Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-26 / 43. szám

1383 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 3. Pécliy Tamás melegen szólalt fel a nőnöveldék mellett, minők egyházunkban nincsenek. Jól mondotta, hogy a klérus a középiskolai törvény meghozatala óta minden gondját nőnevelő intézetek fölállítása és berendezésére fordítja. Mert tudja, hogy nemcsak az első lehelletet, de a vallásos élet legelső és leghatékonyabb csiráit is az anyáktól nyerik a gyermekek. Jól mondotta, hogy prot. szülőknek leánygyermekei is fölkeresik e katholikus nőneveldéket. Már pedig az ily intézetekből kikerülő nők prot. anyákká nem válhatnak, nem olyanokká, minők anyáink voltanak. Jól mondotta, hogy a klérus e törekvését nem veszi rossz néven, de oknak veszi arra, hogy tőle mi is tanuljunk s ragadjunk meg minden módot arra, hogy az ország több helyein nőnevelő intézeteket állítsunk fel Ugyanekkor mondotta Karsay püspök is az örök igazságot, hogy művelt embernek, ha még oly tudományosan képzett is, ha nincs vallásos lelkülete, senkit el nem ismer. Lám mily nagy föladat vár egyházunkra. Ez is igazolja, hogy szegények vagyunk. De igazolja fölebb mondott szavaimat is : ha nincs veszély, sőt a veszély árnyéka sem fenyeget, miért nem nyulunk az államsegélyhez minden oldalról ? Ellenkezőleg se innen, se onnan prot. intézetek ne vehessék igénybe az egyetem akaratából, beleegyeztével. Első esetben mily szépen jutna nőnöveldékre saját szegénységünkből. 4. A tiszai ref. egyházkerületnek hozzánk is áttett azon indítványa kapcsán : kerestessék meg a kormány, illetve a törvényhozás, hogy az 1848-ik XX. t. c. életbeléptetesének céljából nyújtson be a miniszter mielőbb törvényjavaslatot — Zsilinszky Mihály szépen indokolt indítványt terjesztett a bányakerület nevében az egyetem elé, melyben a ref. testvérekkel karöltve „prot. tanulmányi alap"- megteremtését szorgalmazza. Bizony ideje volna, hogy ha a nevezett törvény intentiójának kedvező óraja még nem ütött volna, avagy pedig az országos tanulmányi alap jogi természetének megoldása még mindig nehézségekbe ütközik, hogy akkor a három milliót kitevő prot. felekezetek ne utaltassanak évről évre a maguk szegénységére avagy pedig legfölebb morzsalékokra, melyek hullanak a gazdag asztaláról. Mert 5000 frt egy-egy kerületre utóvégre is csak morzsalékká lesz, még inkább akkor, ha hozzávesszük, hogy az erdélyi szászok a pátens korában élvezett subventiót, 16 ezer forintot kapnak. Szépen megvilágitotta e ferde viszonyt Bánó József. Szerinte ez anomalia. Oly anomalia, mely folyton a pátensre emlékeztet. Tehát a pátens ez utolsó maradványai is el kell enyé.sztetni, mit nem az uton kiván elérni, hogy a szászoktól vonassék meg a subventió, hanem hogy mi is nagyobb államsegélyben részesittessünk. Az egyetem Zsilinszky inditványát elfogadta. Mit tesz a kormány, az országgyűlés ? A jövő titka. Azt hiszem jogosat, méltányosát kérelmezünk. És miként l79°li> 1848-ban nem nélkülözte a törvényhozás a maga szabadelvű férűait ; miként akkor a kath. egyház jobbjai mellettünk, a jog és igazság mellett voltak és szóltak: hiszem, hogy jövőre is ugy fog, mert ugy kell lenni. Bognár Endre. Böngészet a »Prot, Egyházi és Isk. Lap«-ból. Különös dolgok. A tiszáninneni ref. egyházkerület rimaszombati gyűlésén, miként tudjuk, egy indítvány került szőnyegre püspökeink felsőházi tagsága ellen. Hát ez mégis különös dolog. Eddig mint sérelmet emlegettük, hogy püspökeink a főrendiházból ki vannak zárva, a katholikus püspökök pedig ott ragyognak; holott ha fontra lehetne vetni nem a püspököket, hanem eszüket, tudományukat, ékesszólásukat s hazafiságukat, bizonyos, hogy a mi püspökeink serpenyője lenne a mélység, amazoké pedig a magasság. És most előállunk magunk s azt mondjuk nagyot nevetve, hogy a mit eddig sérelemkép emlegettünk, nem kell komolyan venni, csak gyerekbeszéd volt, nem kell nekünk főrendiház, az csak danausi ajándék lenne s ugyanazért a célba vett törvényhozási intézkedést perhorreskáljuk. És miért? „Mert a püspök el fogja hanyagolni hivatalos teendőit.4

No, ennél az argumentumnál egy marok pozdorja legalább is két mázsával nehezebb — oly silány 1 Maga Török Pál képviselő akart lenni, már pedig ha a képviselőség miatt csak egy hajszálnyit szenvedtek volna is püspöki hivatala teendői, egy pillanatra sem fogadta volna el a jelöltséget. „Mert a püspök államsegélyt húzván, elveszti függetlenségét.* Az elébbi argumentumnak édes kedves testvére. A szuperintendentiák folytonosan húznak államsegélyt s ki merné azt mondani, hogy eladták függetlenségüket ? „Mert a püspökök főrendiházi tagsága magyar nemzeti szempontból hátrányos lesz.* Sőt egészen ellenkezőleg. Geduly püspök ur, mint a magyar törvényhozás tagja, az evangélikusok egyetemes gyűlésén bizonyosan nem fog az anyakönyvek magyar vezetése ellen szólani. Hogy a tiszáninneni kerület óhajtása szerint meg fogunk-e a kormány által előre kérdeztetni vagy nem, azt még én sem tudhatom. De kijelentem a hazai összes protestánsok nevében, kijelentem a katholikus intelligentia igen nagy részének is nevében, kijelentem a jog és igazság szent nevében, hogy : püspökeinknek a főrendiházban ülési és szavazati jogot nemcsak kérünk, nemcsak várunk, hanem követelünk ! Mely jog ha meg nem adatnék, az egész uj — bármikép alakítandó — felsőház nem lesz egyéb, mint egy nyomorult férc, mely rövid idei viselés után szétmállik, mint a vásári papucs. Ha találkoznék olyan püspök, a kinek felsőházi magatartása vagy prot. autonomiai, vagy magyar nemzeti szempontból nem hogy épen veszélyesnek, de csak aggályosnak mutatkoznék is : majd találunk rá módot, hogy az ilyen főtisztelendő püspök ur nagy kurtán kikapja az útlevelet. Mert nem kell feledni, hogy a hazai ezer főből álló református lelkészi kar, támogatva egy nagy sereg tiszta magyar érzelmű evangelikus lelkésztől s a világi elem szine-javától, oly nagy lármát tud csapni, hogy nemcsak egy szerény prot. püspök, hanem egy hatalmas miniszter is meg szokott előtte retirálni. Tehát nem kell aggódni de semmit 1 Egy másik különös dolog történt az ág. hitv. evangélikusok legközelebb Budapesten tartott egyetemes gyűlésén, hol határozati javaslat tétetett arra nézve, hogy mind a négy kerületben magyarul vezettessenek az anyakönyvek. Lelkes éljenzés fogadta a javaslatot; de bizonyos, hogy egy kis csendes morgás is volt hallható, mely oly formán hatott, mint midőn a primadonna legszebb áriájába a másik szinésznő beleprüsszent. Részint nevetséges, részint boszantó. A morgás végre szavakat is talált s a javaslat megbukott. Még pedig nem csupán a Hurbánok Svatoplukok vagy a többi fanatikus drótostótok buktatták meg, hanem azok is, kik az ágostai egyház vezérférfiai közé számítják magokat. Ez aztán nemcsak különös, hanem egyúttal igen fájdalmas dolog is. Ugyane vita alatt fölemlittetett az is, hogy Tolnamegyében több német egyházban németül vezetik az anyakönyve-