Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1451 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 iskolai lap4

40-ik számában Nagy Elek lelkésztársunkhoz irott kéretlen válaszára. A ki tollat fog kezébe s ir nyilvánosan a nagy közönség számára, kell hogy ne a puszta irási viszketeg, de valami nemes cél vezérelje; ám hogy tisztelt cikkírót mi indította a hivatolt válasz megírására, azt mi korlátolt tehetségünkkel felfogni nem birjuk. Azt állítja Tóth D. barátunk »hogy a N. E. tudósítása ugy tünteti fel egyházmegyénket a világ előtt, mintha az a paládi kör megalakulásáig biréből sem hallotta volna, mi az a lelkészi értekezlet® s erre aztán mint a szivén lőtt oroszlán végerőlködéssel megrázza hatalmas sörényét, feljajdul s nemes önérzettel mondja „hát mi ki voltunk, vagyunk és leszünk ?' De hát tisztelettel kérdjük volt-e van-e, ki az ön létezését kétségbe merné vonni ? Hiszen a N. E. által közzétett s ön altal annyi meg nem érdemelt gúnnyal illetett cikk, tessék jól elolvasni, csak egy árva szóval sem mondja, hogy a krassói lelkészi értekezlet nem volt és nem lesz. N. E. társunk közleményével semmi egyebet nem akart, mint jelezni azt, miszerint a minden irányban haladó kor intelmét mi is megértettük s szeretve tisztelt esperesünk lelkesen buzdító szavára egyesültünk, értekezletté alakultunk s kicsiny körünkben szerényen munkálkodni igyekezünk. Ennyit tett N. E. az értekezlet megbízásából, a nemes ügy melegétől áthatott kebellel lelkesülten és örömmel ; ez az a nagy bün, melyért T. D. megtámadja őt, oly fegyverrel, mely bizonnyal kevesebb dicsőséget hozand ő reá, mint a megtámadottra. Ha azt állította volna is N. E. — mit nem állított — hogy az egyházmegye területén, jelenleg nincs lelkészértekezleti kör, bizonyára nem követett volna el igazság elleni merényletet, hiszen csak nem feledte talán el T. D. lelkésztársunk, hogy a krassói kör tavaszi egyházmegyei gyülésünkön — mint ez a 39. j. k. sz. alatt olvasható, hivatalos működési terének elhagyását a nagykolcsi lelkész által bejelentette, a medgyesi lelkészi kör működését még előbb beszüntetvén, igy kétségbe vonhatatlan igazság, hogy egyházmegyénkben a mi megalakulásunkkor tényleg egyetlen egy lelkészértekezleti kör sem volt. Mi bántja tehát szivedet nemes barátunk ? ! ? Azt mondja továbbá T. D. lelkésztársunk : »e kör — már t. i. a krassói — csak az általa közzétett, s oly sok port vert memorandum által is bizonyosan tett oly hírnévre szert, hogy azt nemcsak N. E., hanem messze földön is megismerték®. Mily dicsekvés nélküli szerénység, hiszen mi mindezt teljes készséggel elismerjük, de azért egyikünknek sem jutott s nem íog eszébe jutni soha az önök hírnevét, annyival inkább dicsőségét, melyre oly fennen hivatkozik, irigyelni, mi távolról sem akarunk nagy port verni fel, örülni fogunk, ha csendesen munkálkodhatunk, s ha láthatjuk önöket továbbra is a szép pályán izzadni s minél több megérdemlett dicsőséget aratni. De még tovább megy válasziró s nagy szerénységében igy dicsekszik. »Igaz, hogy mi a mit teszünk, rendben teszszük s nemakarjuk magunkat erőnek erejével a semmit tevéssel is buzdító például akár egyes köröknek, akár az egyházmegyének nyakára erőszakolni,® ez már igazán Krisztus szolgájához illő alázatossággal van mondva, csak hogy kilóg a tisztes papi kabát alól a lóláb, ugy beszél a cikkiró, mintha mi zavartuk volna fel előtte a vizet. Igazán sajátságos valami ez a T. D. kollegánk szerénysége, melylyel — mint maga mondja — dicsekedni nem akar: egy rakás ráfogással megtámadja lelkésztársait, saját egyházmegyéje papjait s őket már egyesülésük pillanatában a semmittevéssel buzdítani akaróknak, mások s az egyházmegye nyakán erőszakoskodóknak igyekszik —jóakaratulag — felmutatni s miért ? ! ? mert a közügynek kívánva szolgálni a nyilvánosság terére mertek lépni, azt pedig, ki egyesülésünket közzé tenni bátorkodott N. E. társunkat élcelkedő kedvében a semmittevésből is sokat csinálni akaró, összevissza vagdalkozó, vérengző kannibálnak tünteti fel, ki elhitetni akarja azt, hogy nincs több olyan legény, mint a paladi kör, »pedig van biz a.® Tessék már az elfogulatlan bírálónak megítélni, minő szerénység az, mely igy beszélhet lelkésztársairól és önmagáról. A ki a két cikket elolvassa, kétségtelenül meg fog győződni, hogy nem N. E. társunk, de T. D. vagdalja okadatolhatatlan felháborodással a levegőt. Hiszen mi elhiszszük önnek, mit szerényen állit, hogy van több olyan legény is, mint N. E. társunk vagy a mi megalakult paládi körünk s szerzünk önnek egy nagy örömöt, a midőn bevalljuk, miként ön, illetőleg a krassói kör még különb legény. Azt is mondja T. D.: „nem azért beszél, mintha N. E. buzdításra intő — talán buzdító ? 1 ? — szavainak hatását — már a kikre ráfér — csökkenteni akarná®. Ezzel azt akarja mondani, hogy önre nem fér rá? Ismét minő szerénység. Ránk fér biz a jó szó mindnyájunkra, s bizonyára ráfér önre is. ,Ami az értekezleti ügyeket illeti — mondja továbbá válaszoló — arról nem szólok, pedig szó férhetne kivált a Barkász-féle indítványhoz stb.« Sajnáljuk, hogy épen ehhez nem szól, a mihez már joggal szólhatna, hiszen mi szeretünk tanulni s ha tanulhatnánk öntől valamit, szerencsénknek tartanok. Végül nagy sajnálkozását fejezi ki T. D. a felett >hogy szeretve tisztelt esperesünk is mint azon kör elnöke megfeledkezett a krassó vidéki körről s az értekezlet s igy az ő megbízásából is megengedte N. Eleknek ugy tüntetni fel egyházmegyéjét, mint a melyben eddig lelkészi körök nem voltak.® Tehát hogy ezen korbeli lelkészek közül, kiket jónak látott sárral megdobálni, a helyett, hogy üdvözölte volna, senki ne maradjon szárazon, még szeretve tisztelt esperesünket is jónak látta magas Ítélőszéke előtt vád alá helyezni, pedig tudhatná, hogy esperes ur, valamint nem szokott megfeledkezni a hivatali köréhez tartozó dolgokról, ugy nem szokott és óhajt oly nagy és bántó hatalmat gyakorolni lelkésztársai felett, melynél fogva megkívánhatta volna Nagy Elek társunktól, hogy a kör megbízásából írandó tudósítását, mielőtt valamely laphoz elküldené, esperesi jóváhagyás végett hozzá terjeszsze be. Jó hogy eszébe nem jutott T. D. lelkésztársunknak szeretve tisztelt esperesünket felelősségre vonni azért, mert ő a paládi körről rosszat álmodott 1 Bár T. D. lelkésztársunkra — sajat szavai szerint — nem fér a jó szó, annyit mégis bátrak vagyunk figyelmébe ajánlani, hogy a hol nem építhet, ott ne igyekezzék rontani. Béke velünk. A paládi lelkészi kör több tagja. Válasz Csepeli Pál ref. lelkész urnák! Ha valaki vádol és azt alaptalanul tette, oly szerkesztői megjegyzés után, a milyen e becses lapok mult számában tétetett, hallgatnék; a midőn azonban ez a valaki — ha pap is — egy közel félszázezerre rugó németajkú, de magyar hazafias szellemű testületet, a magyar nyelv és érzület terjesztésére ezreket költő tolna-