Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1449 róla ugyan ezt mondják egy szívvel és szájjal mindazok, akik őt szeretve tisztelik. Pedig ha a Sz. E.-at 400-an olvassák már, a Sz. K. műveit legalább is 4000-en olvassák évek hosszú sora óta. Meg vagyon irva : az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Ne mérgelődjék azért a Sz. E. ha azok, kik Sz. K. t ez utasítás alapján ismerik, oly címekkel illetik őt, a milyenekkel R. K. még nem illethető. Nem „ragadomány-cimek* azok, hanem a magyar protestáns egyháznak és a hazának tett hű szolgálatokért, az elismerés által adott megérdemlett eb mek. Vajha nagyon sokáig viselné még azokat Sz. K. ! Végre kijelentem, hogy eddigi nagyon is erős ellen zéki szellememet továbbra is megtartva, a nalam is, erősebb ellenzéki szellemmel birók zászlója alá nem sorakozhatom s igy a Sz. E.-ért a „Protestáns egyházi s iskolai lap^-ot, melyet 20 év óta járatok, el nem hagyhatom. Ila ezt tenném : ez lenne igazán : »mutatio rerum Igy vagyok az, aki voltam s önérzettel dalolom le, »Egy előfizetőivel szemben, a magyar, független, szabad protestáns egyházi s iskolai élet mezején kiállva, amaz ismeretes magyar dalt : Vagyok olyan legény mint te, Vágok olyan rendet mint te, Ha nem hiszed; gyere velem, Fogd meg az én kaszanyelem ! Agya, 1884. október 29. Nagy Sándor, ref. lelkész. Felső-szabolcsi ref. papi egyleti értekezlet ülései. Október 30-án délelőtti 10 órakor nyittatott meg a csak igen kevesek által képviselt papi egyleti értekezlet. Elnökünk buzdított, hogy ne tekintsünk a közönyösségre, hanem ha kevesen is : törjünk előre. Egyleti pénztárnokunk, hűségesen beszámolt a kezelése alatti pénzekről ; a könyvtár rendezésével megbízott küldöttség jelentése olvastatván, meggyőzödtünk, hogy egyletünk már is oly becses könyvtárral rendelkezik, helyisége a nyíregyházai ev. ref. egyház tornyának e célra készített termében van külön szekrényben, a melyből a tanulni, magát tökéletesíteni óhajtó papság képezheti magát: inditványoztatott küldöttség által — el is fogadtatott — hogy a természet tudományi társulat, mint szinte a magyar tudományos akadémia könyvkiadvanyait megszerezzük. Fájdalmasan esett hallanunk, eluökünk Vitéz Mihály által, egy hírneves lelkésztársunk által hozzá intézett levél olvasását, melyben azt mondja: „hogy ő oly társulatnak nem óhajt tagja lenni, mely papi kasztkint szerepel/ Uram Isten 1 hát van-e széles e hazában oly protestáns papi egylet, mely ily célt tűzött volna ki, s arra törekednék ? én nem hiszem. A mi szabályunk ennek ellene mond, hisz mi a világiakat is szívesen fogadjuk körünkbe, nem egyszer részt is vettek értekezletünkön. Hanem lelkésztársunk nyilatkozatának is meg van az alapja, ez az: absolváltatni szeretné magat a tagsági dij fizetése alól — mely nála jócskán felszaporodott — ennek pedig fizetésétől a mi egyházmegyénkben senki fel nem mentetik, bármi címmel lenne is decorálva. Október 31-dikén d. e tiz órakor, megszólalt a nyíregyházai ev. ref. egyház templomtornyának érc lakója. Mintegy 35 egyházi férfiú, a világi elemet nem vettem számításba, kisérte az Ur diszes hajlékaba : Harsányt Sámuel apagyi, Kálmánczhey Antal anarcsi, félszázad óta papi minőségben szolgáló lelkésztársaikat, kiknek tiszteletükre rendeztetett egyházmegyei határozat alapjan a mai ünnepély. A jubilánsok és a szolgálattevő lelkészek közül hárman, az Urasztalát kerítő rácsozaton belül helyezkedtek el. A 70-ik dicséret i-ső és 5-ik versének éneklésével vette kezdetét az ünnepély, az orgonát mesterileg kezelte, jeles zenei tehetséggel biró lelkésztársunk Nagy Kálmán. Programúi szerint, egyházmegyénk tiszaháti vidékén csak kevesen, de annal buzgóbban, lelkesebben működő paptársainkból alakult, folyton haladó ének- és daltársulat emelte lelkünket szépen elmondott darabjaival az áhítat magas fokára, mintha az ének, már előre is élveztetni akarta volna azon lelki gyönyört, melyet bennünk ébresztett, Szikszay József nyir-báthori lelkésztársunk erőteljes hangon, valódi buzgósággal elmondott tárgy- és alkalomszerű imája, Papi egyleti elnökünk Vitéz Mihály szólott a jubilánsokhoz, a mint csak egy tudományos, sokat olvasott lelkész szólhat, fájdalom a templom rossz acusticája miatt, a gyönyörűn kidolgozott beszédet nem lehetett teljes mivoltában át érteni, de hiszem ki fog nyomatni. Andrási Kálmán buji lelkész olvasta fel a jubilánsok életrajzaikat. Harsányi Sámuel, több nyelven beszéiő, a forradalom előtti időszakban, a lombard velencei királyságban egyetlen református tábori lelkész itt honn 25 éven át buzgó egyházmegyei ülnök, gondos családapa, idegen földről, az olasz égaljról átültetett virág, művelt lelkű szeretett nejének, még ma ís hű férje. Kálmánchey Antal : a hajdani közép nemes osztály ivadéka, ki a Corpus jurist, ez igénytelen bibliával cserélte fel, de ha ma vissza néz hasznos múltjára s látja a közép osztálynak, melyhez tartozott, napról napra pusztulását . azt hiszem, igénytelen állása dacára is elmondhatja; „Nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát.* Az ünnepélyre a koronát esperesünk, Lukács Ödön ur tette fel, megemlékezvén 1517 október 31-ikéről, beszédében, az ő szokott ékes szólásával, a szabadság, egyenlőség és testvériség apostolainak, a nagy reformátoroknak érdemeit méltatá ; hév, és lelkesültségtől áthatva üdvözlé a „veterán* pályatársakat, megálda őket, a csak az ő papi ajkáról oly jól hangzó magasztos imájával; talizmánul, az egyházmegyei papság nevében, egyszerűn kötött bibliát nyújtott nekiek, hisz mint mondá : az volt nekiek 50 éves papi szolgálataik alatt örömük, bánatuk ; remény öle, fájdalmuk tanuja. Mind két jubiláns meghatottan mondott köszönetet a megtiszteltetésért, ajánlották magukat továbbra is szolgatársaik becses figyelmébe. Az ünnepélyt követő közebéden, legelsőbben isPilisy László egyházmegyei gondnok ur levele olvastatott fel, ki betegsége miatt nem jelenhetett meg, kívánta, hogy éljenek a jubilánsok, az emberi élet legvégső határáig ; ez eszmét fejezte ki Vay Péter világi tanácsbiró ur ; szólottak aztán sokan, kiki érzelmeit akarván kitárni, de legjellemzőbb volt Szentay Károly világi tanácsbiró ur nyilatkozata, ki egy kis politikai epizóddal toldotta meg a mai úgyszólván papi ünnepélyt, éltette esperes Lukács Ödön urat, mint Nyíregyháza városa független párti képviselő jelöltjét. Szabó Ferenc, ev. ref. lelkész, e. m. főjegyző s tanácsbiró. Viszonválasz Tóth Dániel nagy-kólesi lelkész urnák. Azon reményben, hogy szerkesztő ur helyt ad becses lapjában felszólalásunknak — bár nem örömest vállalkozunk a szükségtelen feleselés dicstelen szerepére — önérzetünk által kényszeríttetve röviden felelni kívánunk tisztelt kollegánk Tóth Dánielnek a „Prot. egyházi és 90*