Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-05 / 40. szám

1271 PROTESTÁNS EGYHÁZI É

S ISKOLAI LAP. 1272 mely tégedet imád jóságodéit, hogy krisztusi egyházadat nem hagyod el, sőt időnként uj tagokkal, uj kormányzókkal ékesíted. Ime most is megengedted, hogy egy szolgád lépjen eléd, a szent evangyéliom hirdetésére, szent fiad az Ur Jézus Krisztus követésére és szentegyházad kormányzására. Adj kérünk ő neki bölcsességet, hogy tudjon népe előtt ki és bejárni, adj neki szent lelket, hogy népének hirdesse a tiszta igét, adj neki türelmet, hogy a nép között megállhasson, és népedet vezérelhesse az idvezület Kánaánja felé, Ámen. Szekeres Mihály, esperes. BELFÖLD, Még egyszer a káplánok minősítése ügyében. T. szerkesztő úr 1 Bálint Károly barátom, becses lapja 36. számában „Kérelem® cim alatt egy cikket közöl, melyben szépen fejtegeti, hogy a zsin. törv. minősítésről szóló 186 és 187. §§-ainak a kilences bizottság javaslata szerinti elfogadasa, minő sérelmes a káplánokra nézve ; azon káplánokra nézve t. i. a kik e szabály életbeléptetése előtt már a két papivizsgát sikeresen letették, s igy az akkor divó törvények szerint bárhova, különbség nélkül, választhatók voltak. Lesz e annyi figyelemre méltatva eme .kérelem* — az intéző körök részéi ől — mint amennyit megérde mel: nem tudom?! Ha nem azt nézik, hogy: kimondja, hanem azt, hogy: mit mond! akkor nem lehet, hogy ezt a dolgot hallgatással mellőzzék ; akkor kell, hogy méltányosabban formulázzák azt a §-t, ami sokakra oly bénitó'ag hat. Mert hát nagyon különös valami is az, hogy ma felhatalmaznak egy embert, hogy te hirdetheted az igét 5 — 6 sőt tán 10 ezernyi sokaságnak, holnap pedig már azt mondják : Nem 1 te csak 3—4, legtölebb 500 embernek hirdetheted. Vájjon nem ez áll-e a zsin. törv. életbeléptetése előtt papi izsgát letett káplánokra nézve ? 1 Bizony sokszor gondolkodtam afelől én is, hogy erre a tévedésre rámutatni kellene, de csak ismét és ismét elnyeltem, azért, hogy oly sok érdemes, hivatott tollú egyének mutogatjak, csiszolgatják, a .zsinati törvények hiányait', majd csak ebbe is megbotlik valamelyik s ilyen magamféle ember nem lesz kénytelen e becses lap hasábjain alkalmatlankodni. Megvallom, örültem mi dőn eme .kérelmet* olvastam; hittem hogy no most erre csak — pro vagy contra — reflectálni fog valaki, s nem fog elhangzani pusztában kiáltó szóként 1 De hát mind ez ideig ez nem történt. Hogy az e tárgyban most működő nagy érd. bizottság figyelme, ébeiségre ismét fe'hiva leg) en, a kérelmet íolujitani, és egyúttal az én igénytelen véleményemet is — arra, ami Bálint K. barátom figyelmét is kikerülte, vagy érinteni talán nem is akarta, a kérelmet mintegy folytatólag elmondani legyen szabad. Ez a lolences bizottság javaslatának ama passusára vonatkozik, hogy : *l sö osztályú minösitvény a segédlelkészeknek nem adatik.« Szabad feltennem erre nézve ama szerény kérdést : vájjon miért ? 1 Micsoda mérték volt itt feallilva, hogy azt az a szegény káplán — in infinitum — megütni nem képes ? 1 Egy 4-ed osztályú pap, kinek kisded gyülekezetében ugyancsak kevés különbözőségek váltogatjak egymást, mintegy gépileg történik minden : vasárnap délelőtt p. o. egy praedicatió, délután talán egy kis ima; köznapokon — különösen nyáron — pedig még a harang sem szólal meg, a nagyobb ceremóniával való temetés, s egyébb fungálás még ritkább, mint a fehér holló, az képes mégis 10 évi szolgálat után egy első osztályú népesebb egyház igényeit betölteni; mig egy 10, 15, sőt tan 20 éven át a sors által meghányt-vetett, kisebb nagyobb egyházakban, különféle nép között megfordult, magát minden alkalomba begyakorolhatott szerencsétlen káplán : az nem, soha 11 Ez én előttem, valóban nagyon különösnek tűnik fel. Mintha bizony nem is az élet, a tapasztalat adná meg valakinek azon minősítést, hogy egy népes egyházban, minden előfordulható körülmények között otthon találja magát, hanem talán pappá léteikor közöltetnék az illetővel az Isten különös kegyelme ! De hát nem is ez volt szempont gyanánt felvéve talán — ama javaslat megalkotásánál — zsinórmér tékül ?! Keressünk más okot. Csak nem engedhető meg az, hogy egy káplán, kinek eddig 60—80 frt évi fizetése volt, most egyszerre olyan ugrást tegyen — minden közvetítő lépcső nélkül, hogy 1600—2000 frtot rakjon zsebre évente! No, ha ez mondatta ki azt hogy: .i-ső oszt. minősitvény a segédlelké^zeknek nem adatik4

akkor — szerintem — ennél méltánytalanabb valamit alkotni nem lehetett! Mert kérdem: vájjon melyikre fér rá inkább az az első osztályú 1600 frtos fizetés ? Arra a papra-e, a ki — vegyük évente c«ak 800 frt fizetéssel is — 10 éven át 8000 frt olvashatott meg keze között, — vagy arra a szegény káplánra-e, a ki ugyancsak IO, vagy 15 évi káplánkodása alatt összesen csak 600—800. illetve 900— 1200 írttal volt kénytelen nyomorogni? Önkénytelenül eszembe jut itt ama szegény ember története, a ki utolsó fillérjét tette tel a lutrira, s midőn megnyerte nyomorában azon temérdekséget, őt szegényt örömében szélhűdés érte. Nem-e valami ilyen at) ai aggály volt ama passus felállításnak is rugója ? ! Pliszen ha valahogy biztosítani lehetne minden káplánt arról, hogy néki — 10 éven belől — valami 3-ad vagy 4-ed osztályú pappá kell lennie okvetlen, akkor még csak megjárná ama javaslat alkalmazása ; mert az még csak rendén van, hogy egy 6—8 éves káplán, ne foglaljon el egy első osztályú állomást. De ha már ezt megtenni nem lehet, tűzött volna ki egy találkozó pontot legalább, a hol pap és káplán — a haladó idővel, egyszer mégis jönne össze ; tett volna ki p. o. ha a papnak 10, a káplánnak 12—15 évet, és ne sújtaná ő is azt, a kit a mostoha sors ugy is eléggé megsújtott. Igy legalább, ha mást nem, a biztató reményt csak fönntartotta volna számára ; azon reményt, hogy ő is rájuthat egyszer csak az. első osztályú egyház boldogságba vezető útjára. De a most érvényben levő rendszer szerint, ha annak a 12, 15, sőt 20 éves káplánnak — a mi nem épen példa nélküli eset — történetesen egy első osztályú egyházhoz lenne szerencséje, attól elüttetik azért, mert a kerítésen nem ronthat keresztül, az odavezető ajtó pedig még mindez ideig nem nyilott, s talán — egy 3-ad, 4-ed osztál) ú egyház képében — épen most sem nyílik meg számára. Hol van itt elég téve a zsin. törv. 186. § ama kívánalmának hogy : »a papjelöltek, illetőleg segédlelkészek szolgálati idejük is, kellő figyelembe vétessék?* Hol van — mondom - ennek elégtév e akkor, midőn az a káplán, — már 15 — 20 éves káplánkodása után, csak épen ott van most is, a hol volt néhány évre rá, midőn magáról az iskolaporát lerázta 1 ? A kilences bizottság javaslata tehát, ama passusával, hogy: »i-ső oszt. minősít-