Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-05 / 40. szám

I Huszonhetedik évfolyam. 40. sz. Budapest, 1884. október 5. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. föggr Teljes számúpélcLája^ofelsza,! min.d.igr szolgálhat-ank. 1PH A püspök-szentelési ünnepély. Ma holnap itt lesz a dunamelléki egyházke­rület kettős ünnepe. Az elköltözött főpásztor ál­dott emléke gyászpompára hív, az uj püspök be­iktatása örömre int; a kettős ünnepély vonzani fogja nemcsak a dunamelléki egyházkerület kép­viselőit és közpapságát, hanem a többi egyház­kerületek és testvérfelekezetek is kell, hogy te­kintélyesen képviselve legyenek. Jelen fogunk lenni, mind a kik Töröknek különös tisztelői voltunk, kiket hozzá a hála emléke csatol, pedig a mi ne­vünk Légió. Nem maradhatunk el már azért se, mert a főpásztor elköltöztével egyházkerületünk­ben a szétvonás ördöge kezdte felütni fejét az uj püspökválasztás alkalmával, s némi keserű utó­ize is maradt fenn a pártharcnak, most Török requiemén és Szász beiktatásán fog egymással kezet majd a remény s emlékezet ; tömörülnünk kell az uj főpásztor mellé, meg kell mutatnunk, hogy ismét egyek vagyunk és ha a kegyelemnek lelke velünk lesz, erősek is. De fontos lesz ez a püspökszentelés azért is, mivel ilyen még mióta a magyar cálvinista Sión áll nem volt soha. Az egyesült magyar reformált egyház első választott püspöke most ül be székébe Magyaror­szágnak fővárosában, hol a magyar alkotmány ösz­szes ereje, hatalma és fénye mintegy gyúpontban él és ragyog. Az egész ország szeme rajtunk lesz, s talán igen nagy része osztozni is fog örömünk ben. Ennek az ünnepélynek okvetlen népesnek, imposansnak és magasztosnak kell lennie! S hogy az is lehessen, mi itt a baranyaságban összebe­széltünk többen, hogy felmegyünk cum gentibus, s reméljük, hogy igy gondolkoznak a többi egy­házmegyék is ! Most nem elég, hogy felmegy az esperes és az egyházmegye választott képviselője, mi akarjuk személyesen látni, hallani megválasz­tott püspökünket. ^Már ő miénk" s mi vagyunk az övéi* mi mellé akarunk tömörülni. Ünnepélye-I sen akarjuk bekísérni a templomba s ott vele j szivünk teljességéből énekelni s kifejezni azt a gondolatot, hog)Njárjon előttünk és mi követni fogjuk, támogatIJ^. fogjuk mindaddig, mig őt val­lásunk java s egyházunk boldogulása vezérli! Minden ünnepély valamely eszmét szokott kifejezni. A mi ünnepélyünknek főjellege a vallá­sossága protestáns egyszerűség, a magyarság kell hogy legyen, s ki kell még fejeznie azt is, hogy melyik egyházkerületé. Mi cálvinisták mindenhez értünk a világon, csak épen ünnepélyek rendezéséhez nagyon ke­veset, pedig sokszor egy kis hiba, egy kis mu­lasztás az egésznek hatását elrontja vagy nevet­ségessé teszi. Egy igen kedves ref. püspök mondta nekem pár évvel ezelőtt, hogy 5 hiába, mi nem értünk az ünnepélyrendezéshez, ha legszebb rend­ben megy is, valami hiánynak kell lenni benne.* Nagyon kívánatos volna, hogy a mostani ünne­pély egészen rendben menne. Már a templomba bevonulás is egy részét teszi az ünnepélynek; ezért szükséges volna, hogy minden egyházmegye, akár névtár szerinti, akár megállapítandó rendben, élén esperesével és gondnokával ornatusban so­rakozzék a püspök mellé. A vendégeknek kellő tisztességes hely jelöltetnék ki, (eddig bizony min­den rend nélkül szoktunk nem annyira bevonulni, mint inkább betódulni.) A templomban is lenne meg minden egyházmegyének a maga kijelölt tisz­tességes helye, ugy szintén a vendégeknek is. Azon semmi kétség, hogy remek egyházi beszédek lesz­nek, hanem az éneklés is egyik fő része az isteni­tiszteletnek, ehhez már fér egy kis szó. Vannak nekünk gyönyörű egyházi énekeink, melyek már lelkűnkhöz nőttek, találunk azokban bú és öröm kifejezéseit különbeket, mint a miket ugy alkal­milag szoktak gyártogatni, mégis a canonicus éne­keket szívesen mellőzik s holmi Nabugodonozor áriákból tákolnak össze karéneket az énekkar szá­mára ; megvallom a zsinat megnyitásán a karének-79

Next

/
Thumbnails
Contents