Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-16 / 46. szám

1475 Mi szívesen reá állunk erre; szívesen megsziintetnők az énekszós halottkisérést, melyhez Székelyi ur az apró népiskolás gyermekeket veszi igénybe bizonyosan Csákváron', csak az egyetemes egyház szüntesse meg 1 g) ,A reform, felekezeti érdekek, a vallásosság, egyháziasság emelése tekintetéből, a tanítóképezde Budapesten a theologiai intézettel együtt legyen elhelyezve. . . * Ez a végső nyilatkozata a cikkezőnek. Erre az óhajtásra megfelelt maga a szerkesztő; többet mi sem akarunk hozzá tenni. A cikkezőt bátrak vagyunk tisztelettel arra figyelmeztetni, hogy a s

felekezet nélküliség réme,* nem a mi tan. képezdénkből kisért; az benne van a korszellemben, táplálója a rettenetes modernizmus és különösen a megélhetés miatti aggodalom. A „mivelt pap és mivelt tanitó közötti kapocs* pedig csak is egymás kölcsönös becsiilésével szilárdulhat meg és csak ugy, ha a jó pásztor, nem csak a nyáj nagyjainak, hanem a bárányok legeitetőinek tisztességes elláttatásáról is gondoskodik ! A rosz és botrányos életű tanitók ellen pedig, méltóztassék alkalmaztatni kéri elli etlenül a törvény szigorát. A nagy-körösi s dunamelléki egyházkerület tanítóképezde tanári kara. TÁRCA Válaszul Farkas József urnák. E becses lapok 43-ik számának vezércikkében Faikas József ur szükségesnek látta foglalkozni azon inditványnyal, melyet én a tiszáninneni egyházkerület közgyűlésében tettem, és azon határozattal, melyet a nevezett egyházkerület Mocsáry Lajos ur javaslatára meghozott. Polémiába bocsátkozni nincs szándékomban, csupán azt jegyzem meg, hogy a Mocsáry Lajos ur indít ványa, nem tartalmazott semmit, a mi a dolog érdemére vonatkoznék, mert ő egyedül csak azon kívánatnak adott kifejezést, hogy a főrendiházi tagság fontos kérdéséhez egyházunk is hivatva van szólani. Ezen kivánatot fejezte ki tehát egyházkerületünk is emiitett határozatában. A mi ezzel összeíüggőleg azon csonka és hiányos közleményeket illeti, melyek Mocsáry ur beszédéből kiszakítva nyilvánosságra hozattak, s melyeket Farkas József ur jobbra és balra bonckés alá vesz, azokra nézve megjegyzem, hogy Mocsáry ur szavai legnagyobb részben félremagyaráztattak ; a mennyiben pedig a valóságnak megfelelőleg vétettek Farkas ur által bírálat alá, hát azzal szemben Mocsáry ur bizonyosan helyt áll, ha nem látja is szükségesnek védekezni oly cikkel szemben, mely vele merően különböző elvi álláspontot foglal el. Hanem, ugyanazon cikk folyamán az én csekély személyemmel, illetőleg, indítványommal is foglalkozik Farkas ur, megjegyezve a többek közt, hogy annak egy részét nem érti, s hogy az általában a protestáns egyház szellemével és érdekeivel ellenkezik. Hát, én nem vettem magamnak azt a fáradtságot, hogy indítványomat közzé tegyem, annyival inkább, mert annak jelentősége megszűnt az által, hogy visszavettem ; miután azonban az még is nyilvánosságra jutott oly töredékekben, melyeknek jó részét Farkas úrral együtt magam sem értettem, de a melyekre reflektálni mégis szükségtelennek tartottam, hanem inkább az egész kérdést a magam szempontjából, a „Pesti Napló'-ban megvilágosítani megkisérlettem; s miután Farkas József ur oly valami felett folytat vitát ellenem, a mit e lapok közönsége nem ismer : kötelességemnek tartom indítványom szövegét ide igtatni: „Köztudomásu dolog levén, hogy az állami kormány a legközelebbi országgyűlési időszak alatt oly törvényjavaslatot szándékozik előterjeszteni, mely szerint az újonnan átalakítandó főrendiházban, bizonyos arány szerint, a református püspökök és főgondnokok is hivatalos tagokul szerepelnének ; miután azonban az állami kormány ezen célzatával szemben egyházunknak is világos joga az, hogy oly kérdésekben, melyek az egyház és állam közti jogviszonyokra vonatkoznak, tehát jogokat kiterjesztenek, vagy módosítanak, egyházunk mindig meghallgatandó, hogy a békekötésekben és alaptörvényekben biztosított önkormányzati jogait megóvhassa, vagy azokat a szükséghez képest módosíthassa; ennélfogva, mondja ki egyházkerületünk azt: hogy az államkormány azon jogának sérelme nélkül, mely az egyház és államközti jogvisszonyok szabályozásában azt megilleti; mindamellett más részről ezen kérdésnek azon oldala, hogy a ref. egyház kiván-e és mennyiben élni a reá kiterjesztendő uj jogokkal ? hogyan és miképen illeszti be azokat önkormányzati szervezetének keretébe ? ref. egyházunk önálló intézkedési jogkörébe tartozik, és pedig a zsinati törvények 89. §-ának a) pontja alapján, végleges intézkedés végett, egyenesen az országos zsinatnak jogkörébe; előlegesen pedig, ugyanazon törvény 61. §-ának a) pontja szerint az egyetemes konvent képviseleti jogkörébe. Addig is azonban, egyházi törvényeink 53. §-a értelmében, már a dolog érdemére nézve is jelentse ki egyházkerületünk a következőket: 1. Tekintve egyházkerületünk azon elvi álláspontját, melyszerint mint önmagát, a maga körében, a pol gári államtól függetlennek tekinti ; ugy hasonlóképen óhajtása levén az, hogy az állam más egyházakkal szemben is ezen elv keresztülvitelére törekedjék : tehát, hogy ezen idő elérkezését még távolabb vesse, s az állam és egyház közti jogviszonyok kérdését még jobban bebonyolitsa, egyházunk nem fogadhatja el a főrendiházba való képviseltetését; de 2. Ha egyházunkat ezen eddig elfoglalt elvi álláspontja nem gátolná is, még az esetben is, olynemű képviseltetést, a mely a püspökök és főgondnokok válogatásán alapul, határozottan ellenez ; mert, ha ref. egyhá zunknak bárhol is képviseltetéséről lehet szó, ugy, miként egy r. kath. püspökséget egy püspök a maga személyében mindig képvisel, ezzel szemben egy ref. egyegyházkerületet nem képviselhet külön sem egy püspök sem egy főgondnok, hanem csak a kettő együtt. Öt egyházkerületet tehát 5 püspök és 5 főgondnok. Ezen felül nekünk püspökeink és főgondnokaitik, mint ilyenek, felelősséggel tartoznak ; polgári törvény tehát őket ezen felelősségen kivül nem helyezheti, s azon kérdést, hogy mint esetleges főrendiházi tagok, mily viszonyban lesznek egyházunkhoz ? maga az egyház van jogosítva eldönteni és szabályozni. Ezen főelvek szerinti eljárásra hívja fel egyúttal egyházkerületünk a testvér kerületeket és egyetemes konventet is, kijelentvén, hogy a végleges intézkedésre csak a zsinatot tartja jogosítottnak. * Ez volt egészben az én indítványom. Most hát, ha Farkas urnák ugy tetszik, erre méltóztassék azt mondani, hogy ez a protestáns egyház szellemével és érdekeivel ellenkezik; ha erre is azt mondja, azt el kellene tűrnöm, mint egy különböző felfogás kifolyását; de azt nem tűrhettem el, hogy e lapok közönségét felvilágosi-