Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-26 / 43. szám

1371 ellen ? Pedig ezek mily óriások gyanánt tűnnek lel most M. ur szerint a prostáns lelkészek felett. A katholikus főpapok több száz ezernyi évi jövedelmet húznak az állam és királyajándékozta alapítványokból, mégis vannak közöttük a kormánynyal szemben is önálló, szilárd jellemet tanúsítók ; a protestáns főpapokat pedig pár ezer forintért meg lehet vásárolni. Ilyen rágalmat legnagyobb elleneink sem mondottak a protestáns lelkészekre. Végül igy szól M. ur: ^Hátrányosak lehetnek a kérdéses rendszabály következményei nemcsak felekezeti, hanem magyar nemzeti szempontból tekintve is. A kérdés t. i. igy áll: hasznára volt-e ez országban a protestántismus a közművelődés és a szabadság ügyének. Ha igen, akkor hagyják olyannak, a milyen eddig volt, mert különben betisőleg korrumpálva, természetéből kiforgatva nem lesz képes megtenni az eddig tett szolgálatokat, és pedig ezek jövőre sem lesznek feleslegesek.^ Ezt nem szükséges cáfolnunk. Elvégezi ezt maga az idézett pont. Az egyik pont ugyanis azt mondja : ^Ha meghagyjuk a protestántismust annak, a mi eddig volt, nagyobb szolgálatot teszünk az igazi szabadelvűségnek. . A közvetlenül utána következő pontban pedig ez mondatik: ^Mi protestánsok igenis követeljük magunk a jogegyenlőség elvének érvényre emelését/ Miként képzeli már azt M. ur, hogy a jogegyenlőség elve érvényre emeltessék, a protestáns egyház pedig hagyassék teljesen az eddigi állapotban, azt nem értjük. Azon érvére F. és M. uraknak, hogy a protestáns püspökök szegényeknek fognak feltűnni a fényesen megjelenő katholikus püspökök mellett: nincs mit szólanunk. Ha soha nem eresztjük is püspökeinket a felsőházba, tudja azt a világ, hogy nem jelentéktelen a különbség az esztergomi és a debreceni püspökök jövedelme között. A mi püspökeink és papjaink eddig sem világi fénynyel és gazdagsággal vivták ki a reájuk verődött sugarait a tiszteletnek; erkölcsi és szellemi kincseiket pedig a katholikus püspökök fogatai által besározott palást alól is csillogtathatják. Kissé különösnek is, tetszik előttem, hogy a mai u. n. demokratikus korszakban, a mikor bizony a képviselőházban is a felsőben is ülnek nem kevesen olyanok, kiknek nagyon lassan nyargal a lovuk, épen a kiválóan demokratikus párt férfiai akadnak fel az egyszerű öltözeten és szerény jövedelmen. Nem oly ijesztő ez a mumus. Ne ijedjünk meg tőle. Annyi igaz szerintünk is, hogy ezen törvényjavaslat által, ha ez törvénynyé válik is, a jogegyenlőség elve nem lesz még teljesen valósítva, de igenis a valósításához annak egy lépéssel ismét közelebb leszünk. Farkas József. ISKOLAÜGY. Budapest és Nagy-Kőrös. sTörök Pál nemcsak azon fáradozott, hogy gyülekezeteinek jó papokról, hanem azon ís, hogy jó tanítókról gondoskodjék.® Igy szól a n.-körösi tanítóképezde igazgatója az 1884-iki értesítőben azon alkalommal, midőn a lefolyt tanév adalékai felsorolásánál megemlékezik arról a nagy veszteségről, mely egyházunkat Török Pál kimúlása által érte. Alig lehetne szebben s rövidebben jellemezni az elhunyt főpásztor mély bölcseségét, látnoki gondolkozását, mint e szavakkal, melyek tanúi annak, hogy Török teljesen felfogta e két hivatal rendkívüli fontosságát, egy; mással való szövetkezésének szükségét. Igen, ő tudta, hogy csak vallásos, jó erkölcsű pap és tanitó együttesen ápolhatja, nevelheti a vallást és jó erkölcsöt nyájának körében, csak a kellő qualificátióval bíró pap és tanitó nevelhet jó polgárokat a hazának. És ime, ezért áldozott, munkált, tett ő élte egész folyamán e kettőért annyit, mint rajta kivül senki, mert ebben latta biztositékát felekezetünk s fajunk fennmaradásának. Ilogy a Kecskemétről Budapestre áthelyezett theologiai akadémia mennyire felelt meg feladatának, a prot. közvélemény várakozásának ? válaszkép elégnek tartom egyszerűen jelezni azon körülményt, miszerint nemcsak az áthelyezés barátai, de annak egykori legelkeseredettebb ellenei is ma, 25 év múlva, teljesen kibékülve, sőt a büszkeség bizonyos érzetével tekintenek e szépen fejlődő intézetre, de tekint az egész magyar reform, egyház az abból kikerült nem kisszámú kitűnő egyénekre, kik elismerésre méltó sikerét mutatják fel az egyházi, vagy általában szellemi téren kifejtett munkásságuknak, küzdelmeiknek. Miként felelt meg feladatának a n.-körösi tanítóképezde ? Ha az írás szavaihoz képest ,gyümölcseikről ismeritek meg« : kell felelnünk : félő, hogy feleletünk épen nem lesz olyan, hogy az akár felekezeti akár hazafiúi büszkeségünket emelni, vagy annak tápot adni képes lenne. E két intézet képezvén egyházi hivatalnokaink szellemi művelődésének kútfejét, egyházkerületünk közönségét illetőleg : legyen szabad egy kis összehasonlítást tennem a kettő között, annyival inkább, mert e két intézet növendékei hivatvák első sorban arra, hogy gyülekezeteink körében vállvetve építsék Isten országát, békében, egyetértve munkálódjanak, nehogy a mit az egyik nappal épit, a másik lerontsa éjjel! A budapesti theol. intézet igazgatójának a folyó év tavaszán egyházkerületünk gyűléséhez beadott jelentése szerint az intézetben »az ifjúság közszelleme kitűnő, mert a növendékek nemcsak a kiszabott teendők körül fejtenek ki nemes versenyt, hanem az elméleti önképzés és különösen a valláserkölcsi jellemképzés terén dicséretes jelét adják magasztos hivatásuk komoly tudatának. Az egyházias szellem, lelkészi sajátságok, kezdenek mindinkább meghonosodni az intézetben® stb. Az intézet, a mennyire az egyházkerületi jegyzőkönyv adataiból kivehettem, belekerül az egyházkerületnek 6663 frt 69 krba, vagyis egy-egy növendék 50-net véve fel, a mennyi 1883-ban volt, 133 frt 27 krba, Budapesten ! A n.-körösi tan. képző igazgatója értesítőjének adatai szerint a 83/84-iki isk. évben volt 56 növendék, ezek közül kitűnő volt I, jeles 7, jó 33, elégséges 13, elégtelen 9. Az igazgatói jelentés szerint, . . . hála istennek,