Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-26 / 43. szám

86 ket. Szépen vagyunk !!! Hát a tolnamegyei evang. esperes urnák hangulatos hirlapi cikke, melyet a magyar állameszme, magyar nemzeti szellem s a magyar nyelv érdekében pár évvel ezelőtt világgá eresztelt, csak arra való lett volna, hogy a világ szeme kidugassék, titokban pedig a germanismus istápoltassék ? Bizony nem örömest gyanusitunk, de gyanúnk alaposságára erősen vall azon körülmény, hogy mig az ország különböző tájékain szétszórtan lakó németség hatalmasan demonstrált a Schulverein ellen, addig a tolnamegyei egy tömegben lakó fetterek bele húzva magukat a facipőbe, mélyen füleltek 1 *) De ezt a különös dolgot más helyen s más alkalommal bővebben szándékozván szellőztetni, böngésszük most tovább a különös dolgokat. Különös dolog az is, s erős reakcionárius törekedésre mutat, hogy Péntek Ferenc ur a bizottságok s minden más kizárásával a püspökre kívánná bízni a lelkészjelölést. S ugyan mivel indokolja ezen kegyes óhajtását ? Azzal, hogy ő már huszonötször pályázott s egyszer sem kandidáltatott. Én azt hiszem, hogy a ki huszonötször pályázván, egyszer sem jön kandidátióba, az nem a rendszerben, hanem talán saját személyében keresheti a hibát. Ha Péntek Ferencnek Csütörtök Ferenc volna a neve, már rég nyert volna kijelölést. Tisztelt Ferenc ur ! A hajdani idők nepotismusa s a minapi idők korlátlansága között a zsinat közép utat keresett. Még ugyan nem találta meg, de meg fogja találni akkor, ha a kijelölést bizottságoknál hagyván, a választást vagy a gyülekezet közvetlen képviselőire, vagy a gyülekezetek közvetett képviselőire, az egyházmegyei konsistoriumokra bízza. Igyekezzék ez idő előtt meg nem halni s bizonyos lehet benne, hogy bokros érdemei meg fognak jutalmaztatni egy zsíros — kandidatióval. Különös dolog az is, hogy az én kedves Nagy Ignác barátom, a kinek pedig igen praktikus és bölcs ideák szokták feszíteni agyát, megbotránkozott a hosszú orgonázásban, mely a budapesti ref. templomban a lelkészavatási ünnepélyt megelőzte. Különös 1 Én épen a hosszú orgonázás meghallgatása végett gyalogoltam fel s bizony nem bántam meg 1 A mi buzgóság volt a kezemben, lábamban, fejemben s minden porcikámban, azt az a hosszú orgonázás mind összeszedte, s egy summában bele rakta a szivembe és megteljesedtem csupa szent lélekkel. Hasonlóképen járt az a dunapataji tisztes kofaasszony is, ki mellett a templomban ültem, mert az orgonázás végeztével csupa vallásos rajongásában majd a nyakamba borult. Mikor pedig kimentünk a templomból, egy ezüst forintost dobott a perzselybe, ekkor meg majd én borultam a nyakába s eszembe jutott ha Baranyában is ilyen hosszan orgonáznának, talán nem kellene a domestikát exekucióval hajtani. Nekünk ez a cigánymuzsikánk Tehát csak hadd szóljék ez a csendes 1 Ad vocem : Baranya. Az egész reformált egyházi világban legkülönösebb dolgok történnek Baranyában. Az egyik baranyai pap készebb meghalni halálnak halálával, mint a lukmázást kezei közül kibocsátani. A másik pedig — bizonyos Percent ur — az egész lukmázást bizonytalannak, igazságtalannak, erkölcstelennek és szennyfoltnak kiáltja 1 Ez is elég különös dolog. Hát majd igyekezem én ennek az egy századrész zseninek megfelelni ; de mivel ugy látom, hogy ő nemcsak vastag makacsságban, hanem vastagfejüségben is szenvedvén, kissé keményebb kapacitatióra lesz szükség, én pedig kifogytam a papirosból is, türelemből is: tehát ad revidere, rövid időre 1 Csepeli Pál, ref. lelkész. *) Böngésző ur ez ügyben rosszul van értesülve, Szerk. BELFÖLD. A lelkészválasztás megerősítésének kérdéséhez. (Tekintettel nt. Körmendi Sándor ur hasonló cimű cikkére.) Nt. Körmendi Sándor esperes ur szíveskedett becses figyelmét — azon néhány sorra, melyek a lelkészválasztások megerősítése kérdésében, véleményem kifejezéseiil e lapokban közölve voltak — kiterjeszteni. Sajnálom azonban nemcsak azt, hogy véleményemben nem osztozhatik, hanem még inkább azt, hogy én nem osztozhatom az övében. Nem osztozhatom ugyanis azon meggyőződésében, mintha én az egyházi törvények 43. §-ának b) pontját, — mely a fennforgó kérdésben mindenesetre a vita sarkpontját képezi — rosszul érteném. Okaim vannak rá, hogy annak értelmezésében eddigi felfogásomtól el ne térjek. Három okom van. Az első az, hogy Körmendi esperes urnák azon magyarázata, mintha a hivatkozott § b) pontja, a lelkészválasztási törvénynek csak egyetlen §-ára, a 192-ikre, s nem átalában a közigazgatási természetű, lelkészválasztási ügyekre terjedne ki — anachronismust foglal magában. Mert ha a zsinati s az azt megelőző conventi alkotások történetét tekintjük : ugy találjuk, hogy a 43. § b) pontja, a conventi bizottságok által készített s Tóth Sámuel által kiadott ,Zsinati előmunkálatokénak, az ,egyházmegyé4

-re vonatkozó részében (csakhogy ott még 45-ik §) szórói-szóra benne van. Ekkor pedig még lelkészválasztási törvények nemcsak hogy nem voltak; de — mint az alkotmánytervet készítő bizottság indokolásából kitűnik — ilyenek alkotását még a mostani zsinat által nem is óhajtotta. Azt mondja nevezetesen : ,a bi zottság azon nézetben van, hogy a legközelebbi zsinat ne terjeszkedjék még ki a lelkészválasztási törvények megalkotására.* (Zsin. előm. 73. lap.) Az i88o-ik évben tartott konvent, az általa — a zsin. előmunkálatok alapján — készített »Alkotmánytervezetébe a szóban levő pontot (csakhogy már itt 44. §) szintén fölvette „minden szó nélkül« s a nélkül, hogy lelkészválasztási törvényjavaslatot készített volna. Az 1881-ik évi zsinat, az alkotmánytörvényt teljesen letárgyalta, sőt végleg elfogadta november hó 16-án (lásd: Zsinati jegyzőkönyv 130. sz.); a lelkészválasztási törvény feletti átalános vita pedig — habár ugyanazon napon — de csak ezután kezdődött. (Zsin. jegyzőkönyv 133. p.) Ha tehát az a bizottság, mely az alkotmánytervet készítette s abba a 43. § b) pontjában foglaltakat fölvette, lelkészválasztási törvény tervet nemcsak nem készitett, de ilyen törvény alkotását még akkor szükségesnek sem tartotta : teljes lehetetlenség, hogy a 43. § b) pontjaban foglaltakat (a zsinati előmunkálatokban 45. §) a még nem is kész, sőt megalkotni akkor még nem is akart törvénynek egyetlen kiválasztott pontjára akarta volna vonatkoztatni ; — ha a konvent, ha a zsinat, mind elébb fogadták el és pedig »szó nélkül« a hivatkozott § b) pontját, mint a lelkészválasztási törvény megszületett volna : az én felfogásom szerint, a kérdéses szakasz — már eredeténél fogva — csak átalános (tehát nem részletes) vonatkozású lehet a még majd csak megalkotandó lelkészválasztási törvényre. Körmendi esperes ur véleménye ellenben oda megy ki, mintha egy férfinak viszonya lehetne egy még meg nem született anyának leányával. De a nt. esperes ur felfogása még a zsinati értei 88*