Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-26 / 43. szám

Huszonhetedik évfolyam, 43. SZ. Budapest, 1884. október 26. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. V Elő fizetési dij: Helyben názhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. |ggp~ Teljes szám/u. péld-ári^oklssil rr^ixid-ig- szolg"á.lTia-t'u.n.l?:.-^^ Protestáns püspökök a főrendiházban. Előttünk van a mumus, mely közeledésének csak hírével is sorompóba szólította egyik testvérkerület harckész fiait, hogy megvédelmezzék a protestántismust, ennek ősi szellemét, szabadság szeretetét. Most már előttünk áll a rettegett törvényjavaslat, mely csakugyan olyasfélét tartalmaz, hogy a protestáns egyházaknak is három-három püspöke a főrendiházban hely- és szavazatjogot nyerjen. Mi elégnek tartottuk eddigelé a tiszáninneni ref. kerületnek túlzó aggodalom szülte határozatát közzétenni; de most, miután az illető törvényjavaslat megjelent, talán nem leend felesleges azon tiszai határozatot kissé szellőztetni. Közjogi szempontból nem célunk e helyütt a rimaszombati határozathoz szólani. Erről az oldalról illustrálták azt eléggé a politikai lapok, s pedig oly érvekkel, melyeknek erejét ugy Mocsáry, mint Fejes ur egy későbbi nyilatkozatukban elismerték s az állami törvényhozásnak azon jogát, hogy a célzott törvényt a protestánsok meghallgatása nélkül is megalkothassa, beismerték. Mi azon határozatra, illetve a közelebb benyújtott törvényjavaslatra, hazánk és egyházunk közelebbi történelmének s jelenlegi érdekeinek szempontjából kívánunk egy pár észrevételt tenni. Európa középkori államai, s igy hazánk is, 1789, illetve 1848 óta átalakultak, alakulnak többékevésbé demokratikus alapokon, képviseleti rendszeren nyugvó alkotmányos államokká. Hogy ezen átalakulás a protestántismus mindent átható szellemének köszönhető legelső sorban, azt ezen lapok olvasói előtt nem kell bizonyítgatnunk. Az 1789-ik év csak durvább jellegű, kevésbbé kegyes s önzetlen keblek vezetése alatt álló uj kiadása az 151 7-ik évnek. Mind a kettőben a szabadságnak s a nihil de nobis sine nobis elvnek ugyanazon szelleme az uralkodó. Hazánk 1848-ban I elvileg az európai modern államok sorába állott; a modern államelvet sietett is azonnal kifejteni s megvalósítani, igy a többek között a törvényhozás egyik főtényezőjét, az alsó házat szervezte is azonnal a képviseleti rendszer szellemében. De az idő rövid s gonosz volt arra, hogy az elvet teljesen keresztül vigye. Igy történt, hogy a felsőház még ma, 36 év múlva is azokon az alapokon nyugszik, melyeket az alá a 14. és 15-ik századok raktak. Most azonban a kormány elérkezettnek látja az időt arra, hogy a felsőházat is a szabadelvűség és a modern eszmék s intézmények szellemében újjászervezze, és im, mi protestánsok, a kik részint személyesen részint apáink személyében majdnem kivétel nélkül a szabad eszmék és modern intézmények mellett harcolánk évtizedeken keresztül a megyei s országos tanácstermekben, majd a csatatereken, mi most, alig hogy neszét vesszük a készülő szabadszellemű reformnak, már eleve tiltakozunk annak legalább reánk vonatkozó részében való keresztülvitele ellen. Vagy ha nem is tiltakozunk határozottan, hát kívánjuk, hogy előbb hallgasson meg bennünket a kormány. Ugyan mire nézve s mit hallgasson meg ? Hogy mi protestánsok akarjuk-e a modern eszmék megvalósítását? akarjuk-e a képviseleti rendszer elvét az országos törvényhozás másik tényezőjénél is megvalósítani ? akarjuk-e, hogy a felsőházban hazánk minden nagyobb fontosságú intézményei, társulatai, érdekei képviselve legyenek ? Vagy hogy mi protestánsok az egyházat eléggé fontos intézménynek tartjuk-e arra nézve, hogy a felsőházban ennek a képviseltetéséről is gondoskodás történjék? Nem! ezekre a kérdésekre, ugy látszik, Rimaszombatban sem készültek feleletet adni; hiszen Mocsáry ur ugy is mint protestáns ember, ugy is mint hazánk kitűnőbb államférfiainak egyike jól ismeri e tekintetben az uralkodó I eszméket, s a kor követelményeit. Ok csak az 85