Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-28 / 39. szám

1257 tölte el. Még most is reszketnek tagjaim, és a félelem sötét gondolatja szállja meg lelkemet, ha rágondolok azokra a kínos percekre, a melyeket f. hó 20-án hajnal­ban velem együtt a gyülekezet tagjainak át kellett élnie és szenvednie. A szomorú eset a következő volt: Folyó hó 20-án jóval hajnal előtt, ugy i óra tájban borzasztó villámlás és égzöngés riasztá fel az okorági ref. egyházközség la­kosait éjjeli álmából. Mindenki félt és remegett, mert a dörgés oly iszonyú erős volt, hogy a házak majd összedüledeztek a rázkódás miatt. Én sem tudtam aludni, remegett minden részem, felültem ágyamban, s kezei­met összetéve kértem Istent, hogy mentsen meg ben­nünket a villám csapásától. A mint igy tépelődtem ma­gamban, egyszer csak hirtelen egy vakitó fény, a mely szobámat egészen bevilágitá, s nyomban reá egy iszo­nyú dörrenés, a mely megrázta szobámnak minden fa­lait és agyamat is annyira, hogy majd leestem a földre. A nagy ijedtségből egy kissé kijózanodva, gondolkoz­tam, hogy hová csaphatott be most a villám körülöttem, mert hogy nem messze volt hozzám, arról meg voltam győződve. Mindjárt eszembe jutott a templom és a to­rony, a mely mindegy 3—4 ölnyi távolságban van szo­bámtól. Nemsokára zörgetnek az ablakomon, egy asz­s/.ony szomorú hangon szól be hozzám : Tisztelendő uram ! ég a templom 1 Azt sem tudtam, mit csináljak, világot gyujtsak-e, vagy ruhát vegyek magamra, eszembe jutott mindjárt az Urasztala és az abban levő szent edények, abroszok vagy teritők, legalább csak azokat menthetnénk meg. Összeszedve valahogy magamat, ki­szaladtam, hát látom, hogy a templom még nem ég, csak a torony van lángban. Mindjárt beszaladtam két emberrel a templomba, kihoztuk az Urasztalát, s nagyot sóhajtottam : ez már meg van mentve, mert hogy a tem­plom megmaradjon, nem hitte senki. A torony megmen­ti séről szó sem lehetett, mert a villám azt csapván meg, csakhamar az egész torony lángban állott, mindnyájunk­nak figyelme és akarata oda irányult, hogy a harango­kat és a templomot, hacsak lehet megmentsük. De ehez sem lehetett azonnal hozzákezdeni, mig a torony le nem dőlt, mert az alázuhanó torony a közellevőket ment­hetetlenül agyoncsapta volna. Igy kellett tehát a nép­nek egy ideig tétlenül állani, nem csinálhatott semmit, a fecskendők is soká érkezvén meg a szomszéd falvak­ból. Már a harangokat nyaldosták a lángok, sőt a ha­ranglábak is égni kezdtek, s azt hittük, hogy vége van a harangoknak is, mignem egyszer az égő torony lezuhant a magasból, s akkor azonnal hozzá lehetett kezdeni a ha­rangok és a templom megmentéséhez. Meghozták ekko­rára a fecskendőket is, s községünknek két derék bátor lakosa azonnal felment a templom gerincére, s a fecskendő csövével onnan locsolták el a már égő haranglábakat. Igy lehetett aztán nagy nehezen megmenteni a haran­gokat és a templomot. Meg van tehát a templom és szólhatnak a harangok, de oda van a szép, gyönyörű, mintegy 1500 frtot érő ragyogó torony, a melynek párja többek állítása szerint nagy földön nem volt található. Meg kell nyugodni rajta, mert Isten akaratából történt, a mi történt, s a gyülekezetnek tagjai hiszik, hogy an­nak, a ki mindezeket cselekedte, bizonyára lesz gondja arra is, hogy a veszteség kárpótolva legyen. Adja is a kegyelmes Isten, hogy az okorági ref. gyülekezet tag­jainak legyen elég erejük és tehetségük, mások áldozat­készségével együtt, tornyukat minél előbb felépíttethetni. Okorágon, 1884. szeptember 21-én. Fejér Ambrus, ref. h. lelkész. Reformátusok ünnepe. Rimaszombat, szeptember 22. Gömörmegye szék­helye : Rimaszombat örömünnepet ül. A református tem­plomon, papi lakon és az egyesült prot. főgymnázium homlokzatán nemzeti zászló leng. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület itt tartja szuperintendenciális gyűlését, mely 28 most végzett s már parókiával biró fiatal pap föl­szentelésével van összekötve. Már e hó 20-án, szomba­ton ünnepi szint öltött a kis városka, melybe százával sereg­letek a környék ref. lelkészei s az egyház világi képvi­selői, Kun Bertalan szuperintendens és ifj. Vay Miklós báró világi elnök vezérlete alatt. E kerületi közgyűlés és papszentelés ünnepélye egyúttal a rimaszombati ref. egy­ház száz éves fennállásának évfordulónapjára vala téve s igy e napnak tulajdonképpen kettős jelentősége volt, minek következtében a körünkben megjelenő egyházi és világi nagyok nemcsak a ref. egyház, hanem a városi hatóság és a többi vallásfelekezetek vezetői részéről is kitüntető ovációkban részesültek. Főtiszteletű Kun Berta­lan szuperintendens 20-án délután megérkezvén, rövid pihenés után a városi elöljáróság, lutheránus egyház, ref. tanári kar és a zsidó hitközség küldötteinek tisztelgését fogadta. Este kilencedfél órakor a ref. egyház fáklyás­zenével tisztelte meg a közszeretetben lévő főpásztort és világi elnöktársát ifj. Vay Miklós bárót, mely alkalommal Molnár József és Szalóczy Dániel r. pap fejezték ki a hivek tiszteletét és ragaszkodását, melylyel a szeretett püspök és nagytekintélyű világi főgondnok iránt viseltetnek 21-kén délelőtt 9 órakor a reformátusok renovált szép templomában tartott istentiszteleten Kun Bertalan szuperintendens szivből fakadó szent beszéd kíséretében szentelte föl a 28 ifjú lelkészt, egyúttal kibocsátva őket a lelkészi pálya rögös útjára. Ezt megelőzőleg azonban a rimaszombati ref. egyházközség részéről az ékes szavú Terhes Pál mondott szívhez szóló imát és alkalmi szó­noklatot, a templom felépíttetésének századik évfordulója alkalmából, érdekesen ecsetelvén a ref. egyház szenvedé­seit II. József koráig, kinek azonban tölvilágosult lélekről tanúskodó türelmi ediktuma a ref vallásnak is polgár­jogot adott hazankban Délután két órakor az ünneplő hivek 300 terítékű közebédre gyűltek össze, a »három rózsa« vendéglő első emeleti nagy dísztermében, melyen Kun Bertalan püspök, Vay Miklós báró főgondnok, Fáy Gusztáv főispán, Szontagh Bertalan alispán, Ragályi Gyula, Groó Vilmos tanfelügye ő, Dapsy Vilmos nyug. legfőbb itélőszéki biró s több más notabilitás, továbbá az egy­házi és világi testületek tisztikara, az egy. prot. főgym­náziumi tenári kara, s a helyben állomásozó tüzértisztek vettek részt. A királyi csalad után lelkes felköszöntők­ben részesültek mindazok, kiknek a ref. egyház iránt ér­demeik voltak és vannak. (Budapesti Hirlap.) RÉGISÉG EK. XIV. Kelemen pápának a jezsuita rendet eltörlö bullája. (Vége.) Eltörölvén pedig, és a mint feljebb mondottuk, teljességgel erőtelenekké tevén az említett társaságnak minden szabadságait és rendeléseit adjuk mindeneknek tudtara, hogy ha ennek tagjai annak a társaságnak há­zaiból, collegiumiból kijönnek, és kis papoknak allanak, alkalmatosok lesznek, a sz. canonok és az apostoli vége-78*

Next

/
Thumbnails
Contents