Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-12 / 41. szám

1331 í 332 Károly szatmár-németii ref. tanitó 30 frt, Nagy Lajos szatmár-németii ref. tanitó 10 frt, Ferenczy Sándor atyai birtokos 10 frt, Khon Ábrahám és Grünfeld Hermán társcég 40 frt, Szegedy Antal darnói birtokos 50 frt, Kovács Lajos kir. főmérnök IO frt, Joó Ignác Szatm. árvagyám 50 frt, Sáfár János 20 frt, Bányász Albert terménykereskedő 10 frt, Idős Hérmán István szatm. birtokos, egyházi algondnok 100 frt, Losonczi József szatm. kereskedő 50 frt, Glatz György gőzmalmi vezérigazgató 50 frt, Markovics Mór és társa 25 frt, özv. Gyulay Sándorné 10 frt, Gyulay Lajos 5 frt, dr. Zakariás Adolf ügyvéd 5 frt, az előbbiekkel együtt 7775 frt 77 kr. és egy köböl buza. * Török Pál emieke. Okt. 7. A kegyeletnek, mellyel az utódok elhunyt nagyjainak emléke iránt tartozik, igen szép jelét adá a budapesti ref. theol. akadémiai ifjúság, midőn boldogult püspökének, a halhatatlan emlékű Török Pálnak sírját a közel napokban fólkeresé, hogy egy szerény koszorút nyújtson az igaz érdemnek. A nap, melyen az emlékünnepély tartatott halálának évfordulójára, október 7-ére tűzetett, s e napon d. u. 3 órakor indult el a theol. ifjúság nt. Kenessey Béla felügyelőtanár ur vezetése alatta temetőbe. Már messze a sirhoz vezető ut elején fel-tűnt az impozáns emlékkő, hirdetve, hogy az is, ki most alatta nyugszik, szintén kimagaslott nagy alkotásival, s exegit monumentum aere perennius. A sírnál már ott állottak a családtagok, a főiskolai tanárok elhelyezve koszorúikat a sirkövön. Végül a megérkezett theol. ifjúság is elhelyezte babérkoszorúját, melynek szalagjára eme szavak irvák : ,Alapitójának a ref. theol. akadémia.'1

A koszorú elhelyezése után előlépett B. Papp István theologus, s rövid de emelkedett szellemű emlékbeszédet tartott, megemlékezvén a nagy veszteségről s az ezt követő fájdalomról, melyet e sirhalom nekünk okozott s a mely sirhalom a boldogultnak oly könnyű s csak szeretteinek szivére nehezül az. Majd a bánat hangjából a lelkesedésébe emelkedve folytatá : „Mi most már nemcsak könyezve közelítünk e sirhoz, mi magas eszmékért való lelkesedést tanulni jövünk ide, mert Török Pál emlékezetét hiven megőrizni, azt újból, meg újból felidézni lelkünkben: annyi, mint lelkesedéssel csüngni egy eszmén, fáradhatatlanul törekedni egy nagy alkotó ideálja felé.4 A beszéd felhangzása után mélyen megilletődve állottunk ott, mig dr. Kis Aron és Petri Elek tanár urak mondottak a család nevében köszönetet. Néma csend és egyszerűség volt a mi pompánk, de a szivek érzelmeinek gazdagsága kipótolt minden fényt, s mindegyikünk megilletődve s ama megmagyarázhatlan érzés birtokában, mely a kicsiny epigonok szivét elhunyt nagyok sirjánál meglepi, távozánlc a sírtól. P2s én hiszem, hogy mig theologiánk él, nem fog elfelejtkezni nagy alapitójának nevéről és a kegyeletről, melylyel tartozik ; fölkeresi sírját, hogy tanuljon az eszmén lelkesülni! — Gödé Sándor, ref. theologus. * Nyilatkozat. Mind becses lapjában, mind a Szabad egyházban egy pár cikk jelent meg a mezőgyáni kijelölésre vonatkozólag: mivel több helyen olyat is hallottam, mintha azokat én írtam volna; mivel pedig sem az írót nem ismerem, sem a szerzői tulajdont senkitől elvitatni nem akarom: kijelentem, hogy azokban részem sem lehet, irni pedig már azért sem írhattam, mert azon lapok hozzánk nem járnak, s igy a megjelent czikkek tartalmáról is megjelenésük után pár hét múlva volt tudomásom. — Gyulavár, 1884. október 6. — Böszörményi Béla, segédlelkész. Mindössze néhány hete, hogy egyházunkat, mely kipróbált hűségű vezérférfiaknak amúgy sem igen bővölködik, egy ugyanazon héten kettős nagy csapás érte, Nagy Péter és Vandrák András halálában. S ma újólag ily kettős csapást kell egyidejűleg jelentenünk 1 Lichner Pal és Szűcs Dániel ama ket jelésünk, kik a legutóbbi napokban, alig két napnyi időközzel, egymásután hanyatlottak sirba. Lichner Pálban egyháztörténetünk s a magyar közjog egyik legalaposabb búvárát; vesztettük el. Buda városának törvénykönyve 1244—1421 ig, melyet Michnay András szintén pozsonyi tanárral együtt adott ki, mai napig egyik legbecsesebb jogtörténeti publicatio egész irodalmunkban. A Stadtrechthez csatolt becses jegyzetek, már akkor, 1S45-ben, egyszerre a legjobb nevű régiségbúvárok sorába iktatták a boldogultat, ki ugyanazon évben kezdte meg pozsonyi tanárságát, az uj testamentomi exegesis, a latin- és görög-irodalom előadásával. A magy. tud. akadémia is, ez utóbbi szakokba vágó művei alapján választotta meg 1859. december 16-án, a nyelv- és széptudományi osztály levelező tagjává. A 60-as években Pogner János, Liebergott János ev. egyháztörténeti érdekű naplói (1861), majd Burius János „Micae historicae evangelicae Pannonicae4

cimri munkája (1864) önálló kiadásával foglalkozott, mely kiadások, valamint a boldogultnak a győri történelmi és régészeti füzetek, a pozsonyi ev. lyceum értesítője stb. folyóirataiban kiadott okmányközlései : különösen kivalóak voltak szakemberek szemében a közlés gondossága és szabatossága által. A munkás öreg, a tudós tanár halálával nemcsak tanügyünk, de egyáhztörténeti irodalmunk is súlyos veszteséget szenvedett. Szűcs Dániel szintén foglalkozott Klió birodalmában. De csak mellékesen. O más Múzsa a költészet Múzsájának honában volt otthon. Azé volt, azt szolgálta lelkészi functióitól fennmaradó idejében. Mint hiv lelkipásztor, a költészetet is morális oldaláról fogta fel, s meggyőződése volt, hogy a szép és nemes iránti hajlamot, érzelmet költői művekkel ébresztve és táplálva : nemes, s papi hivatalával nagyon is megférő munkát teljesít. Elhunyt e jeleseinkről a következő gyászjelentéseket kaptuk : A pozsonyi ágost. hitv. evang. lyceum tanári kara szomorodott szivvel jelenti tekintetes Lichner Pál úrnak a nevezett lyceum nyugd. tánárának s a ni. tud. akadémia lev. tagjának, élte 68-ik évében folyó hó 4-én este IO órakor fájdalmas betegség után történt gyászos elhunytát. A megboldogult tetemei folyó hó 6-án délután 3 órakor fognak a kecskekapu melletti ágost. hitv. evang. sírkert halotti házából ugyanazon temetőben örök nyugalomra tétetni. Áldva legyen emlékezetei A veszprémi ev. ref. egyház fájdalommal tudatja n. é. lelki-pásztorának, a veszprémi ev. ref. egyházmegye levél- és könyvtárnoka, a »Kisfaludy* társaság r. tagjának, nagytiszteletű Szűcs Dániel urnák, életének 72-ik, lelki-pásztorságának 45-ilc évében f. hó 6-án történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei f. hó 8-án d. u. 4 órakor fognak a városi közép sírkertben nyugalomra tétetni. Áldás hamvaira 1 *) *) Bővebb neciologokat kérünk. Szerk. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Bar. Ba.lla.gri ^Cór. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.