Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1432 övéihez és rokonaihoz való önfeláldozó ragaszkodásával, és kedélyvilágába, hol vallása iránt lobogó tiszta szeretetével fog lépten nyomon találkozni. Az egyház, mint vallásintézmény iránti mély érdeklődése egyébiránt nemcsak szívbeli szükségérzetből folyt nála, hanem tudományos világnézetének volt természetes következménye. Mint a társadalmi tudományoknak első ifjúságától fogva szorgalmas mivelője, a társadalmat mozgató erkölcsi erőket számitásaiból ki nem hagyhatta, azok közt pedig a vallási intézmények első sorba jönnek. Innen magyarázható az, hogy a papi statusnak ugy anyagi mint szellemi emelése mellett egész életén át a legnagyobb hévvel buzgólkodott. Ez vezette ítéletét a papválasztási törvény alkotásánál a zsinaton és ez hangolta szigorra a törvény alkalmazása kérdésében élete végét megelőző utolsó egyházkerületi gyülésiinkön. Hadd magasztalják azért mások Lónyay statusférfiui bölcseségét, fináncügyi lángelméjét és csodamunkaerejét, mi az egyház szerető hű fia emlékét zárjuk sziveinkbe és azért mondunk áldást reá. B. M. Gyászbeszéd gr, Lónyay Menyhért egyh. kerül, főgondnok koporsója felett. Szomorú Halotti Gyülekezet! Egy magas törekvésekben, küzdelmekben és kivívott eredményekben, egy tettekben és érdemekben egyaránt gazdag élet határánál meghatott kebellel állunk e koporsó — mint annak zárköve — fölött. Mert szép az emberi élet, Tisztelt Gyülekezet, s e különben nyomorúságos földi pálya is dicső lehet ha, a romlandó testben, halhatatlan lélekkel felruházott ember, magasztos célokat tűzve ki maga elé, azok elérésére nem csak az ösztönt találja fel magában, hanem megtalálja, vagy megteremti maga körül az eszközöket is. Végtelen látkört nyit előttünk az élet s tehetségeink minden irányban tágas mezőt találnak a munkálkodásra. Egyik eszményi célokat tűz maga elé s nemzete, sőt az egész emberiség előbbre vitelén dolgozik, a tudomány vagy a közművelődés fejlesztése és terjesztése által; a másikat gyakorlati célok vezetik s a közjóllét gyarapításán fáradoz. Egyik a polgári pályán küzd a jók elismeréseért s a cserkoszorúért ; másik az egyházi téren, a hit és lelkiismeret szabadságáért. egyháza felvirágzásáért, ha kell karddal — mint Pál apostolt rajzolják —, ha kell a béke olajveszszőjével kezében. Egyik nagy családot akar alapítani, hogy az ősök erénye az utódokban megújhodjék, a másik magát, családja jóllétét, mindenét elveszíti a közjó oltárai körüli munkálkodás közben. S a ki ezeknek csak egyikét is, következetes kitartással és sikerrel eléri, a közvélemény ki válónak és jelesnek nevezi — s tisztelet, elismerés, csodálat kiséri. De keveseknek jutott osztályrészül, hogy mind e célokat s azok összes eszközeit egyesítsék magokban s hatszorosan, vagy tízszeresen érdemeljék ki és nyerjék meg a közelismerést. Gróf Eónyay Menyhért e kevesek, e kivételes egyéniségek közé tartozott. Itt ez a hely emlékeztet arra, mit tett ő a tudományért és közművelődésért hazánkban. Tudós maga is, különösen pénzügyi és nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozva, e cimen is méltán ült a M. Tud. akadémia elnöki székén, hová a nagy név és méltóság mellett mindig a tudománynak is kiváló nagyságait ültette a társaság, Széchenyiben és Telekiben, Dessewffyben és Eötvösben s Csengeryben és ő benne is. De valamint elődei, ugy ő is nem csak díszt adott az akadémiának, neve és állása által, hanem nagy előmenetelét is munkálta annak, különösen pénzügyei rendezése — s felvirágoztatása, valamint szellemi ügyeinek szakavatott vezetése által is. Atalában, a Széchenyi István iskolájából való férfiú, kora ifjúsága óta, legelső sorban az ország anyagi jólléte előmozdításának s felvirágoztatásának szentelve legfőbb munkásságát s a tudomány csarnokában és az egyházi kormányzat termeiben ugy, mint az ország kormányán is, a szellemi haladás alapjául s a felvirágzás létfeltételeid, mindenütt az anyagi érdekeket tekintvén, azokra fordította a maga és a mások figyelmét, abból a meggyőződésből, hogy a szellemi mozgás fesztelen szabadságának az anyagi eszközök biztosítása teszi egyik első feltételét. Innen a fáradhatatlan munkásság, melyet hazánk anyagi érdekei terén, a magyar földhitelintézet, az első magyar általános biztosító-társaság, a tisza-szabályozási ügy s annyi más — mondhatnám valamenynyi — anyagi érdekeinket illető kezdemény, vál-