Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1453 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 baranya-somogyi ev. esperességet és annak szeplőtlen esperesét giínyolja, az már olyan dolog, hogy a »sváb türelem« is furkós botot kénytelen ragadni az ily vakmerő támadónak legalább a jövőre vonatkozó megfélemlítésre. Csepeli Pál uram jó kedvében rátámad a ,fetterekre®, hallja tehát immár azokat, ha nem is ékes, de legalább tisztességes magyar nyelven. Először is tagadom — és kész vagyok tényekkel való bebizonyítás esetére Bonyhádról Csepeli Pál uramhoz térden csúszva mászni, — hogy a tolnai esperességben németül vezettetnének az anyakönyvek. Már a harmincas években hozatott be a latin helyett a magyar nyelv és csakis az absolut kormány parancsára lett egy darab ideig németül vezetve az anyakönyv. Mióta azonban ezen erkölcsi testület ismét maga intézkedhetett, minden hivatalos okmány magyarul szerkesztetik. Másodszor nem áll az, hogy mi tolnaiak, illetőleg esperesünk csak 8

a világ szemét akarta kidugni, titokban pedig a germanismust istápolni", mert ezt akkor tettük volna, ha csakugyan valami népgyűlés módjára összejöttünk volna enni, inni, mulatni és az újságoknak megsürgönyözni, hogy mi magyarok vagyunk, titokban pedig ama hirhedt Schulverein tagjaivá leltünk volna. E helyett az egész testület nevében annak feje nyilatkozott s mi esperességi gyülésünk alkalmábél szívből fakadó köszönetet szavaztunk neki magyar nyelven. Azt tudtuk, hogy a külföldiek ezért duzzogni fognak ránk, sejtettük — a mint tényleg meg is történt, hogy egy Baranyában nagy birtokkal biró németországi mágnás nem tudott magyar szellemű altanodánk iránt felmelegedni — miszerint a külsegély egyházmegyénk végpontjai számára csekélyebb lesz ; de hogy ezért egy magyar kigúnyol, eszünk agába se jutott volna. Hiába, igaz a mondás : omnia jam fiunt, quae fieri posse negabam. Tudja e Csepeli uram, hogy ez a »facipős fetter* oly hű magyar polgár, hogy Önt, ha komolyan németnek vagy pláne svábnak merné csúfolni — mert e szót már csufolásnak veszi — irgalmatlanul elpáholná. Tudja-e Ön azt, hogy ezen svábságnak papjai és tanitói évenként iooo forintot adnak fizetésükből magyar tannyelvű algymnásiumokra. Hallotta e már — hogy ne, e lapok utján is tudnia kellene — hogy eme sváb fetterek oly önérzetes magyar protestánsok, hogy ezreket áldoztak tavai is magyar altanodájoknak a törvény követelményeinek megfelelő berendezésére. Ezek után ugy hiszem, hogy maga is átfogja látni tévedését s máskor, ha böngészni megy, a svábok határat elkerüli. Marhauser Ferenc, tanár. Másik válasz ugyan ez ügyben. Becses lapja 43. számában „Böngészet* cím alatt Csepeli Pal ur megemlékezvén a magyarhoni ág. hitv ev. egyháznak Budapesten tartott ez idei egyetemes gyűléséről, reflektál az anyakönyveknek mind a négy kerületben magyarul vezetése iránt beadott határozati javaslatra is. E tárgy kapcsán egyúttal alkalmat vesz magának azon valótlanság állítására, miszerint Tolnamegyében, több német egyházban az anyakönyvek németül vezettetnek, gyanusitólag és sértőleg nyilatkozván az ev. egyházmegye nagyérdemű espereséről, mintegy a kétszinüség köpenyébe burkolódzva mutatván be őt a prot. olvasó közönségnek. Én, ki nem az ugy hallom, ugy gondolom-íéle bizonytalan kifejezésekbe vagyok kénytelen kapaszkodni, ugy tudom, hogy a tolna-baratiya-somogyi ev. egyházmegye minden egyházában egy ember öltő óta kivétel nélkül magyarul vezettetnek az anyakönyvek, a miért is Csepeli Pá! ur állítását, mint valótlanságot határozottan visszautasítom ; egyházmegyénk esperesére vonatkozó könnyelmű, és meggondolatlan gyanúsítására pedig, elég oda mutatnom a nagyérdemű férfiú múltjára, jellemére, egyháza és hazája érdekében kifejteit hasznos munkálkodására, s az ellene kilőtt mérges nyilak erőtlenül hullanak porba az őt vértező szeplőtlenség előtt. Kár volt gyanúsítani, bántalmazni azokat a facipőben jaró szegény tolnamegyei „fetterek4

-et is,mert bizony mondom, hogy hazafiság tekintetében azok ki nem térnek senki elől, még Csepeli Pál ur elől sem. Bauer Adolf, egyházmegyei főjegyző. KÜLFÖLD. Zsidó mozgalom Bessarábiában. 1880-ban Bessarábia fővárosában Kischenewben, egy Rabinoviatz József nevű zsidó ügyvéd egy reform tervet terjesztett a rabbinatus elé; melynek célja lett volna hit sorsosait a földmivelésre szoktatni; e végett az 1882-iki orosz zsidóüldözés alkalmával elutazott Palestinába, hogy ott a földet is, meg a visszatelepítés körülményeit is megvizsgálja, megismerje. Visszatérve utazásából egy más eszméje támadt, az t. i. hogy egy zsidó nemzetiségű keresztyén hitközséget alapítson s zászlójára e szavakat irta : szent föld kulcsa a mi Jézus testvérünk kezében van1

. E zászló alá, Bessarábia kisebb nagyobb városaiból, már kétszáznál is több család sorakozott, s az idei húsvétot a Rabinovicz-féle liturgia szerint ünnepelték. A protestáns theologusok legelső talmudistája Delitsch, lipcsei tanár közelébb tette közzé zsidó és német nyelven ezen egyesület alapszabályait, melyekből néhányat sietünk olvasóinkkal megismertetei : A 30 tételből álló programm, tekintettel az Oroszországban lakó zsidóság szánandó helyzetére, feltárja a zsidók által eddig tett reformprobálgatások sikertelenségeit. „Mindenek előtt az erkölcsi allapot mégváltoztatása kívántatik; le kell rontani a bálványokat; jelesül a pénz túlságos szeretetét; s azokat az igazság és rossztól való félelem szeretetével helyettesíteni. Ehhez vezető • szükséges. És ki volna ez? Hol van az, kiben Izrael szeretete, a törvénynek és prófétáknak szeretete, az isten nevében való megszentelődéssel egyesülne ; ki mélységes emberismeretével kellőleg meg tudja mérlegelni népének nyomorát és bűnét ?. . Ezek a kellékek a názáreti Jézusban egyesülnek. Az ó korbeli zsidó bölcsek nem voltak képesek azt az üdvös célt felfogni, melyhez ő zsidó testvéreit akarta elvezérelni ; mi az 5644-ik esztendő zsidai kimondhatjuk, hogy Jézus a zsidók igazi javat akarta. Ezért tiszteljük az ő nevét; tanítását szivünk befogadja. Az evangéliumokat bevisszük hazainkba s azok közé a szent irások közé sorozzuk, melyeket a mi régi bölcseink reánk örökségül hagytak. Bizalommal reméljük, hogy Jézus testvérünk tanításai minket az igazságra és üdvre elvezérelnek ; hogy ugy a népek és kormányok jóakarata felénk forduland, s békében maradhatunk ama népek között, melyeket a mi testvérünk szellemében alkotott törvények igazgatnak. Ámen. A hitcikkek néhány szóban összefoglalhatók : Csak egy élő és igaz Isten van, ki örök szövetséget kötött