Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

1434 lalat és társulás körül kifejtett. Nemcsak buzgó közmunkás, hanem irányadó vezér volt mindenikben, a mire őt széles körű s alapos tanulmányai mellett, bámulatos tevékenysége s fáradhatatlan munkássága képesítette — annyira, hogy még testi ereje megtörvén is, lelkierejével fenntartva magát, élete végéig ott maradt azokon a helyeken, melyekbe őt a ritka tehetségeit méltányló közbizalom helyezte. Még halála reggelén is végezte elnöki tisztét a földhitelintézetben; s csak a minap hallottuk, — hallotta s a tisztelet és rokonszenv tapsaival kisérte az egész ország — meleg búcsúszavát a Tiszavölgyi Társulat utóbbi közgyűlésén, nyilvános szereplésének e mélabús hatytyudalát, midőn sokoldalú tevékenysége, egyik legáldásosabb teréről, megrongált egészsége miatt, lelépni kényszerült. De a férfiú, ki igy az anyagi érdekek s a közvagyonosodás előmozdításán fáradozott s a haza anyagi felvirágoztatásáért valóban lelkesedni tudott, ki a hideg számokba életet tudott önteni a szellem által, mely őt áthatotta s a magasztos célok által, melyekre tört, a rideg számítás ez embere, tudott lelkesedni tisztán eszményi célokért is. Hogy példakép csak egyet említsek, a M. irók segélyegyesületében, b. Eötvös halála után, a legeszményibb embernek a kit a jelen nemzedék ismert, a helyét ő foglalta el, s most már megmondhatjuk, azt be is töltötte. Mert ez ember, T. Gyülek. a ki a becsvágy meredekjeit járta s a hatalom legmagasb polcára küzdötte fel magát — s bármikép Ítéltek légyen is politikai szerepléséről kartársai s küzdőfelei, hazaszeretetét s nagy tehetségeit ellenségei sem vonták kétségbe soha s kétségkívül a történelem is méltányolni fogja, — ez ember, ki az ország főkormányszékén ült s a trón lépcsején állott, a ki Magyarország sorsát két izben tartotta kezében, legbensőbb bensejében mélyen vallásos, hivő keresztyén volt, és egyházának legbuzgóbb hive. A becsvágy rugói, melyek őt tehetségei érzetében magasra hajtották s a hatalom meredekjei, melyek annyi erős főt is megszédítettek, benne egy percre sem olthatták el a gyermeteg hitet, melyet egy gyöngéd anya vallásos nevelése oltott bele, s az egyházához való erős ragaszkodást, melyet őseitől örökölt. A mily jó szívvel és forró szeretettel ragaszkodott családjához, melynek fenntartásáért a legnagyobb áldozatokra is kész volt, ugy ölelte szivéhez azt, a mit nagyobbik családjának tartott: saját egyházát s abban összes hitsorsorsosait. Sok oldalú elfoglaltsága ezer teendői között mindig talált időt egyháza ügyeivel foglalkozni ; mint a hivő a harangszót, ő is mindig meghallotta az egyház hívó szózatát s szivében egy hang felelt rá: Megyek azonnal Uram! Nem pompázni a hittel s hivalkodni az egyház szeretetével, hanem benső meggyőződésből állott mindig ott, a hol egyházának szüksége volt reá. A munka és a küzdelem lévén eleme élete összes hivatásaiban, az egyházi életben is ezt választotta Henye vagy tétlen állást, a hol csak ragyogni lehetett, ő soha sem keresett magának; s ha hitsorsosai bizalma őt magas állásra és vezérszerepre hivta, ez nem nagy nevéért történt, hogy az fényt adjon az egyszerű fekete palástnak, melyet papjai viselnek, nem is befolyásáért, hogy szavainak nyomatéka legyen az egyház érdekében, nem is csupán alkotó és szervező tehetségeért, hogy az egyház hajóját mely sokszor a közöny zátonyai, a szegénység? sekély vizei s a veszedelmek kősziklái közt evez, bölcseségével és kormányzói ügyességével biztos révbe vezesse: hanem mindezek mellett és főkép azért a vallása és egyháza iránti lángoló szeretetért, mely lelkének uralkodó vonása vala, melyben a Zsoltáriró szava csendül vissza : Uram, a te házadhoz való buzgó szerelem megemészt engemet! (Zsolt. XIX. 16.) Oh mert szeretem a te házadban való lakásomat és a te dicsőséged hajlékéinak helyét! (Zsolt. XXVI. 8). Tudják ezt azok a többnyire kis és szegény egyházak s azoknak lelkészei, a melyek különböző birtokain vannak s az ő vallásos lélekből eredett kegyes pártfogását annyiszor érezték; tudja a békésbánáti egyházmegye, melynek évek során át gondnoka vala s mely, a váratlan gyászesettől megdöbbenve, temetésén is kifejezést adni sietett egyetemes egyházunk közveszteségében való osztozásának; de tudja főleg ez a dunamelléki egyházkerület, melynek tizenöt év óta ül főgondnoki székében s kormányán; tudja az egyetemes magyar reformált egyház, melynek közelebbi törvényhozó zsinatán s egyetemes konventjein ő a buzgók legbuzgóbbika vala, melynek a veszedelem és szorongattatás napjaiban bátor és rettenthetetlen védői közt, a béke és alkotás napjaiban bölcs és előrelátó ve-89*