Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-26 / 43. szám

1368 iránt akarnák a protestáns egyházat meghallgattatni, hogy ez akarja-e magát szerényen díjazott püspökei és esetleg főgondnokai által képviseltetni abban a felsőházban, melyben a fényes fogatokon járó s a sarat a protestáns püspökök palástjára fecskendeztető katholikus s egyéb felekezetű főpapok is helyet foglalnak í No szerintem erre a kérdésre nézve is felesleges volna a protestánsokat megkérdezni. Megadták ezek a feleletet erre a kérdésre ezelőtt io—15 évvel, s a mint emlékszem, egy izben épen Mocsáry urnák is a füle hallatára. Az 1867 után tartott protestáns egyházkerületi közgyűlések s konventi ülések jegyzőkönyveit szíveskedjék a t. olvasó átlapozni, azokban s jelesen a tiszáninneni kerület jegyzőkönyvében is megtalálandja, hogy arról a kérdésről miként vélekedtek nem mondom apáink, de hogy miként vélekedtünk önmagunk, mert hiszen azon gyűlésekben már a mostani nemzedék szerepelt. Ezen jegyzőkönyvekben a protestánsok kivétel nélkül, akként nyilatkoztak, és a vallásegyenlőség elvéből kifolyólag másként nem is nyilatkozhattak, mint hogy vagy vonassék meg a katholikus s görög-keleti főpapságtól is a főrendiházi jogosultság, vagy ruháztassék fel azzal a protestáns egyház elnöksége is.*) Vagyis hogy szüntettessék meg valahára az a képtelen s igazán tatáros gondolkozásra valló állapot, hogy a magyar nemzet törvényhozó termében a német, rác, oláh, görög, örmény vallás főpapjainak mindnek adatott hely, még pedig a legelső hely, csak a kiválóan magyar vallás papsága lőn abból századokon át következetesen kizárva. Ezek a jegyzőkönyvek mind felküldettek annak idejében a kormányhoz is, és igy ha akarja, megértheti belőle, hogy a protestánsok mit kívánnak. Es ezekből értheti meg legtisztábban. A mit ezekben mondottunk, azt kizárólag egyházunk és vallásunk valódi érdekeire és igazaira való tekintetből mondottuk; most pedig ha felelnénk, nem tudom, hogy némelyek nem a politikai pártállás szemüvegén keresztül tett vizsgálódásaik alapján adnának-e feleletet; a mikor aztán az az eset is bekövetkezhetnék, hogy az egyik kerület vagy az egyik protestáns felekezet igennel, a másik nemmel szavazna, a mi azután a kormánynak kétségen kivül igen nagy épülésére szolgálna. De talán valamely ujabb körülmények tennék szükségessé a protestáns főpapoknak a felsőházból való kihagyatását ? Lássuk az indokokat. A Fejes I. által felhozottak között kettőt találok, a *) Az ősz Balogh Péter tiszántúli szuperintendensnek egyik konventen mondott szavaira és a mezei, házi egerekről felvett hasonlatára, gondolom, még most is sokan emlékeznek az akkori konventi tagok közül. mi Mocsáry L. indokai között nem fordul elő. Az első igy szól: püspökeinknek és főgondnokainknak főrendiházba lehető bevitele, mielőtt a vallásfelekezetek teljes jogegyenlősége gyakorlatilag is nem nyer kifejezést, egyházunk önálló belkormányzati jogának részben vagy egészbeni megszüntetésére vezetne/ Ezt, legalább igy röviden kifejezve, nem értem, bármennyit gondolkozzam is felette, s igy nem is szólhatok hozzá. Egy másik indoka az, hogy a főrendiházba hivandó protestáns egyházfők száma ^az ellentétes érdekek képviselőivel szemben oly csekély lenne, hogy azzal egyházi érdekeinket meg nem védhetnénk.* Ez igaz. Hanem erre egy kérdést bátorkodom tenni. A függetlenségi és 48 as párt, a melyhez, mint tudom, Fejes is tartozik, még ma is, s még inkább ezelőtt 10 —15 évvel sokkal kisebb volt, hogysem ,az ellentétes érdekek képviselőivel szemben * politikai érdekeit meg tudta volna védelmezni ; és az a párt mégis folyvást elküldötte és elküldi a maga képviselőit az y

ellentétes érdekek képviselői * közé. Egy izben — ha jól tudom — csak két tag képviselte azt a pártot, több mint 400 képviselővel szemben. De meg ugy tudom, hogy a katholikus főpapság is hajdanában, még inkább az ujabb időkben nagy kisebbségben volt a főrendiházban az ^ellentétes érdekek képviselői* között, abban lesznek jövőre is, és ők mégis elmentek és el fognak menni s aligha kárával a katholikus egyháznak. De hát nem is könnyű dolog egy, a protestáns egyház szellemével és érdekeivel annyira ellentétes indítvány mellett, mint a minő Fejesé, megállható érveket találni, a mint e felől Mocsárynak is akár az e lapokban közlött, akár az ^Egyetértés* október 12-iki számában megjelent helyreigazított beszéde tanúskodik. Ide igtatjuk ezen helyreigazított beszédet is szószerint, hogy az olvasónak magának legyen alkalma ez érvek súlyát meglatolni; habár mi is csatolunk hozzájuk pár észrevételt. ^Az indítványozó Fejes I. és én — úgymond Mocsáry — nem azt mondottuk, hogy a püspökök főrendiházi tagsága sérelmes volna a protestáns önkormányzatra nézve. Ez csak közvetve lehetne e célba vett intézkedés következménye. Azt mondottuk, hogy mélyen alterálná egész egyházi életünket, egyházunknak belszervezetét. A prot. szuperintendens, vagy — mint ujabban rövidség okáért nevezni szoktuk — püspök ekkoráig nem volt más, mint primus inter pares, nem szűnt meg lenni működő lelkipásztor, pap volt, apostol volt a szó teljes értelmében s mint ilyen élvezett nagyrabecsüléssel és tisztelettel környezett s széles hatáskörénél fogva nagy fontosságú állást az egyház kebelében; most már a püspök