Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-02 / 44. szám

1405 1406 kints körül !* — ugy a Török Pál munkájának emlékét keresve is, csak körül kell tekintenünk. Itt áll mindenek előtt ez a mi pesti reformált egyházunk, s mely benne második statorát, igazi megalkotóját s legnagyobb jóltevőjét tiszteli, s melynek elfogyhatatlan háláját az egyházkerület által rendelt e mai napi emlékünnepen, az egyháztanács megbízásából nekem, gyönge szavammal különösen is kell tolmácsolnom. Mindjárt a reformátiónak hazánkban térfoglalása után, már 1563-ban alakult reform, egyház Pesten. De nem kaphatott életerőre, s bekövetkezvén az üldözések is, alig egy század múlva, 1667-ben ismét megszűnt s majdnem másfél századon át, Pest falai közt nem hangzott, nem hangozhatott, a Kálvin igéje s a helvét hitvallás. Csak a mult század legvégén, 1796 ban alakult ismét egy kis gyülekezet itt, s a hivek érezve a hely fontosságát, az akkor még ifjú és nagy reményű — ma már nagy emlékű első Báthori Gá bort hivták meg lelkészül Dunapatajról. Nyolc évig, utcáról utcára, bérházakban zsellérkedett a megújított evangeliom; s kimondhatatlan küzdelmek után csak 1805-ben tudott odajutni, hogy egy szerény kis imaházat nyerhessen, torony és harangok nélkül itt a szénatéren magának. Es még ugyanazon Báthori Gábornak munkája által a hivek áldozatkészségével, s egy dicső fejedelmi sarj, a hitbuzgó nádorné pártfogása mellett már 1830-ban felszenteltetett s az isten dicsőségének átadatott ez a templom, amelyben ma is dicsérjük az Istent, a ki az ő hatalmas dolgait az ő választott szolgáiban megmutatta. Török Pál 1839-ben vette át e templom kulcsait, mint a pesti ref. gyülekezetnek a tiszántúli Kisújszállásról meghívott lelkipásztora. Az előbbi évi nagy árviz által romba döntött paplakot, a templom-épitésből, még 40.000 pengő forint törlesztetlen adósságot talált itt. S a hivek száma alig multa felül annyi százzal a két ezeret. mint a mennyi ezerrel ma a husz ezeret felülmúlja. A gyülekezet lélekszáma az ő 44. évi itteni működése alatt megtízszereződött — ezt nem akarván az ő érdemeül róni fel, s az ő munkálkodása eredményeül tüntetni elő, ámbár az ő vonzó erejének is volt benne némi rész; de nagyban és egészben a főváros rohamos és majdnem csodával határos emelkedésének volt a következménye. De már azt egészen az ő érdemének mondhatjuk, hogy a minden felől összetódult s a legkülönbözőbb elemekből alakult gyülekezetet szervezte, s fokonként ugy fejlesztette, hogy az ma, szellemi és erkölcsi erőben az ország első protestáns gyülekezetének nevezhető ; anyagilag pedig, nem csak a fennmaradt adósságot törlesztette, — hanem a hivek buzgóságából és önkéntes évi adományaiból — oly virágzó állapotra emelte, mely szintén páratlanul áll az országban. Mert Török Pál nem pillanatnyi szükség kielégítésére, hanem előre tekintő és jól kidolgozott tervezéssel mindig a jövendőnek dolgozott. S mert az egyház és a társadalom jövője az iskolában van, működése súlypontját az iskolákra helyezte. E részben alig talált többet a semminél — s mit alkotott és mit hagyott hátrál Itt is az alapon kezdette az építést. Először az elemi iskolákat szervezte, ugy, hogy azok — a fővárosi iskolázás akkori állapotában — mintákul szolgálhattak — s szolgáltak is annak az óriási fejlődésnek, mely az elemi oktatás terén ma egy nagyszerű szellemi hálózattal fogja be a fővárost, melybe — a változott időkben s a népoktatási törvény meghozatala után ő is nyugodt szivvel olvaszthatta be a magáéit. A főváros magyarosodásának leghatalmasabb tényezője kétségkívül elemi iskoláiban van — s a jövendő e nagy munkájában nem kis rész jutott a Török Pál által szervezett s virágzásra emelt magyar reformált elemi iskoláknak, kivált azokban a város-részekben, hol a református elem tekintélyes számban csoportosul. De a közoktatás terén nincs áldás a részletes munkán; mert mi lesz a gyermekből, ha az elemi iskolából kilépve, magára hagyatik? Nemcsak a gyermeket — hanem a gyermekből embert kell nevelni. A Török Pál gondja azért nem állapodhatott meg az elemi oktatás szervezésénél. S az ő legnagyobb és legmaradandóbb alkotásai csakugyan a magasabb regiókban emelkednek. Mindjárt Pestre jövetele után, a negyvenes évek legelején, indult meg az a nagy mozgalom, mely Pesten egy protestáns főiskola felállítását tűzte ki célul. Fáy András, a humanismus ama nagy apostola hazánkban, adta ki reá a jelszót, Török volt a legelső, a legbuzgóbb, az ő munkatársai közül. S hogy a nagy eszmének annál inkább meg nyerhesse az elméket s annak irodalmi téren, nem könyvekkel és röpiratokkal, miket kevesen olvasnak s hamar elfelejtenek, hanem folytonos izgatassal propagandát csinálhasson, alapította Székácscsal, az ágostai testvér-egyház lánglelkü szónokával együtt az első magyar Protestáns Egyházi és iskolai lapot, melyet ketten — s a két felekezet legjobb erőinek magukhoz vonásával, egészen 48-ig, lankadatlan buzgalommal és kitartással vezettek. A protestáns főiskola azonban, melynek eszméjeért annyi nemes szív lelkesedett, nem jött létre — s csak mint egy elvetett mag a barázdában, mely téli álmát aluszsza, a tavaszi feltámadásra várva támogatta termőképes csirában életerejét. Török Pálnak volt fenntartva, hogy az eszme magvát életre költse, kicsiráztassa, szárba