Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-14 / 37. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1190 Engem protestáns neveltetésem, hosszas egyháztörténelmi és egyházjogi tanulmányaim azon meggyőződésre vezettek, hogy a protestantismus személyes uralmat nem ismert soha, ez irányzat Rómába nyit utat. Csire István, r. lelkipásztor. A kiskovácsii templom felszentelése. Ismeretes dolog, hogy amilyenek az egyes protestáns gyülekezetek, olyan azoknak összesége is, a prot. anyaszentegyház. Éppen ezért a legnagyobb örömmel üdvözölhetünk minden olyas körülményt, mely valamely gyülekezet előrehaladásáról tesz tanúbizonyságot; mert hiszen ugyanakkor az egész is előrevitetik. Úgyis sokan panaszkodnak — és talán nem is egészen alaptalanul — hogy a régi prot. lelkesedésnek az a kevés százaléka is, amely eddig meg volt a gyülekezetekben lassanként lelohad. Jól esik tehát a protestantismus fennállása fölött aggódó léleknek, ha oly dolgot lát, mely csüggedéséből kiemeli és a jövendő felől reménynyel kecsegteti. Ilyen örvendetes dolog, a többi közt a kiskovácsii ref. templomnak felépittetése. Kiskovácsi a belsősomogyi ref. egyházmegyének 330 prot. lelket számláló —vagyonilag szegény — gyülekezete. Dacára szegénységénak 2500 frtért díszessé alakitotta templomát. Belül ki van festve — a fal márványszinre, a menyezet mezőkre osztva s szegélyezve — ami lehet, hogy egynehány puritánnak, nem, de a többségnek igenis tetszik ; mert nem kell félnünk, hogy katholikusokká leszünk, ha iparkodunk templomainkat egy kissé barátságos kinézésüvé tenni; sőt ezáltal megcáfoljuk a másfelekezetüeknek amaz állítását, hogy nálunk a szépérzék hiányzik, azért olyan túlságosan egyszerűek templomaink. A templom felszerelése e hó 7-én történt: vidékiek oly nagy számmal jelentek meg, hogy a templom zsúfolásig megtelt, sőt sokan kivül is álltak. Nagyt. Körmendy S. esperes ur, Barakonyi Kr. vidéki és Szabó P. helybeli lelkész urak a mózesszékben foglaltak helyet. Felalióra a 37. dicséretet énekeltük, utánna pedig a 234. dicséretet. Ezután tiszt. Barakonyi K ur elkezdte szónoklatát ; a bevezetésben megemlité a régi népek templomait, azután áttért a templom szentségességének fejtegetésére, végül megható szavakkal üdvözölte a gyülekezetet buzgalmáért és áldást kivánt rájuk. A szivemelő szónoklatot mindenki lelki gyönyörrel hallgatta és attól áthatva buzgósággal és lelkesedéssel énekelte: »Légyen te kőfalaidban csendesség és jó békesség . . .« Végre nt. esperes ur és Szabó P. helybeli lelkész ur az uri szt. vacsorát kiosztották s ezzel az ünnepély véget ért. Van tehát diszes templomunk, a minek jó hatása a környékre el nem marad, mivel például fog fennállani mások előtt. Meg van e templomban a vallásosság gyakorlásának külső feltétele, adja Isten, hogy csatlakozzék ehhez a belső feltétel: az igazi vallásos buzgóság. B. G. RÉGISÉGEK. XIV. Kelemen pápának a jezsuita rendet eltörlö bullája. (Folytatás.) Nem hogy pedig mind ezek is elegendők lettek volna azoknak a panaszolkodásoknak s lármáknek lecsendesitésére, melyek ez ellen a szerzet ellen támadtanak : sőt inkább majd az egész földet mind jobban-jobban betöltötték az a felöl való unalmas veszekedések: minémii legyen ennek a társaságnak tudománya, melyről sokan azt mondták, hogy az az igaz hittel, s a jó erköcsökkel ellenkezik : egymással, és a magok szerzetén kivül levőkkel nem egyezhettek, és igen sokan vádolták őket azzal, hogy egészen csak a világi jószág keresés után vetették magokat. Mind ezekből származtatlak egy részről ugyan azon nagy zenebonák, melyek az apostoli széknek nagy szomorúságot okoztak, melyeket minden jól tud : másfelől pedig az, hogy sokan a fejedelmek közzül ezen társaság ellen tanácsot tartottanak. Ez okáért midőn ez a társaság ama boldog emlékezetű előttünk élt V. Pal pápától újra ki akarná nyerni, hogy az ő szerzetét és szabadságait erősítené meg : kénytelenittetett azt kérni, hogy hagyná helyben és magát közbe vetvén erősítené meg ennek némely végezéseit, melyeket amaz ötödik generális congregatióban tett és azokat szóról szóra tenné be: ez iránt szt. Mihály havának 4. napján Urunk születése után 1606. esztendőben kelt pecsétes levelébe, mely végezésekben világosan olvashatni, hogy ennek a társaságnak tagjai, a kik ekkor egybe gyültenek, az egymás között támadott visszavonások és zenebonák, másoknak ellenek való panaszolkodásai és vádjai miatt kénytelenittetek ilyenforma végzést tenni. »Mivel a mi társaságunk, melyet a végre támasztott az Ur, hogy az által a hit tovább terjedjen, és a lelkek megnyeretessenek, valamiképen a maga szerzetétől kitelhető szolgálatok által, melyek lelki fegyver, ezen véget, melyre igyekezik az anyaszentegyháznak hasznára, felebarátainak épületire, a keresztnek zászlója alatt boldogul elérheti, ugy mind ezeket a nagyjókat megakadályoztatná, mind magát nagy veszedelemre tenné ki, ha azokba elegyednék, a melyek világiak, a külső dolgokra és azoknak igazgatására tartoznak: bölcsen rendelték azért a mi eleink, hogy mivel Istennek vitézi vagyunk-, magunkat azokba ne elegyítsük, melyek hivatalunkat nern illetik. Minthogy pedig kivált ezekben a veszedelmes időkben, sok helyeken és sok fejedelmeknél (holott maga boldog emlékezetű Ignácz atyánk ugy tartotta, hogy egy része az Istennek tartozó engedelmességnek, ha valaki ezeknek hozzávaló szeretetét fenntarthatja) talán némelyeknek vétsége és vagy kevélysége, vagy tudomány nélkül való buzgósága miatt a mi szerzetünknek nem igen jó hire vagyon : a Krisztusnak jó illatja pedig szükséges a gyiimölcsözésre : helyesnek ítélte ezen gyűlés, hogy azt el is kellene távoztatni, a mi csak helytelennek látszanék is, és a mennyire lehet, a helytelen gyanuságból származható panaszolkodásoknak is eleit venni. Melyre nézve ezen végzésével erősen és keményen megtiltja mind azokat, a kik közülünk valók, hogy semmi közönséges dolgokba semmi uton módon, bátor arra másoktól édesgettessenek, magokat ne avassák, és sem kérelem sem unszolás által rendtartásoktól el ne távozzanak. Es azonkívül, minemű hathatósabb orvosságokkal s eszközökkel gyógyittassék ezen nyavalya, ha valahol szükséges találna lenni, annak eligazítását, s minden kifogás nélkül leendő meghatároztatását a Páter definitorokra bízta.« Szivünknek igen nagy fájdalmával tapasztaltuk bizonyára, hogy az emiitett, sem pedig más egyéb, annak utánna is elkövetett módoknak s eszközöknek semmi foganatjok, sem azokra semmi tekintet nem volt, hogy azok által az emiitett társaság ellen támadott, s tett sok s terhes zenebonák, vádok és panaszolkodások elhárittattak volna, és hogy híjában igyekeztek azon a több előttünk élt pápák, úgymint VIII. Orbán, IX, X, XI és 74