Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-28 / 39. szám

I 630 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1200 vitatva a közalap ügye, mint a debreceni zsinaton. Be­szélhetett aztan a felizgatott népnek maga Chrysostomus is, nem látta az a magasztos célt, csak a terhet. Egyik nagyobb ekklézsiában, midőn a lelkész a templomban fel akarta olvasni a felhivó szózatot, rákiabáltak : Nem hallgatjuk, tudjuk már mi van benne, nem fizetünk. Azt pedig jól tudjuk, hogy a nép semmiben sem összetartóbb, mint a nem-fizetés dolgában Igy mult el az 1883 dik év. Következett a cano nica visitatió. Az esperes minden egyházban előhozta a közalapot s a legjobb esetben azon Ígéretet nyerte : Nem tagadjuk meg, sőt fizetünk is, de előbb bevárjuk a vi­déki nagyobb ekklézsiák magatartását, több helyen azon ban nyilt megtagadás lőn a válasz az esperesi capacita­tióra. Az esperes — példát akarván mutatni — egy olyan ekklézsiába, melynek presbyteriuma kijelentette, hogy bizottság és executió nélkül sem az aláirási ivet be nem tölti, sem pedig nem fizet, mindjárt a can. vi­sitatió után felszámító bizottságot küldött ki, természe­tesen a presbyterium költségére, s mi lett az eredmény ? talán az, hogy a környékbeli ekklézsiák megadták magu­kat ? dehogy 1 hanem a tavaszi tractualis közgyűlésen az illető egyház lelkésze élesen megtámadta az esperest, miért épen az ő ekklézsiájat bizottságolta meg. Könnyen elképzelhető, hogy ez a föllépés milyen jótékony és üd­vös hatást gyakorolt a gyűlésen jelenvolt atyafiakra, kik az egészet bizonyára ugy értelmezték, hogy az es­peres igazságtalanul és törvénytelenül járt el, midőn a közalapot megtagadó egyházba bizottságot küldött. Mel­lesleg megjegyzem, hogy eme renitens ekklézsiával is­mert buzgalmu segédgondnokunk is megpróbálkozott, de az ő nemes igyekezete is hajótörést szenvedett az incapacitabilis presbyterek makacs magatartásán. Ily körülmények között szükségesnek látta kimon­dani az egyházmegyei közgyűlés, hogy a mely presby­terium záros hataridő alatt nem eszközli a kivetést, an­nak költségére bizottság fog kiküldetni az ivek betöltése céljából. — Fajdalom, ez a záros határidő igen nagy volt, mert közbeesett a képviselőválasztás, azt pedig igen jól tudjuk, hogy a követválasztási mozgalom nem az a tényező, mely valami nagyon fokozná a fizetési kedvet és törvénytiszteletet, (ilyenkor legfelebb is a tisz­telt jelölt urak vannak fizető kedvökben), sőt egyik jelölt ellen épen azzal korteskedtek a református választók közt, hogy az szavazta meg a domesztikát s e kortesfo­gásnak eredménye csakugyan bukás lőn. A követvalasztási mozgalmak lezajlása után újra megkezdtük a cópacitálás nagy munkáját, de — fájda­lom — nem nagy eredménynyel, a mennyiben a julius i-jére kitűzött határidő elteltével összesen csak 29 be­töltött aláirasi iv küldetett be az esperesi hivatalhoz. A többi egyházakba csakugyan kiküldettek a bizottságok, de a mely bizottságokba egyetlen világi egyént sem le­hetett megnyerni s ezzel mintegy megerősítve lett a nép között elterjedt vagy elterjesztett azon balvélemény, hogy az egész közalap csak a papok műve, és hogy a bizott­ságok sok helyen csak nagy rábeszéléssel, néhány helyen pedig épen nem boldogulhattak, annak főoka ama má­sik balvélemény volt, melyszerint a nép az aláírásra felhivó szózatban hangoztatott önmegadóztatást önkény­tes adózásnak keresztelte, s ebből folyólag ugy okosko­dott, hogy csak az köteles fizetni, a ki önkényt ajánl­kozik, s hogy az önkénytes ajánlatnak még látszata se legyen, találkoztak presbyteriumok, melyek a hivek va­gyoni allásának felvilágosítását is megtagadtak, sőt ta­lálkozott olyan vakmerő gondnok, ki a bizottság előtti megjelenésre felszólittatván, azt üzente vissza, hogy nem ér rá a bizottság előtt tölteni az időt. Kíváncsi vagyok rá, hogy az egyházmegyei hatóság micsoda megtorlást fog használni az ilyen vakmerő engedetlenek ellen. íme ilyen akadályokkal és nehézségekkel kellett küzdenie egyházmegyénk papságának s ezek voltak az okok, melyek Felső-Baranyában a közalap ügyének ör­vendetes előhaladását hátráltatták. Szendy Lajos, vejtii ref. leik. Nyilt levél Kálmán Farkas barátomhoz. Azt mondja bölcs Salamon Péld. 19. 2. A ki minden dolgában siet : tévelyeg. A bölcsnek eme mon­dása jutott eszembe, midőn a legközelebbi Prot. egyh. és isk. lapban világgá bocsátott felhívásodat olvastam. Siettél 1 nagyon siettél, de tévelyegtél, midőn elég hirtelenkedő s meggondolatlan valál felhasználni édes apám­nak hozzád intézett bizalmas ugyan, de egyátalában nem a nyilvánosság elébe szánt levelet. Avagy ha már a levelet közlötted, miért nem köz­lőtted végig ? Hiszen azon levél végén — mint nekem írtad ez is ott állt »Laci fiamnak irj és szűrjétek össze a bort. Ezen néhány szóból átláthatta volna az olvasó, hogy a munkák kiadása nem egészen reád volt bizva, hogy van még rajtad kivül valaki széles Magyarorszá­gon, kinek van joga hozzá szólani apám munkáinak kiadásához, s hogy a koca gyermek mellett nem feled­kezett el az apa édes fiáról sem. írni ám irtai, szeptember 7-ikén kelt leveledben tudó­sitasz, hogy addig is mig hozzá fognál a művek regis­trálásához Ballaginál beharangozol, s kérdést intézesz hozzám nem lesz-e ez nekem praejudiciumomra, hogy neked feleljek nyíltan őszintén. Én azonnal feleltem, s felkértelek, hogy addig mig én apámmal nem végezek, ne lépj a nyilvánosság terére. Erre viszont te szeptember 13-ikán kelt levelező lapon irod t mire leveled jött, már beharangoztam Ballaginál, sőt a többi egyházi lapoknál is, de ez nem tesz semmit, akárhogy stíl el a dolog, csak elsüljön. Már megengedj édes barátom, ha neked mindegy is, de nekem nem mindegy akarhogy süljön el, a mint majd erről meg fogsz győződni. Elsülni hiszem, hogy elsül, de a ravaszt majd csak én csattantom le, vagy a kanócot a gyújtó serpenyőre én tartom. Te beharangoztál, de nagyon idő előtt. Az első verset elhúztad 1 megtörtént ; ám jól van valtoztatni mái­rajta nem lehet. Csakhogy nálunk midőn a templomba beharangoznak, három verset szoktak kiírni, s mondha­tom neked, hogy a második vagy harmadik vers húzá­sánál a harangkötél vége az én kezemben lesz. Egyéb­aránt béke legyen közüttünk. Kelt Szalk-Sz.-Márton, 1884. szeptember 18. barátod Dobos László *) Az okorági ref. egyház templomtornyának vil­lámáltali megütése és leégése. Szerkesztő ur 1 Alig egy pár hete, hogy egy gyá­szos esetről, tisztelendő főnököm elhunytáról voltam kény­telen értesíteni szerk. urat, most ismét egy szerencsétlen esetről kell tudósítanom, a mely az egész okorági ref. egyház tagjainak szivét a legnagyobb szomorúsággal *) Ezen nyilt levél közze'te'telére tisztelettel felkéretnek mind azon lapok szerkesztői, kik Kálmán Farkas felhívását közlötték. Dobos.

Next

/
Thumbnails
Contents