Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-26 / 43. szám

1374 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 növendékeink a legnagyobb részben ugy erkölcsi viselet, mint a tanulmányi előhaladás tekintetében nem estek kifogás alá ; sőt voltak, a kik kitüntetésre is érdemesekké tették magukat, a mint azt az »ösztöndíj-adományok4

rovata feltünteti, mely szerint 250 frt 82 krnyi ösztöndíj, 19 kit., jeles, jó, sőt még elégséges osztályú növendék között is osztatott ki. Némely növendék kétféle ösztöndíjban is részesült. Az intézet került az egyházkerületnek és N.-Kőrösnek 6872 frtnyi összegébe, vagyis egy növendék 122 frt 71 krba Nagy-Kőrösön ! Midőn e két jelentés örvendetes nyilatkozatait igy egymás mellé helyezem : épen nem szándékozom egyiknek a másik feletti értékét mérlegelni ; ámbár az utóbbi jelentésből nagy megerőltetés nélkül is kivehető, hogy midőn ennek irója mást akar megnyugtatni az eredmény felől, mintha első sorban magának volna szüksége megnyugtatásra : én csupán egy dologra akarom figyelmez tetni azokat, kik állásuk, tudományos műveltségüknél fogva e tanítóképző intézet vezetésére befolynak, hogy közoktatásunk terén baj van, s különösen egyházkerületünk gondolkozó szellemei aggódva látják, hogy tanítóink, az ifjabb generatió, más egyházkerületeink tanítóival párhuzamba állítva, nem allanak hivatásuk magaslatán, nem ott keresik s talalják fel működésük körét, a hol kellene, az iskolában, hanem azon kivül. . . növendékeikben nem az egyházukhoz való ragaszkodást, áldozatkészséget neveli a nagyobb rész, hanem szavai, magaviseletével, az attól való elidegenedésre vezeti azokat. Vagy tán ép az egyházukat szerető, s ennek sorsán aggódok sóhaját vitte a szellő oda, és tán egyikmásik gyülekezet erkölcsi felháborodásának visszhangja szól, az intézet derék igazgatójanak ajkairól azon megrázó szavakban, miket a mult iskolai év megnyitásakor az ifjúsághoz intézni volt kénytelen, figyelmeztetvén őket, hogy »ők lévén szüleik féltett kincsei, a haza reményei, s mind az a köny, mely miattok a jó szülők szeméből foly, minden bánat, melyet szüleiknek okoznak, százszoros átokként fog fejökre szállani: ugyan azért vallásosságot, nemes magaviseletet és szorgalmat köt szívökre4

stb. Habozás nélkül ki merjük mondani, hogy képezdé szeink ellen kerületszerte nagy az elégedetlenség, kevés kivétellel mindenütt, hol ezek közt csak egy is megfordult és hivataloskodott. De láthatjuk ez elégületlenségnek nyomát már egyházunkon kivül is, midőn az ez idei egyházkerületi jegyzőköny 35 ik pontja szerint a közoktatási minisztérium szükségesnek látja egyelőre altalánosságban közölni, hogy a felekezeti képezdékből kikerült elemi tanitók főleg a szám- és mértanból hiányos képzettséget mutatnak. A gyűlés ugyan, mivel a kerületre vonatkozó concrét észrevétel nem közöltetik : a rendeletet tudomásul vette az egyszeri megvert emberhez hasonlóan, ki azzal vigasztalta magát, hogy csak a kabátját porolták ki; de mi, a kik nagy-kőrösi képezdészeink hiányos készültségét ismerjük, bevalljuk, hogy a kabáttal együtt az ember is ki lett porolva, s az észrevételt igazoltnak találjuk. Lehet, hogy lelkésztársaim között akadni fog, a ki expectorátióimat túlságosoknak találandja, s vagy azt veti ellenem, hogy kár nekünk kerületünk egyetlen tanitóképezdéjét a nyilvánosság előtt ennyire megkisebbiteni, eléggé teszik azt ellenfeleink; vagy hogy az allami képezdék sem bocsátanak ki sokkal külömb miveltségű egyéneket szárnyaik alól az életbe, s épen nem tesz jó szolgálatot felekezeti érdekeinknek az, ki tán egyoldalú tapasztalatok után, elfogultsága érzetében, mond ily tulszigoru, egy egész egyházkerületet sértő véleményt, az általa s egy derék magyar város által nagy áldozattal fenntartott intézetről: mind ezen ellenvetésekre azonban csak azt válaszolhatom, hogy ez lehet fájdalmas dolog, a mint valóban az is; de az is igaz, hogy viszont azok sem tesznek szolgalatot oktatásügyünknek, kik a valóban létező bajt akár szépíteni, akár mentegetésükkel nem létezőnek szeretnék feltüntetni. Ilyesmit lehet szépíteni, mentegetni, Kis Ádámmal szólva, de széppé tenni, kimenteni épen nem. Röviden fejezve ki magamat, — tanítóinkat illetőleg — a nagy-kőrösi képességgel és erkölcs-csel már torkig vagyunk, ugy hogy ezeket illetőleg habozás nélkül elmondhatjuk, miszerint a nagykőrösi »Schulmeisterekkel4

nem hogy győzni nem tudnánk, ellent verni porosz példa nyomán, de sajnos, sokszor azokkal ver meg bennünket az isten. Avagy nem az idők jele-a, hogy egyházkerületünk több egyháza végzésileg kimondta, hogy nagy-kőrösi praeparandistát vagy épen nem vagy csak végső szükség esetében fogad el tanítóul ? Hát ez nem csoda ? A fiatal tanitóképezdész sok szép reménynyel, de sokszor annál kevesebb készülettel és élettapasztalattal mond bucsut az intézetnek, melyet bizony csak nagyon hézagosan látogathat; mert a többi közt temetésekre is kénytelen lévén járni, mik a nagykőrösi fényes gyülekezetben elég gyakran fordulnak elő, bizonyítja az az 1462 frt. o. é., mit a mult iskolai évben az ifjak megkerestek, s a mint azt az »értesítő« kiemeli, a mely kereset bizonyára nem ér fel azzal a »veszteséggel4

, a mit a képezdészek az által a szellemi téren vallottak. Ez oknál fogva a tanáraikkal való együttlétre nagyon kevés idejük marad az ifjaknak, s képzettség, routin, illemtudás nem épen sok ragadhat reájuk a miveltebb egyénekről; az a kör, az a társaság pedig, melyet szabad idejökben igen sokszor ezen ifjak felkeresnek, épen nem emeli bennük az erény és erkölcs szeretetét, és igy a fogyatkozásokat, sínleni kénytelen az a nemzedék, melynek vezetését a gondviselés egy-egy éretlen ifjúra bizza. De hát én bátorkodom ezekre azt megjegyezni, hogy egyházkerületünknek tulajdonkép nem az a célja a nagy körösi tanítóképző intézet fenntartásával, hogy Nagy-Kőrösnek a temetkezéseknél ékesen zengedező kántusa, énekkara legyen; hanem hogy gyülekezeteit alapos készültségű, erkölcsös és mivelt tanítókkal láthassa el. Ez a cél pedig mindaddig elérhetetlen lesz, mig a tanítóképző intézet növendékei »mellék-kereset4

cime alatt tulajdonképeni hivatásuktól visszavonatnak. A nélkül, hogy Nagy-Kőrös áldozatkészségét kisebbíteni akarnám, semmi oly távol nem áll tőlem, mint ez a gondolat; ellenkezőleg, tisztelettel kénytelen beismerni minden egyházát szerető református magyar, hogy ugy Nagy-Kőrös városa, mint abban a református egyház nagy erőfeszítéssel és költséggel tartja fenn lyceumát és tanitóképezdéjét, igaz hogy ezért meg van az a vigasztalása, hogy száz meg száz fiát könnyű szerrel hivatalba juttatja ; de mindamellett ki kell mondanunk, hogy mi épen egyházkerületünk culturalis missiójának tekintetéből, képezdészeink jelenlegi általános és tudományos miveltségi eredményével megelégedve nem vagyunk, nemcsak, hanem a reform, felekezeti érdekek, a vallásosság, egyháziasság emelése tekintetéből határozott intézkedések alkalmazását kell sürgetnünk. Ilyen célra vezető eszköznek tartanok mi azt például, ha a tanítóképezde nem egy vidéki városban, ha még oly népes is az, mint Nagy-Kőrös, de Budapesten a theologiai intézettel együtt lenne