Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-10 / 6. szám

92 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. IfiÖ volt egyébb mint szégyenletes kiskorúság, gyámság alatt tartás. — Most azonban mindez magváltozott, s hisszük, hogy mig egy nagyobb intézet kedvéért önmagunk föl nem oszlatjuk, állani fog oly szilárdan, hogy kicsinyes személyi kifogások és intriguák, vagy épen önérdek pufogtátása előtt falai le nem omlanak. — Es szerintem igy van az jól; ez az igazság. Morvái Ferenc, a bizottság egyik lagja. Őszinte szóra más őszinte szó. — Válasz »Egy ev. papnak.« — E becses lapok 2-ik számában „Egy ev. pap* nyilt levél alakjában „őszinte szót* intéz hozzám, melyre, postán elveszett válaszomat újra beküldve, csak most válaszolhatok. Nyilt levelet kétségkívül oly ügyben intézünk valakihez, ha az abban foglalt ügy az olvasó közönségnek legalább egy részét is érdekli. Az „Egy ev. pap* azonban tárgya iránt oly hiányosan tájékozza az olvasót, hogy annak mibenlétét sem csillag alatti jegyzetéből, sem levele utolsó alineájának első sorából ki nem értheti. — E hiányt, válaszom érdekében, kipótolom, Trsztyénszky Ferenc, pozsonyi ev. lelkész-tanár s az „Evangélikus egyház és iskola* szerkesztője a Luther-jubileum alkalmából, lapjában indítványozta: egy Luther-társaság című ev. irodalmi egylet megalakítását. Ezen egylet a biblianak szabatos magyar nyelvre fordítását, magyar agendát, jutányos áru iskolai könyvek, nép számára olcsó vallásos iratok és tudományos munkák kiadását tűzte ki céljául. Az ügy szentségétől indíttatva, legelső volt Jankó Dániel tordai ev. lelkész, ki e célra IOO frt alapítványt tett s utána a dunántúli ev. egyházkerület, mely az ügyet lelkesen felfogta, az egyetemes gyűlés elé terjesztendő emlékiratot és alapszabályi tervezetet készített. Maga főtiszt. Karsay Sándor dunántúli főpásztorunk terjesztette ezen iratokat 1883. évi okt. 11-én tartott egyetemes gyűlés elé s ez 51 -ik számú jegyzőkönyvi pontjában a következő határozatot hozta a „Luther-társasági érdekében: „Az egyetemes gyűlés mind az emlékiratból, mind az alapszabályok tervezetéből azon meggyőződést merítvén, hogy a létesítendő ,Luther-társaság* célja, t. i. a hitbuzgóság felébresztése, egyházunk intézményei iránt az érdeklődés felkeltése, az igaz evangyelmi protestáns vallás-erkölcsi olvasmányok általi emelése — egyházunk világosság után törekvő szellemének megfelel és ép ezért megvalósításra méltó — a „Luther-társaság* eszméjét és célját az összes egyháztagok buzgó pártfogásába a legmelegebben ajánlva és az eszme megvalósítására irányuló törekvések hathatós támogatására a superintendenseket felkéri.* Ily előzmények után, mint a pestmegyei ev. esperesség főesperese, szent kötelességemnek tartottam az ország első megyéjének ev. esperességébe, a közügyek köré mindenkor első sorban seregelni kész testület kebelébe, a »Luther-társaság« érdekében, körlevelet és taggyüjtő ivet bocsátani. A hét körlelkészt megbíztam a taggyüjtéssel, kiterjeszkedve az alapszabályokra. Ezek szerint ily fontos és költséges vállalat biztosítása végett tízévi tagdíj-kötelezettség van megállapítva. Alapítók (felügyelők) fizetnek évi 8 frtot; rendes tagok (lelkészek tanárok, tanítók, egyházak) fizetnek 4, 3 és 2 —2 frtot; pártoló tagok szabadon adakoznak, évekre szóló kötelezettség nélkül. Es, hála Istennek, hét segitő társamnak, csupán a pestmegyei ev. esperességből sikerült 57 tagot szerezniük, kik közül kiemeljük Földvári Mihályt, szeretett esperességi felügyelőnket és alispánunkat, valamint az agg báró Kaas Ede egyházfelügyelőt. Ennyiben áll tehát azon ügy, melyről a nyilt levél írója hiányosan tudósította az olvasót. A mi most már azon »akkordot® illeti, melyet az „Egy ev. pap* Márk Ferenc paptársunk »szomorú, de igaz nótájához* toldani jónak iát, azt én ezen axióma szerint Ítélem meg : „Duo sí faciunt idem, non est idem.® Olyan városi egyház, melynek pompás bérházai vannak, mely az „Egy ev. papot« — az ott megélhetett Czékus és Torkos Károly utódát — a legkellemesebb kényelemmel látja el, neki biztos megélhetésére földet és pénzfizetést ád : — ilyen egyház és papi fizetés távolról sem lebegett Márk atyánkfia lelke előtt, mikor a megélhetést nem nyújtó papi-fizetésekről szóló, jeles, multévi cikkét irta. Az »Egy ev pap* indirect adót, pláne több évre kötelezőt — értsd a Luther-társasági 4 frtos, vagy ha csupán pártoló tagnak beáll, akár csak 1 frtos tagdíjat — nem akar magára vallalni s ezért vonja a közönség szine elé nejét és 6 gyermekét; ezért emleget „szédelgést* és „krachot* és apellál „vele hasonsorsú* prot. papi, 6—7 gyermekes családfőkre, kik ha nem ugy gondolkoznak, mint ő, szédelegnek — és „anyagi s erkölcsi bukás örvényébe sülyednek®. Ezért bizony kár volt az „Egy ev. papnak* ennyi zajt ütni. Ha valaki valamely társaságba lépni nem akar, nem kénytelen vele; a szabad társulás mai korszakaban, az ilyen, az egyéni szabadságnak fenn van hagyva. Oly állítás azonban : hogy „a protestantismus nagy érdeke nem papi érdek — valódi attentatum drága anyaszentegyházunk ellen. Mert értse meg az »Egy ev. pap«, hogy a mi a protestantismus érdeke, az egyu*tal mind papi érdek is. Az egyházzal állunk és esünk. Mihelyt többé nem azonos a mi érdekünk a protestantismus érdekével, megszűnünk papok lenni és nincs többé az anyaszentegyháznak ránk szüksége. A derék papi munkának pedig mindenkor kijár a maga jutalma. Megélünk az oltárról, csak egy kis Istenbe vetett bizalom kell hozzá ! Mindezek után az „Egy ev. pap* jobban cselekszik, ha ezt a személyi ügyét főesperes barátjával bizalmas levélben közli. Azt is pedig nagyon óhajtandónak tartom, hogy a, még a kereskedő világ által is perhorreskált „szédelgés* és „krach*-féle kifejezéseket, nem alkalmazza a papi viszonyokra. A papi jellem feddhetetlensége azon egyedüli tekintély, mely minket prot. papokat megillet; ezt ily könnyed szóbeszéddel aláásni — vétek. Láng Adolf, pestm. ev. főesperes. Domestikai pénzküldemény. A vértesaljai ev. reform, vallású egyházmegye gyülekezeteitől 1883 ik évi járandóságba egyházi közalap címen az esperesi hivatalhoz beküldött pénzből a második küldemény 291 frttal febr. 2-kán indíttatott útnak a m. földhitelintézethez. Az első 1331 frt 80 kr küldeményhez adva ezen összeget. — Vértesalja 1622 frt 80 krt küldött már be 1883-ik évi járandóságából. Mivel azonban az egyházmegye 33 anya s 3 leány egyházának, az egyházmegyei bizottság által felülvizsgált és hitelesített rovatos ivei szerint 2210 frt 20 kr az évi járuléka, még hátraléka