Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-28 / 39. szám

1253 PROTESTÁNS szónoki emelkedettsége, hanem érdekfeszítő volta és gyönyörű nyelvezete által meghatotta a jelenvoltakat; ugyanő énekelte el a hálaadó imát és az ároni áldást, melylyel az istenitisztelet véget ért. Következett ezután a díszebéd, melyet számos felköszöntő fűszerezett ; első volt a helybeli lelkész ur toasztja O Felségére és az uralkodó házra, a többiek vonatkoztak testvériségre, felekezeti türelemre, hazaszeretetre stb. — Este a fiatalság táncvigalmat rendezett, mely hogy oly pompásan sikerült, az ügyes és fáradatlan buzgalmu rendezőknek tudandó be érdemül. Általában lehet mondani, hogy ez volt azon nap, melyet az Úr készített számunkra, mert mindnyájan örvendtünk és hálát adtunk az Úrnak azon kegyelemért, melyben részesített bennünket. Adja Isten, hogy ezen nap maradandó emléket hagyjon mindnyájunk szivében és ébressze bennünk azon nemes elhatározást, hogy mi is áldott emlékű őseinkhez méltókká lenni igyekezzünk. Novomeszky Lajos, ev. hitjelölt. A közalap Felső-Baranyában. I. A kezdet nehézsége. Szokás szerinti csiga-lassusággal végre hozzám is eljutott a f. évi jun, hó elején tartott egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve aug. 16-án, tehát a gyűlés után több mint két hónap múlva. *) Különben ez a keleti kényelemmel való készülés és utazás családi betegsége minden sup. és tract. jegyzőkönyvnek, valószínűleg azért, hogy a benne foglalt végzések és határozatok minél későbben effektuáltassanak. De hát végre mégis csak megérkezett. Minthogy egyházi életünknek, ez idő szerint legégetőbb napi kérdése a közalap, Csepeli Pálként én is böngészni kezdtem a jegyzőkönyvben, hátha valami olyan praktikus intézkedést találnék e tárgyban, melyet t

még Baranyában is1

megértenénk és hasznunkra fordíthatnánk. Találtam is, de kevés vigasztalót; mert mig a közalap ügyében kiküldött bizottság jelentése szerint »hat egyházmegyében a közalap ügye örvendetes haladást tüntet fel* addig Baranya nagyon hátramaradt, mintegy igazolásául annak, hogy : »Baranya vármegye vagyon utoljára.® En ugyan nem tartom valami örven^ detes előhaladásnak, hogy két egyházmegye kivételével még sehol sincs befizetve az 1883-ik évi járulék, de az tagadhatatlan, hogy a többi egyházmegyék mégis előbbre haladtak, mint a két Baranya, a mennyiben az aláírási ivek legalább betöltettek. Kimondja tehát a ft. bizottság, hogy : »a baj leginkább és legfoképen a két baranyai egyházmegyében van4

s hozzá teszi azt is, hogy ; nem akarja kutatni az okokat, melyek az ügyet és annak foganatosítását hátráltatták. * Hát hiszen ez magában véve szép és gyöngéd diskréció, de megtörténhetik, hogy a közalap ügyével foglalkozók nem mindnyájan olyan diskrétek, mint a ft. bízottság tagjai, s óhajtanák tudni, mi az oka ez ügy lassú menetének, mi az oka, hogy mig több egyházmegyében oly örvendetes előhaladást tüntet fel a közalap ügye, addig főleg Felső-Baranyában oly nehézkesen halad előre? Hogy a kutatás zsákutcában ne végződjék, sem pedig olyan eredménytelen ne legyen, * A közgyűlés junius 12-ikén végződött be, a jegyzőkönyv pedig, mely majdnem 13 iv terjedelmű, s melynek egy része nagy figyelmet, gondos összehasonlítást igénylő számadásokat, értékpapírokról szóló számokat tartalmaz, julius végén — a mint tudjuk — már minden esperesnek és tanácsbirónak elküldetett. Ezt csigalassúságnak nem nevezhetni. Szerk. 7A ÉS ISKOLAI LAP. 1354 mint a fővárosi rendőrség kutatása az elveszett pénzes postaládák után, megpróbálok egyetmást elmondani a közalap ügyét főleg Felső-Baranyában hátráltató okok és körülményekről. Én ugy találom, hogy az ügy menetét hátráltató okok kétfélék, u. in. általánosok és helyiek, mulasztás és hiba történt intra muros et extra, fennt és lent. A zsinati törvények ugyanis legfelsőbb szentesítést nyertek 1882. okt. hó 11-én, és mégis az aláírásra felhivó szózat s hozzá csatolt utasítás csak 1883. május 4-én adatott ki s megérkezett például hozzám, iktatókönyvem szerint junius 25-én, az aláírási iv még ekkor sem, csak egy hónap múlva, jul. 24-én. Az 1883. januárban Debrecenben tartott konvent kimondta ugyan, hogy a közalaphoz való járulás kötelezettsége 1883. január 1-én kezdődik és mégis — mint a fenntebbiekből látható .— több mint egy félév mult el, anélkül, hogy e nagy fontosságú ügyben bármi is történhetett volna. Ez a felsőbb helyen mutatkozó nehézkesség indíthatta már a dunántuli egyházkerületet arra, hogy a mult évi kolozsvári konventen az iránt emeljen szót, hogy a jegyzőkönyvében felhozott okoknál fogva a közalaphoz járulás csak 1884. év elejéről legyen kötelező. A főt. és méltóságos konvent azonban megmaradt előbbi határozata mellett, mit sem törődvén a felsőbb helyen elkövetett késlekedés következtében előállható nehézségekkel. Igy történt aztán, hogy az egyes egyházmegyékben és egyházközségekben csak akkor indulhatott meg a mozgalom, a mikor az első évi járuléknak már befizetve is kellett volna lenni. Véleményem szerint ezek a domestika ügyét általánosan hátráltató okok. Úgyde ez általánosan késleltető okok másutt is megvoltak és mégis az egyházkerület minden tractusa előbbre vitte a közalap ügyét, mint Felső-Baranya. Mi lehet ennek az oka ? A főtiszt, bizottság »nem akarja kutatni*, de épen ezen kifejezésben, — én legalább — némi vádat és szemrehányást látok egyházmegyénk papsága ellen, és épen ez indít arra, hogy kutatás nélkül is feltárjam az okokat és körülményeket és ha az alábbiakból az fog kitűnni, hogy rajtunk mult a dolog, készséggel beismerjük a nostra culpát, ha pedig rajtunk kivül eső okok és körülmények késleltették az ügyet, ne legyünk kénytelenek hordozni a méltatlan vád terhét. Annyit előre is kimerek mondani, hogy a közalap sehol oly erős resensust nem idézett elő, mint a f.-baranyai egyházmegye népségénél. Hogyan ? hiszen a f.-baranyai ref. népség épen arról nevezetes, hogy nagy áldozatokat hoz vallása és egyháza érdekében ? Epen ez az oka annak, hogy vonakodik minden további áldozattól s minden fillérben — mely reá rendes egyházi járulékain felül rovatik — anyagi erejét felül haladó terhet lát. A mint az ivek megérkeztek, egyik másik lelkésztársunk azonnal hozzá fogott a kemény dió feltöréséhez s majdnem mindegyiknek bele törött a kése, a többiek meg azon tűnődtek, melyik oldalról lehet jobban megközelíteni ezt a népszurütlen ügyet. (Nem tartózkodom bevallani, hogy magam is ez utóbbiak közé tartozom.) Igy történt aztán, hogy az egyik egyházközség már alarmirozva volt, a másik pedig még semmit sem tudott róla, de ez a boldog tudatlanság csak a legközelebbi hetivásárig tartott, s mikorra legnagyobb részünk hozzá kezdett a közalap ismertetéséhez, akkorra már az egyházközségek tisztában voltak — nem ugyan annak magasztos céljával, hanem a nem-fizetés elvével. Hetivásár, országos vásár, szőllőhegy és kovácsműhely mind olyan helyekké lettek, a melyeken — ha nem is nagyobb részletességgel, de több szenvedélylyel lett meg-78