Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-28 / 39. szám

1267 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1268 mik lesznek bekövetkezendők : gonoszat sejtető feleletet kapunk. Igaz fájdalom, igaz részvét nyilatkozott minden oldalról. A mint halálának hire futott, gyászlobogókat tűztek ki Kolozsvár középületeire, s egész Erdélyből a legtávolabbi részekből is sietett a reform, egyház kegyeletes tiszteletét kifejezni. Midőn a temetésre kitűzött nap (szept. 19.) reggelén Kolozsvár fő utcáira s tereire kitekinténk, mindenfelé a küldöttségek hemzsegő tagjaival találkozánk. A 15 esperes közül talán csak kettő nem volt jelen, valamennyi fő- és középtanoda több tag által volt képviselve, valamint több város is küldöttség által képviseltette magát; a Kolozsvárhoz közelebb fekvő egyházmegyék lelkészei tömegesen jelentek meg; a n.-enyedi főiskola theologus és felgymnásiumi növendékei közül közel százan vettek részt a temetési szertartásban. De nem mulasztották el a királyhágón inneni református kerületek sem igaz fájdalmukat tolmácsolni. A tiszántúli kerületből Révész Bálint, Szabó János, és Tóth Sámuel, a dunántúliból Pap Gábor, a dunamellékiből Szász Károly, Sipos Pál, Kovács Albert s e sorok irója tolmácsolák azon mély részvétet, melyet a testvér kerületet sújtó csapás a mi kerületeinkben és főiskolánkban is ébresztett. A tiszáninneni ref. egyházkerületnek éppen ekkor kezdődvén közgyűlése, az csak levél és távirat által fejezhette ki részvétét. A boldogult ravatala 19-dikén reggel a gyászlepellel bevont nagy templomban volt felállítva, keleti növények erdejétől körülvétetve. A küldöttségek 10l

j2

órára a reform. státus épületbe vagyis a közgyűlés helyiségében gyülekeztek össze, innen mentek hosszú sorban a nagy templomba, hol már ekkor a boldogult özvegye és közelebbi rokonai egy padban helyet foglaltak. Itt fejezték ki a nagy számú küldöttségek vezetői küldőik részvétét tiszteletét, egyszersmind átnyújtották kegyeletük jelvényeit a diszesnél díszesebb koszorúkat. A temetési gyászszertartás délután 4 órakor kezdődött. A három szárnyú nagy templom földszintjét a helybeli és vidéki küldöttségek, a tágas karzatokat pedig a város előkelő hölgyei és értelmisége teljesen megtöltötték. A 90 dik zsoltár első versének eléneklése után a nagy-enyedi főiskolai énekkar, majd egyik kolozsvári dalkar szabatosan előadott ^énekei zendültek meg. Ekkor líévész Bálint püspök ur lépett a szószékre s az ő ismeretes, bár a fájdalomtól némileg megtört kenetes hangján a sziv legbensőbb húrjait megrázó imában tolmácsolá egyfelől azon érdemeket, melyekkel a boldogult ékeskedett s nevét megörökité, de egyszersmind azon megrendítő fájdalmakat is, melyek az utóbbi másfél év alatt az elhunytnak gyengéd lelkét marcangolák s végre megtörék; másfelől azon nagy veszteséget, mely az ő elhunyta által az özvegyet s rokonait, az erdélyi ref. egyházat és iskolákat s egyszersmind az egész magyar ref. egyházat érte. Az ima bevégeztével a pap helyett a jó barát szólalt meg. A sziv melegét lehellő szavakban sirta el fájdalmát az elhunyt jó barát koporsója felett. Mint Jézus, midőn Lázárhoz hivták, elmene az ő jó barátjához, hogy feltámasztaná, igy eljőve ő is, ha betegen is az ő jó barátja koporsójához. Csak hogy neki nincs az^a jézusi ereje, hogy feltámaszthatná, de legalább kisírja magát jó barátja sírja felett. Könyek tolultak az egész közönség szemeibe. A templomi gyász-istenitisztelet a kolozsvári dalkör művészies s elragadólag előadott éneke zárta be. Ezután a temető felé indult a gyász-sereg a kolozsvári összes harangok zúgása mellett. A menet sorrendjét nyomatott programm állapította meg. Legelői mentek a népiskolai növendékek tanítóikkal együtt; utánuk a különböző vallásfelekezetü gymnásiumok, mindegyik osztálylyal egy-egy tanár, közöttük — mint önként értetik — katholikus szerzetes tanárok is; ezeket követték a kolozsvári többi, jó részt állami tanintézetek, a kolozsvári testületek, ezután a kolozsvári közönség, törvényhatóságok, közös hadseregbeli és honvédségi tisztikar kéttábornokkal az élén; a nem református hitfelekezetek küldöttségei, közöttük az erdélyi evang. szuperintendenst helyettesítő esperes az erdélyi szász evangelikus lelkészek sajátságos diszöltönyében és gr. Brenneberg főispán s evangelikus gondnok, a kolozsvári unitárius, római katholikus és görög keleti papság. Ezek után jött egy kocsi, telve koszorúkkal, s azután a gyászkocsi hat fekete lótól vonatva s a kolozsvári temetkezési vállalatnak a hajdani fejedelmek szolgaszemélyzetére emlékeztető, fényes öltözetű szolgáitól körülvétetve. A koporsó után közvetlenül mentek a családtagok, azután az igazgató tanács, a püspöki vizsgálat alatti egyházak, az erdélyi egyházker. tanodák, egyházmegyék s a kolozsvári egyházközség, erdélyi muzeum-egylet, kísérő közönség s végűi a kocsik hosszú sorban. A városi rendőrség, tűzoltó-egylet és a temetkezési vállalat emberei a rend fenntartása felett őrködtek s pedig kellő sikerrel, ugy hogy a 15 ezer főre becsült közönség kivonulása a legnagyobb rendben történt. A sírkertben Keresztes József, n.-nyedi theologiai tanár mondott sirbeszédet, erőteljes vonásokban s hatásos szavakkal rajzolva a boldogult érdemeit, különösen azokat, melyekkel mint a tudományok buzgó művelője s mint a tudományos intézetek hőkeblű barátja és gondozója nevét az erdélyi ref. egyház történelmében megörökitette. Azon meleg szavak, melyekkel az elköltözőtől búcsút vett mindenki szivében visszhangra találtak és ezerek ismételték utána: ref. egyházunk nagy halottja nyugodjál békével 1 Farkas József. Pályázat, A sárospataki ev. ref. egyház leányiskolájában megüresedett tanítónői állomásra. Fizetése 500 frt azaz Ötszáz frt. A kézimunka, német és esetleg zongora tanításáért külön díjban részesül. Tanítja a négy felső (III—VI.) osztályban, a vallás- és természettant s éneket kivéve, a többi tantárgyakat. Pályázók folyamodványaikat okmányokkal fölszerelve f. év október 15-ig Kérészy István főgondnokhoz küldjék be. Pályázhat protestáns okleveles tanítónő. Az elválasztott pályázó állását legfölebb november i-én tartozik elfoglalni. Az első év próbaévűi tekintetik. Terhes Barna, ref. lelkész. Kérészy István, főgondnok. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: XDr, Ballagi DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.