Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-12 / 41. szám

1267 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1268 szivek érezhettek, nagy elmék gondolhattak, egyesek és tömegek akarhattak, cselekedhettek, mindaz belejátszik e roppant terjedelmű s ezer meg ezer szinnel váltakozó történetbe, melynek csak vázlatos megírásához is nem közönséges erő és bátorság kívántatik. Annál nagyobb érdem, sőt dicsőség, ha a vállalkozó a vállalkozás bátorságán kivül még azzal az önérzettel is dicsekedhetik, hogy az ilynemű munka erejét nem multa felül. S Bihari Péterről bátran kimondhatjuk, hogy tárgyának mind felfogásához, mind alakba öntéséhez elég ereje volt. Útja nem uj út. Előzője elég sok, sőt elég jeles volt már különösen a nyugoti nagy irodalmakban. Volt honnan merítenie. S ő meritett is épen annyi gonddal, mint öntudatossággal és szerencsével. O maga csak „az anyag elrendezését, valamint az egész mu általános és részleges beosztását« vallja sajátjának ; de mi munkájából ennél többet, sőt mondhatjuk az eredetiségnek egy nevezetes vonását olvastuk ki. Mig ugyanis az angol, a francia, különösen pedig a német iró rendesen saját nemzetét, vagy legalább faját szokta a művelődéstörténetben is középponttá tenni, addig a magyar iró az európai emberiséget teszi ilyen középponttá, s hogy milyen joggal, azt eléggé megmagyarázza az a körülmény, hogy az igazi művelődésnek, az igazi értelmi és társadalmi felvilágosodásnak ugy szólván a történeti idők beallta óta mind e mai napig Európa volt a fő munkása, sőt kétségtelen vezére. Szerzőnknek ez a felfogása, ugy hisszük, megérdemli a külön kiemelést. A mi már magát a munkát illeti, annak dús tartalma a következő általános és részleges berendezésből tűnhetik ki: I. kötet. Bevezetés (a művelődéstörténet fogalma és felosztása). Erre következik: I. A történelem előtti kor. 2. A történelmi népek. 3. Az ókor szellemi műveltsége (a) vallás; b) tudomány). Középkor: 1. Általános műveltség. 2. Anyagi műveltség. 3. Szellemi műveltség (a) a középkor vallásos műveltsége; b) a középkor tudománya ; c) a művészetek a középkorban : építészet, képzőművészet, zene, költészet). 4, Magyarország műveltsége a középkorban (a) anyagi, b) szellemi műveltség). II. kötet. Újkor: 1. Általános műveltség. 2. Anyagi műveltség. 3. Szellemi műveltség (a) vallás, b) tudomány ; c) művészet : építészet, képzőművészet, zene, költészet). 4. Magyarország műveltsége az újkorban (a) anyagi, b) szellemi műveltség). íme ezekkel a dolgokkal foglalkozik a közel 1300 lapra terjedő munka, foglalkozik pedig azzal a kijelentett szándékkal, hogy egy részről a középiskolákból felsőbb intézetekbe lépő ifjak ismereteinek hézagait betöltse, más részről és különösen pedig, hogy e könyv egy kis művelődéstörténeti könyvtár lehessen minden művelt emberre nézve. Az ismeretek s tudni valók ma már annyira fölszaporodtak nemcsak altalánosságban hanem szakok szerint is, hogy mindenkinek mindent ismernie, tudnia egyszerűen lehetetlen. Minthogy azonban az igazi műveltségre törekvő embert egy-egy szakpalya egyoldalúsága ki nem elégítheti, sem kora színvonalára nem emelheti, a munkafelosztás jól értelmezett józan elve mellett is mindig fennmarad a szükség, hogy a tőlünk idegen szakok s pályák vívmányait ismerjük legalább lényegükben ; követeli ezt nemcsak a nagyon is természetes tudásvágy, hanem saját szakunk s pályánk is, melynek igazi értékét csak akkor méltányolhatjuk kellőleg, ha másokkal is helyesen egybe tudjuk vetni, s ha ez egybevetés alapján öntudatosan ki tudjuk jelölni azt a helyet, mely bennünket szakunkkal együtt az emberi művelődés, a haladas roppant munkaterén megillet. A Bihari munkája, mint művelődéstörténeti kis könyvtár, olyas valami, mint az „Ismeretek tára* cím alatt ismert és méltán becsült gyűjtemények; de azzal a nagy különbséggel, hogy, mig az Ismeretek tárai ezer meg ezer kisebb, nagyobb és egymástól merőben független (betűrendes) cikkeket tartalmaznak, s igy csak arra valók, hogy egyes adott esetekben erre vagy arra názve különleges fölvilágositásokat nyújtsanak : addig a Bihari könyve szerves egész, melyben minden résznek, szaknak megvan ugyan a maga részszerinti önállósága, de egyűttal az egész és részek közti szerves összefüggés is teljesen érvényre emelkedik benne. Egy szóval e munka történet, mely az emberi élet minden viszonyát történeti fejlődésben, az ismeretágakat egymásra való vonatkozásukban tünteti fel előttünk. Hogy aztán akár egyben, akar másban a tüzetes részletezésig menjen, azt sem kívánnunk, sem várnunk nem lehet. Ilyen részletezésre nemcsak egy embererő, de egy emberélet sem volna elégséges. Bőven elég, ha mindenből kiemeli a lényeget. És Bihari ezt nagy tapintattal tudta termi. Egész könyve olyan, mint a kicsinyítő tükör, mely kis alakban, de mégis egészben mutatja a targyak képeit. Különben ez a kicsinyítés is többnyire csak viszonylagosnak mondható, mert pl. a vallási, bölcsészeti s nevelési rendszerek fejlődésének ismertetése, különösen pedig hazánk művelődéstörténete mindmegannyi teljes monográfiává 110 a keze alatt. Hogy az egész munkán a bölcsészettel foglalkozó szakember világnézete árad el, az. igen természetes, de egyszersmind szerencse is nemcsak a munkára, hanem az olvasóra nézve is, ki igy akár barátot, akár ellenséget, akár jót, akár rosszat mindenütt eszmei magaslatról szemlélhet s mindenről a nélkül alkothat magának véleményt, meggyőződést, hogy a szerző ilyen, vagy amolyan párt- s nézet zászlaja alá csábítaná. Mindezek mellett kiváló érdeme e munkának a magvas és mégis népszerű előaaas, a vonzó stil és — a mi, fájdalom, ma már külön érdem — a tőrül metszett jó magyarság. Epen ezek a tulajdonok teszik e különben komoly könyvet arra igen alkalmassá, hogy ne csak ifjúsági, hanem női olvasmányul is szolgálhasson, és arra, hogy különösen papok és tanitók az egyszerű nép előtt is tarthassanak belőle felolvasásokat. Föntebb azt mondottuk, hogy egy olyan művelődéstörténet megírásához nem közönséges bátorság kell. Ezt most azzal toldhatjuk meg, hogy egy ilyen munkának a megbirálása még nagyobb bátorságot követel. Mi e bátorsággal nem rendelkezvén, csak egyszerű s targyilagos ismertetésére szorítkoztunk, de erre aztán azzal az őszinte óhajtással, hogy vajha mennél többen megállítanák e lapok t. olvasói közül azt az élvezetet s okulást, melyet mi e kiváló irodalmi nyereségnek mondható könyvből merítettünk s vajha lehetővé tenné a művelt magyar közönség tudásvagya, hogy mennél elébb uj kiadásban igazítsa helyre a szerző egyebek közt pl. azt az első kiadásban benn felejtett toll- vagy sajtóhibat, mely az I. köt. 100-dik lapjan Japán teriiletét 86 Qmfdre, lakosainak számát pedig 15 millióra teszi, holott e szigetország az ujabb adatok szerint mintegy 5065 •mfdnyi kiterjedésű, s 34.4 millió lelket számlál. Végül nem fejezhetjük be e futólagos ismertetést annak felemlítése nélkül, hogy mi a szerzővel némely elvi kérdés (pl. a forradalom, a társadalmi s politikai eszmék és irányok, stb.) felfogásában nem egészen értünk egyet; de ez egyéni ízlés vagy meggyőződés dolga levén, legkevésbbé sem gátolhat bennünket annak ismételt nyilvánításában, hogy a szóban levő könyv irodalmunknak minden eddigi e nemű termékét messze túl-