Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-07 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 156G 1565 tűrve teljes önmegtagadással, mit megmásítani hatalmunkban nem állott, és bizván Istenben, hogy majd kedvezőbb napok viradnak reánk. Igen csak ténynyé váljék a felsőház reformja, püspökeink elvállalják annak tagságát még azon esetben is, ha csak a hivatalban legidősebbek is leendenek jogosítva ott megjelenni. Azoknak is, kik nem részesülnek a főrendiház tagságában, nagy áldásteljes hivatásuk lesz. Őrszemmel kisérendik majd a főrendiházban ülő collegáikat, váljon ott is hivek maradnak-e evangy. egyházuk elveihez és ha nem, ezt egyházi gyűléseinken tárgyalás alá bocsátják s a protestantismus nem fog késn', a hűtelenre rosszallását kimondani. íme, látni való, hogy a protestáns egyház józansága, önkormányzati buzgósága számolni tud minden körülménynyel s szeplőtlenségét megőrizni képes. Részt vehetünk mi a közélet minden küzdelmében, vereséget csak akkor szenvedhetünk, ha a küzdtéren magunk iránt hütelenek leszünk. Ezenkívül nem árthat nékünk semmiféle más Ha! Bierbrunner Gusztáv. ISKOLAÜGY. Ajánlva a dunántuli reform, egyházkerület figyelmébe. A ,Prot. egyházi és iskolai lapok* ez évi 46-ik számában olvasván főt. Szász Karoly urnák első püspöki körlevelét, melyben szivének egész melegével szól a kerületbeli lelkészekhez a budapesti theologiai ifjúság érdekében, önkéntelenül is felmerült előttem a pápai theología és theologiai ifjúság sorsa. Mig más kerületek főiskoláik egyéb alkatrészeiért folytatott küzdelmeikben nem felejtkeztek el theologiai intézetükről sem, addig a pápai theologia mostoha gyermeke volt az egyházkerületnek. A jogakadémia újjászervezése, a tanítóképezde felállítása ugy látszik igénybe vette minden figyelmét és erejét. Mig a jogakademiába, dacára a hallgatók száma folytonos apadásának, (egy évben csak 5 reform, hallgató volt) kellő számú tanárokat állított s a tanitóképezdét legalább az égető szükségnek megfelelően szervezte, addig a theologiánál, nem tekintve az ujabb kor követelményeire, hallgatott ; pedig a theologiai hallgatók száma az utóbbi időben folyton emelkedik. Hogyan áll a theologia ? Ép ugy, mint ezelőtt 20—30 évvel. Az összes theologiai tudományok előadására három tanár van alkalmazva egyáltalán nem brillians fizetéssel, kik e mellett még a gimnáziumban és tanitóképezdében is tanítanak. Csuda e aztán, ha ily körülmények közt egyes theologiai tárgyak tanítása elmarad, nem levén ideje azok előadására a különben lelkiismeretes tanári karnak. De én ez alkalommal nem a theologiai fakultás szervezetéről szólok. Hagyom azt a nálamnál hivatottabbakra. Különben is a theologiák szervezése napirenden van s az egyetemes egyház konventjének határozata előtt a dunántuli egyházkerület is köteles lesz meghajolni. Én ez alkalommal a pápai theologusok érdekében szólalok fel. Szász Károly püspök ur szivreható szavakban vázolta a pesti theologusok helyezetét. Nohát én azt mondom, hogy a pápai theologusoknak, habár itt konviktus van, nem igen állanak jobb lábon, mert jótéteményben az év végén némelyeknek kiosztatni szokott IO—20 forint összegen kivül, semmiben sem részesülnek. 1873-ban eltörülte a kerület a bennlakást, ennek következtében a szállásért, mi az előtt semmibe sem került, 30—40 forintot fizet a theologus. Konviktus van, még pedig jó, minden tiszteséges theologus megelégedhetik vele, de itt egyáltalán semmiféle jótéteményben nem részesül egy is, hacsak jótéteménynek nem nevezzük azt, hogy a csonka hónapra is meg kell fizetni az egész havi dijat. Pedig theologus supplikálni megy az iskola érdekében, istenitiszteleti szolgálat végzésére köteleztetik a pápai gyülekezetben s mégis annyiért kap kosztot a konviktuson, mint akármelyik katholikus ifjú. A képezdész nem supplikál, nem szenved az iskoláért, az még is dijleengedésben részesül. Ez anomalia, ezen segíteni kell. Ha a tanítóképezde fenntartása felekezeti érdek, nem kevésbé kell arról is gondoskodni, hogy a theologusok képezése, existentiája megkönnyítessék, anynyival is inkább, mert a theologusok később papkorukban valóságos adóvégrehajtói a kerületnek és a főiskolának. Dunántúlnak mindenik egyháza járul a főiskolai konviktus fenntartásához ; bizonyosan szivesebben tennék ezt, ha tekintet lenne a theologusokra. Segíteni kell a mostani visszás helyzeten, mert a szegényebb sorsú s tehetségesebb ifjak elmennek más akadémiákra, hol a megélhetés könnyebb, még Budapestet sem véve ki, mert ott mellékjövedelemre könynyebben tehetnek szert. S bár én a legrosszabb jövedelmű egyházak egyikében vagyok lelkész, hol szerény igényeim dacára is alig élhetek, menvén jövedelmem 400 forintig, mégis szívesen alávetném magamat olyforma adózási rendszernek, mint a milyet a dunamelléki kerület theologusai érdekében behozott. Alávetném, hogy könnyítve legyen ama szegény sorsú ifjakon, kik szép reményekkel, tehetséggel s lelkesedéssel gazdagon ellátva indulnak a theologiai páiyára. Sármelléki. TÁRCA. Válasz Csepeli Pál úrnak. (Lásd a »Prot. Egyh. és Isk. Lap« 43—47. számaiban.) Megvallom, nem tapasztaltam még magamon, mit Cs. ur utóbbi cikke kezdetén magáról elmond, hogy t. i. mikor Íróasztalomhoz ülök, és valami komoly tárgy megoldása vár rám, olyankor olyféle tréfás ötletek, bohókás, negédes élcek játszadoznának, röpködnének, zsibongnának körülöttem, melyek — mint mondja — Cs. urat mikor böngésző jó kedvében van, mint mind megannyi mókázó, nevető, kacagó, ingerkedő, kötődő démonok, mint az ő meghitt házi szellemei körülveszik, és aztán kergetőzve, suttogva, kacagva, grimaszokat vágva járnak táncot Íróasztalán, mig nem ő maga sem veszi észre, amint kalamarisába belemártják kis szárnyaikat, és kis begyük mérgével tolla hegyét érintik. Nagyon ártatlan, bohókásmulattató apró lények ezek, és mégis, sokszor mily nagy dolgokat mivelnek, mily fájdalmat, a legszentebb ügyben mily kárt okozhatnak 1 A dölyf, a guny és megvetés démona volt az, mely a szót, „Gueux* egykor a királyi palotából a derék holland nép elé vetette. És e nép e szót felvette a porból és zászlójára tűzte, a mely zászló alatt sohasem várt magasságra emelkedett, mig az elbizakodott dölyf elbukott. 97*