Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-02 / 44. szám

1403 kálkodásnak mindig uj meg uj terei nyilnak meg a hivatottak előtt. Nemcsak mert a munkatér maga is végtelen s az emberi erő, a legjelesebbeké is, korlátolt, bogy annak csak egy egy részét ölelheti fel, — de mivel a föladat, a végcél oly magaslatára van helyezve, hogy ahhoz az egymást követő nemzedékek legmagasabbjai is csak egymás vállára emelkedve juthatnak el, vagy inkább csak közelíthetnek valamennyire. S mint ha hegyes vidéken utazunk, az előttünk álló magaslatra érve, — mikor azt hittük, hogy már a tetőn vagyunk — onnan ujabb magaslat emelkedik előttünk, arra feljutva ismét ujabb és soha sem az utolsó: ugy az emberiség haladásában, az emberi tökéletesedés kitűzött céljai mindig csak egyes lépcsők, melyek mind magasabbra és magasabbra vezetnek, — de a létrát, mely az égig ér, melyen az Isten angyalai föl- és lejárnak, s melynek felső fokéin az Ur könyököl vala. (I. Mózes XXVIII. 12. 13), Jákob is csak álmában láthatta. Boldog — s dicső — a ki saját korának magaslatán áll, onnan a még magasabb cél felé tekinthet — s megérti a feladatot, átérzi saját hivatását s Isten segedelmével indul annak teljesítésére I III. Török Pál ezek közé tartozott. Nem kellett, mint Pál apostolnak, nagy utakat tennie a pogány világban, görögöket és rómaiakat térítenie a Jupiter és Apolló templomai és oltárai helyén a Krisztus keresztjét plántálnia. De azon, a szintén nagy területen, melyen az ő hatása kiterjedt, a szellemi életnek ugyan annyi még meg- vagy visszahódítandó pontjai voltak, mint a Pál apostolén, s ő is, mint Pál apostol, a görög miveltség központjában Athenében — s a római birodalom központjában Rómában, ő is, — mondom — a neki munkatérül kimutatott terület középpontján fejtette ki legnagyobb erejét, az ország szivébe helyeztetvén át, hogy innen, mint egy gócpontból áradozzanak szét az ő szellemének ragyogó sugarai; s hogy a világi műveltségben elbizakodott szellemeket a bennök rejlő ismeretlen istenre figyelmeztesse. A munka, mely itt reá várt, szintoly sokféle, szerte ágazó s szintoly nehéz volt, mint a pogányok apostoláé; s neki ugyanannyi tusakodással kellett azt teljesítenie. Tusakodásai nem megvesszőztetések, hajótörések, tömlöcök és üldözések alakjában jelentkeztek ugyan, de azért nem kisebbek azok a külső és belső lelkiharcok, melyeket önmagában és másokkal szemben át kelle menni. Nem korbácscsal, mint Pál, de félreértésekkel, vádakkal, gyanúsításokkal ő is háromszor veretett meg; s fáradságokban és virasztásokban neki sem volt kevesebb része mint Pálnak; s az ő türelme azok elviselésében nem volt kisebb, mint a pogányok apostoláé. Nem várjátok tőlem, tisztelt gyülekezet, hogy tettekben gazdag életének kimerítő rajzát adjam egy templomi beszéd keretében. A garamvölgyi, alsó-váradi paplaktól, a hol bölcsője ringott s ő a szigorúan puritán szellemű, munkás és buzgó apa őrszeme alatt növekedék, s alsóbb és felsőbb iskoláin át, hol testével együtt értelme is fejlődék s szelleme megizmosult, különösen a debreceni főiskolán, hol egy Péczely József és Budai Ézsaiás szeretetét s bizalmát tudta megnyerni s egy Péchy Imre figyelmét vonta magára. A magában fölismert hivatásra korán és komolyan készült s majdnem mint kész ember lépett ki az iskolából az életbe, akkoriban ritka műveltséggel s még akkoriban is ritka klassikai tudományos képzettséggel. Ő is elmondhatta Pál apostollal : Héúéit adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkéibb tudok nyelveken szólani — (1 Kor. XIV. 18.); és pedig nemcsak a szó köz jelentésében, hogy a bibliai, az ó-klassikai és a modern nyelveket birta és beszélte, hanem abban az érzelemben is, hogy a különböző miveltségü és véralkatú emberek mindenikének a nyelvén tudott beszélni. Tudott az együgyüekén, és a miveltekén, tudott a tudatlanokén, és a tudósokén; értett a szív, a kedély és az értelem nyelvén egyaránt , tudott rábeszélni, meghatni, felvilágosítani, elemezni, magyarázni és meggyőzni, mit a hol kellett. Tudott beszélni a kicsinyek és a nagyok nyelvén — s mig azokat, hogy csak élete végéig évenként gyakorolt konfirmatiói oktatásairól szóljak, tejnek italával táplálta (1 Kor. III. 2.) — emezeket a maga céljainak meg tudta nyerni, a vitatkozásban foglyul vitte értelmöket, lefegyverezte ellenkezésöket, megnyerte az áldozatoknak s ha gyöngeségeiket kellett megfogni, azokból is erősséget tudott formálni a jónak munkálására, az Isten országának építésére. Ha nem volt nagy orator, a szó rendes értelmében — ámbár egyes esetekben az is tudott lenni — de ékesen szóló volt a vitatkozásokban, a meggyőzésben, az akaratnak tettre való hajlitásában. Az ékesen szólást nem tekintette célnak, a melyre törekedjék, hogy vele pompázhasson, hanem eszköznek, a melylyel nagy dolgokat lehet végrehajtani. Nagy tettei legtöbbjét ilyképen hajtotta ő végre szavak által, de az ő tettei nem állottak nagy szavakban. Nem a szó — hanem a tett embere volt Török Pál; az ő nagy alkotásai hirdetik ezt nekünk s az utánunk jövő nemzedékeknek. Mint a londoni Szent Pál templom épitő mesterének, a templom aljában levő sírkövére csak e szók vannak vésve: >Emlékét keresed ? Te-