Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-28 / 39. szám

I 1259 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1200 zéseknek rendelése szerint, hogy a beneficíumokra, a melyekkel együtt jár, vagy nem jár a lelkeken való gondviselés. Hivatalokra, méltóságokra, tisztviselésekre és más egyebekre felvétessenek, a melyeket, ha a társaságban maradtak volna, fel nem lehetett volna vállalniok és folytatniok, a mint ezt boldog emlékezetű XIII. Gergely pápa 1584. esztendőben Szt. Mihály havának 10 napján költ hasonló pápai levelében, mely igy kezdődik : „Satis superque« megtiltotta. Megengedjük nekik azt is, a mi azelőtt szinte ugy meg volt tőlök tiltva, hogy a misemondásért felvehessék az alamizsnát, és mind azokkal a hasznokkal s jótéteményekkel élhessenek, melyektől annyiban mint Jézus társaságában levő rendes szerzetesek mind örökké törekedtek volna. Nem különben erőtlenekké teszszük mind azokat az engedelmeket és tehetségeket, melyeket nekik a generális prepositus és más superiorok adtanak azoknak a szabads ágoknak erejével, melyeket a pápáktól nyertenek, hogy tudniillik az eretnekeknek és másoknak könyveiket, melyeket az apostoli szék kárhoztat, olvashassák, a böjtölő napokat megne tartsák, vagy azokon böjti eleséggel ne éljenek, a canonica órákat elébb vagy később imádkozzák, és minden más efféléket, a melyekkel erősen megtiltjuk, hogy ezután ne éljenek, mert olyan szándékkal vagyunk, hogy mint világi papok a közönséges törvénynyel megegyező életnek nemére adják magokat. Azt sem engedjük meg, hogy minekutánna ezen levelünk világ eleibe kél és ösmeretessé lészen, valaki annak végbevitelét, a mit ebben parancsolunk, akármely szin alatt is elhalassza, hogy vagy minket az iránt meginstál, reánk appellál, hozzánk folyamodik, előnkbe fogja terjeszteni, és tudtunkra adni az előfordulható kétségeket, vagy akármely más szin alatt is, melyeket el lehet, vagy nem lehet előre látni. Mert mostantól fogva egyáltalában akarjuk, hogy az emiitett egész társaság és abban levő minden tisztségek, hivatalok oly formán és olyan módon, a mint feljebb mondottuk, eltöröltessenek, ugy hogy többé ne is neveztessenek : ugy hogy valaki ezen levelünknek beteljesedését megkéslelné, vagy megakadályoztatná, tőlünk és annak idejében utánunk élő római pápáktól azonnal az anyaszentegyházból leendő nagyobb kirekesztéssel büntettessék. Hagyjuk azonkívül, és a szent engedelmességnek erejével parancsoljuk, minden belső vagy világi személyeknek, szerzeteseknek, akárminemű méltóságban, rendben, karban és állapotban legyenek, nevezetesen azoknak, kik ebben a társaságban voltanak, és annak tagjainak tartattak, hogy ne oltalmazzák, se ne ostromolják, ne írjanak, se ne szóljanak erről az eltörlésről, ennek inditó okairól, ugy ennek a társaságnak institutumáról, reguláiról, rendeléseiről, igazgatóságápak módjáról és akármely más dologról, a mely azt illetné ; hanem ha azt a római pápa világosan megengedi, hasonlóképen megtiltunk mindeneket, az anyaszentegyházból való kirekesztésnek büntetése alatt, hogy ezen eltöröltetésnek alkalmatosságával senkit, annyival inkább azokat, a kik ebben a szerzetben voltanak, boszusággal, csúfsággal szóval avagy írással, cselekedettel, titkon vagy nyilván ne illessék. Kérünk minden keresztyén fejedelmeket, hogy a szerint a hatalom és méltóság szerint, melyet Istentől a római szent egyház oltalmazására, és védelmezésére vettenek, ahoz a tisztelethez és engedelmességhez képest, melylyel ezen apostoli szék iránt viseltetnek ; azon igyekezzenek és azon legyenek, hogy ezen levelünkben foglaltatott dolog tökéletesen beteljesedjen; sőt magok is el nem állván azoktól, a melyek ebben egyenként ki vannak téve, hasonló végezéseket tegyenek és adjanak világ eleibe, a melyek eleit vegyék, hogy midőn ezen akaratunk végbe mégyen, a hivek között semmi civakodás, perlődés és visszavonás ne támadjon. Végezetre minden keresztyéneket intünk és aKrisztusnak irgalmasságára kérünk, hogy megemlékezzenek arról, hogy mindnyájunknak azon egy mesterünk vagyon az egekben, azon egy megváltónk, kitől drága áron vetettünk meg, azon egy víznek feredőjével születtetvén újonnan ez életnek beszéde által, Istennek fiaivá, a Krisztusnak örökös társaivá lettünk, azon egy Isten beszédével, és keresztyén tudománynak eledelével neveltettünk és tápláltattunk, s hogy továbbá mindnyájan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai: minek okáért igen szükséges, hogy mindnyájan a szeretetnek közönséges kötelével egybe foglaltatván mindenekkel békességben éljenek, és hogy senkinek semmivel ne tartozzanak, hanem hogy egymást szeressék ; mert a ki felebarátját szereti, a törvényt betöltötte, utálván mindenek felett a gyiilölségeket, visszavonásokat, civódásokat, egymás után való ólálkodásokat, s minden más eféléket, melyeket az emberi nemzetiségnek eleitől való ellensége az Isten anyaszentegyházának megháboritására, és a hivek örök boldogságának megakadályoztatására, holmi, csak az oskolákat illető hitvány vélekedéseknek, vagy a keresztyéni tökélletességnek színe alatt kigondolt feltalált és indított. Azon légyenek végezetre mindenek teljes erejekkel, hogy megszerezhessék magoknak ama valóságos és igaz bölcsességet, melyről igy ir az apostol szent Jakab 3. rész 13—18. v. »kicsoda ti közöttetek bölcs és tudós ? mutassa meg az ő jóéletéből az ő cselekedeteit, bölcsességnek szelídségével, hogy ha a keserű irigység vagyon bennetek, és bosszankodás a ti szivetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen. Mert nem onnét felől származott bölcsesség ez, hanem földi, testi és ördögi. Mert a hol az irigység vagyon, és a bosszankodás, ott háborúság, és minden gonosz cselekedet vagyon. A mely bölcsesség pedig onnét felül vagyon, először tiszta az, annakutánna békességes, mértékletes, engedelmes, teljes könyörületességgel és jó gyümölcsökkel, ítélettétel nélkül és tettetés nélkül való. A kik pedig a békességnek szeretői, az igazságnak gyümölcseit békességen vetik/ Azt végezzük, hogy ezen levelünkről ís, azért is, hogy a sokszor emiitett társaságnak superiori és más tagjai, és akárkik egyebek, a kiknek e dologban hasznok foroghat fenn, vagy azzal tartják magok, hogy sok függ ettől ő reájok nézve, ebben meg nem egyeztetlek, sem erre oda nem hivattak, sem ügyök meg nem hallgattatott, senki soha azt ne mondhassa, hogy ebből valami kimaradt, vagy belécsuszott, hogy ennek semmi haszna, semmi ereje nincsen, hogy mi mást akartunk, vagy akármely egyéb különben nagy hiba eshetett ebben, a mely ezt egészen felbonthatná: avagy azért, hogy ezekben, vagy közülök valamelyikben, azokat a környülálló dolgokat, melyek azokat erősekké tették volna (Solennitásokat) és akármely más dolgokat, a melyeket meg kellett volna tartani, meg nem tartottuk, vagy akármely más okon, mely akár a törvényből, akár a szokásból foly, a corpus jurisban is befoglaltatik, vagy oly szin alatt és annak alkalmatosságával, hogy ez rendkívül s teljességgel való megbántással s romlással vagyon egybekötve, vagy más okon, akármely helyes, igaz és privilegiált legyen az, ha mint olyan is, hogy ezt szükségesképen ki kellene tenni, hogy a fellebbvalóknak erejök legyen, ezt ne vitathassa, meg ne erőtelenithesse, változtathassa, kétségbe vagy törvény elibe ne hozhassa, annak módja szerint vele ne bánhasson, sem azt ne kívánhassa, hogy