Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-19 / 42. szám

1343 1344 mindenben: küzdeni s el nem lankadni, vért izzadni s nem zúgolódni, meghalni s bizalommal ajánlani lelkünket Istennek: ezt csak a Jézus példájából tanulhatjuk meg. Azért kell tekintetünket őreá függesztenünk, azért kell az ő példáját mindenben szemeink előtt tartanunk, azért kell őt, mindig csak őt, csak a Krisztust, azt pedig a ki megfeszíttetett, hirdetnünk! Ezt a Krisztust akarom én hirdetni előttetek, Atyámfiai, folytonosan. Hirdetni a szószéken, hirdetni a kisdedek keresztségénél, a házaspárok szent fogadalmai előtt, a kik egy életre kötik össze magokat az Isten nevében; hirdetni a betegek ágyainál, a kik összekulcsolt kezekkel esedeznek bűnbocsánatért s a jövő élet reménységeért az ő kinos vívódásaik közepett, és a koporsóknál, a hol az élet bánata az örökkévalóság hitétől kéri könyei letörlését. Ezt a Krisztust akarom hirdetni az úrvacsora asztalánál, a hol az apostol rendelése szerint >

y

az Úrnak halálát kell hirdetnünk, a mig eljövend€

(i. Kor. XI. 26.) És mindenek fölött hirdetni akarom őt, az én életemmel és magamviseletével közöttetek, mely vajha legyen a sze retetnek, a türelemnek, a kötelességteljesitésnek, ha kell az önfeláldozásnak, nyilvánvaló tanúság tétele 1 S ezzel a feltétellel kezdem meg lelkipásztori hivatalomnak igehirdető részét közöttetek, Atyámfiai, bizván az Isten kegyelmében, a ki a maga erejét az én erőtlenségemben is elvégezheti. Ti is kétségkívül ebben biztatok, a mikor engem erre a helyre elhívtatok, nem tekintve azt, hogy részint már hajló korom által kétszerezett erőtlenségemnél, részint másik, még súlyosabb hivatalomnál fogva, magamtól bizonyára nem felelhetnék meg a reám itt váró kötelességeknek. De az Istennek véghetetlen ereje mellett épen ez a ti bizodalmotok is kell, hogy engem erősitsen, s a ti segítségetek kell, hogy támogasson. Mert az Isten ámbár mindenható, a ki semmiből is egész világot alkotott, rendes körülmények között nem munkálkodik eszközök nélkül. Es ha akarja, hogy én e hivatalomat — melyre általatok Ő hivott el — teljesítsem, épen titeket választott eszközül is ezen akaratának végrehajtására. Első sorban titeket, e budapesti reformált egyházunk őrállói, — Nagyméltóságú főgondnok ur, Méltóságos Gondnok urak és nagytekintetü presbyterium, kik ezen gyülekezetnek igazgatásában, — és Tégedet, Nagytiszteletü lelkésztársam, ki itt az ige hirdetésében, a lelkek körüli pásztorkodásban s az egyházi minden szolgálatban, velem osztozni vagytok hivatva. Mert az ajándékokban uggan különbség van, de ugyanazon lélek-, az egyházi szolgcdatban is különbségek vannak, de ugyanazon egy Úr. (1. Kor. XII. 4. 5.) Mivelhogy azért különféle ajándékirik vannak, a nekünk adatott kegyelem szerint, akár Írásmagyarázás : magya rázzuk azt a hitnek regulája szerint, akár szolgálat : forgolódjunk a szolgálatban, a ki tanitó a tanításban, a ki intő az intésben, a ki alamizsnaosztogató szelídségben, a ki elöljciró szorgalmatosággal járjon, (Róm. XII. 6—8) — hogy felépíttessünk a prófétáknak és apostoloknak fundamentumokon, melynek belső szegeletköve a Jézus Krisztus, kiben az egész alkotmány szép renddel rakatván, növekedik, hogy légyen az Úrnak szent temploma. (Efez II. 20. 21). Kérlek azért mindnyájatokat, segítsetek nekem az én szolgálatomban, hogy az én erőtlenségemet támogassa a ti erőtök, az Isten kegyelme által. Erre kérlek tégedet is Nagytiszteletü Espeies ur, ezen pesti egyházmegyének, melyhez budapesti egyházunk tartozik s melynek lelkészei diszes so rához én is tartozandó vagyok, vezetője és főpásztora, ki ma nekem s e gyülekezetnek e szeretetbeli szolgálatot tetted, melyért fogadd ünnepélyes hálámat, azzal a kéréssel, hogy engem továbbra is szives tanácsaiddal támogatni meg ne szűnjél. Mindenek fölött pedig tégedet, Istennek népe, mától fogva kedves gyülekezetem 1 — kérlek erre az Istennek nevében, és a Jézus Krisztusért; mivel ti mindnyájan választott nemzetség, királyi papság és szent nép vagytok, oly nép, melyet Isten sajátjának tart, liogy annak hatalmas dolgait hirdessétek, a ki titeket a setétséghöl az ő csudálatos világosséigára hivott (1. Pét II. 9.) Mert csak a ti készségtek, a ti sziveteknek és elméteknek az általam hirdetendő ige befogadására való fogékonysága teheti azt, hogy az én szolgálatom ne legyen köztetek hiábavaló, hanem a ti előbbi bölcs és hatalmas lelkipásztoraitok után én is tehessek arra valamit, hogy mint élő kövek építtessetek fel, hogy legyetek lelki ház, szent papság, a lelkiáldozatok áldozására, melyek kedvesek Istennek, a Jézus Krisztus által (1. Pét IV. 5). Te, Kegyelem Istene, a ki az erőtlenekben végzed el a te erődet, egyedül te teheted meg ezt; a miért könyörögni hozzád, íme a te szolgád a te népeddel egyetemben, leborul! Amen. A I u k m a. 11. A ki a m. heti számban közlött cikkem első részét becses figyelmére méltatta, abból láthatja, hogy a lukma egyházunknak — mint keresztyén egyháznak — valóságos szennyfoltja. A szentírás szüntelen arra buzdít: ^egymásnak terhét hordozzá-