Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-07 / 49. szám

790 a 13 keleti megyével,1 9 később Beregh megyével 2 0 szem­ben védelmébe veszi a zaklatott Báthory Zsófiát és is­mételve kimondja, hogy az 1647: 11. t. c. értelmében a katholikusok a prot. papoknak fizetni nem tartoznak, a mennyiben pedig az 1677. évi törvénycikkek magyará­zata forog szóban, az a legközelebbi országgyűlés fela­data leend. A párbérügy tulajdonképeni rendezése a 12-ik tör­vénycikkben foglaltatik.2 1 Már a bekezdés mutatja ezt: , Quantum ad solutiones miserae plehis.* A párbér, a jobbágyi renden, a misera jilebs-en nyugvó szolgáltatás. A törvény szövege se nem szabatos, se nem világos, különféle magyarázatoknak helyt engedő. Lássuk először is tételenként a törvénycikk tartalmát. Első tétel: Azon parochialis helyeken, hol e parochia dóssal bir, mely a lelkésznek is ellátásul szolgál, hol tehát a lelkésznek job­bágyai, szántóföldjei, szőlői, rétjei stb. vannak, ott a pro­testánsok semmiféle szolgáltatásra nem kényszeríthetők ; hanem a lelkész elégedjék meg a parochiális jövedelem­mel és a kath. hívek szolgáltatásaival; valamint a pro­testáns ministerek is az ilyen parochiális helyeken elé­gedjenek meg azzal, e mit saját híveiktől kapnak. Má­sodik tétel : A nem parochiális helyeken, (filiákban) a protestánsok épen ugy, mint a katholikusok azon pap­nak fizetnek, a kinek szolgálatait igénybe veszik. Har­madik tétel: Hol a protestánsok eddig a kath. lelkésznek nem fizettek, ezentúl se kényszeríttessenek semmifele szolgáltatásokra semmiféle ürügy alatt, valamint a katho­likusok sem a protestáns pap javára. Negyedik tétel : Azon parochiális helyeken, ahol a parochiának semmi jövedelme nincs, hanem a plébánosok csupán a hivek párbér szolgáltatásaiból nyerik ellátásukat,3 2 ezentúl a jó béke kedvéért a katholikus és protestáns lakók által tel­jesítendő szolgáltatások a bírák által beszedetvén, két igazságos és egyforma részre osztassanak s az egyik rész a kath. lelkésznek, a másik rész a helybeli protestáns ministernek, vagy azon hely protestáns ministerének, ki­nek szolgálatával a protestánsok élnek, minden hiány nélkül átadassák. Ötödik tétel : A stolaris jövedelmeket és fizetéseket a kath. plébánosok és prot. ministerek saját híveiktől mindenütt egészen megkapják. Ha figyelemmel elolvassuk e tételeket, azonnal fel­ötlik, hogy a logikai sorrend szerint az első tétel után a negyedik tételnek kellene következni, mert e két tétel szorosan kiegészíti egymást, holott a második és harma­dik tétel, ha azoknak valami értelmet akarunk tulajdoní­tani, egészen önállóan jelentkezik és az első s negyedik tétel egymást kiegészítő rendelkezéseivel szembeállítandó. Az első és a negyedik tétel csak a 'parochialis helyekre vonatkozik, az ilyen helyeken, ha a parochia dóssal bir akkor a párbér szolgáltatásokra nézve a katholikus és protestáns lakók kölcsönösen fel vannak mentve, ellenben, ha a parochiának dosa nincs, akkor tekintet nélkül a kath. és prot. hivek számarányára, a párbér egyenlően megosztatik a kath. és prot. pap között. A második té­tel a nem parochiális helyekről intézkedik, és azt mondja : hol nincs parochia, ott mind a protestánsok, mind a katholikusok azon papnak fizetnek, a melyiknek szol-18 Lásd a X. számú függeléket. 20 Lásd az V. számú függeléket. 21 Lásd a II. számú függeléket. Talán nem lesz felesleges meg­jegyeznünk, hogy a Corpus Juris fordítója ezen törvénycikket egyálta­lán nem volt képes megérteni és igy teljesen értelmetlenül adta vissza. 22 Igy kell értenünk a törvény következő kitételét: verum Ple­bani ex solutionibus duntaxat personalibus seu sessionalibus sustentatio­nes liabuissent. A solutio personalis megfelel a párok szerinti egyenlő és a solutio sessionalis a vagyon vagy gazdaságok szerinti egyenlőtlen szolgáltatásnak. Lásd erre nézve a 3. §-t. gálatával élnek, az ilyen helyeken tehát semmi körül­mények között egyenlő osztozkodás helyt nem foglalhat. Végül a harmadik az addigi tényleges állapotot akarja szentesíteni olykép, hogy a hol eddig a protestánsok a katholikus plébánosnak nem fizettek, ezentúl se fizes­senek; valamint a katholikusok sem a prot. papoknak. A főtétel tulajdonkép a harmadik. Ennek mint ál­talános elvi rendelkezésnek elől kellene állani, akkor még volna valami értelme, de igy közbeszúrva absolute nincs, mert az első és második tétel bizonyos esetekben úgyis kölcsönösen felmenti a prot. és kath. híveket a párbér­siolgáltatások alól, tekintet nélkül az addigi állapotokra: a negyedik tétel pedig szintén nem kötelezi arra a pro­testánsokat, hogy a kath. papnak párbért fizessenek, hanem tekintet nélkül az eddigi állapotra, a jövőben egyenlő osztozkodást rendel a kath. és prot. pap között mindazon parochiális helyeken, hol a plebaniának dosa nincs ; e tételt tehát a harmadik tétellel semmikép kap­csolatba hozni nem lehet. A dolog akként áll, hogy az első, második és negyedik tétel rendelkezéseivel a lehető concrét esetek kimeritvék és igy a harmadik tétel csak a többi tételek érvényének lerontásával nyerhetne alkal­mazást, a mi bizonyára nem lehetett a törvényhozás szándékában.2 3 A visitatio canonicák szerint a gyakorlati életben legnagyobb jelentősége volt a törvénycikk negyedik té­telének, mely a kath. és prot. papok között az aequalis divísiot állapítja meg. A kath. egyház törekvése egye­lőre oda irányult, hogy mindazon helyeken, hol a pro­testánsok többségben voltak, a plébánosok legalább a fél párbért megkapják.2 4 A 12. törvénycikk első tételére nincs semmi tekintet, hanem egyenlő osztály követelte­tik ott is, a hol a parochia dóssal bir, a hol a plébános nak az ingatlanságokból biztos jövedelmei vannak, pedig az aequalis divisio csak azon esetre szól, ha a kath. lel­kész kizárólag a hivek stóla és párbérszolgáltatásaiból nyeri ellátását. Szolgáljon példakép Rajka: 2 5 Item iugera terrae arabilis 93. quae in colonos divisa sunt, eo facto, qiiod in Diéta 1647. hahita solutiones joersonales in duas aequales partes divisae sunt. Sic cum in hoc oppido so­lutio illa fuerit centum florenorum, cessissent cath. paro­cho saltem 50 fi. et praedicanti totidem. Ut autem ma­neret solutio integra centum fiorenorum penes parochum cessit spontanea voluntate praefata 93 iugera terrae ara­bilis oppidanis a quibus tamen accipit decimas.2 6 Ha-23 Igen érdekes, hogy a »Práliminarien zu einer historiseh-kri­tischen Untersuchung über d. Rechte und Freiheiten d. píotest. Kirche in Ungarn* cimü 1790-ben megjelent röpirat névtelen szerzője szintén nem tudván magyarázatát adni a harmadik tételnek, a protestánsok el­len irányuló reservatio mentálist sejt benne. 38. 1. jegyzet; Ich muss bekennen, dass ich die uuterschtrichenen Zeilen nicht verstelié. Daher habe ich oben gesagt, dass mir der Ton dieser Verordnungen seltsam ist. Der Landtag sollte die Wunden beider Partheyen heilen ; sollte die Rechte und Pflichten derselben genau bestimmen, und doch einmal den vielen Kollisionen, in welche sie in jedem Augenblick geriethen, ein Ende zu machen ; er sollte die Katholiken und Protestanten zum Ge­nuss gleicher Rechte erheben. Und doch wankte er auf so eine un­verzeihliche Art. Wo die Protestanten bisher nichts entrichtet habén an die katholischen Geistlichen, da soll man sie auch künftighin unter keinem Vorwande zwingen ! alsó wo sie je etwas zalilten, müssten sie auch künftig zalilen. Vorhergehende Anordnungen sind recipirok. Was die Katholiken gilt, das soll auch die Protestanten gelten. Nur hier nicht. Ob das nicht auch eine reservatio mentalis ist. Mir scheint es wenigstens eine zu sein. 24 Lásd különösen: Gy. p levt. V. arch. Mosoniensis és Rabén sis ano 1659. 45 Gy. p. levt. V. arch. Moson. 1659. 26 Ehhez hasonló példák, a hol a parochiális dos dacára egyenlő osztály történik: V. arch. Mosoa. 1659. Óvár, Ilim itcz, Levél, Heyyes­hallom stb.

Next

/
Thumbnails
Contents