régóta élveznek, s melytől eddig is megfosztva lenni 64 értelmes embernek, papnak, nem 12