Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-09-14 / 37. szám
I 1101 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1200 XII. Kelemen, VII és VIII. Sándor, X, XI, XII és XIII. Innocentius és XIV. Benedek, a kik az anyaszentegyházat az elébbeni kivánt csendes állapotjába akarták visszaállítani, sok hasznos rendeléseket adván ki mind a külső dolgokra nézve, hogy sem a szent missiókon kivül, sem azoknak alkalmatosság által azokba magokat ne avatnák; mind a veszedelmes viaskodások s kemény veszekedések iránt, melyeket ezen társaság a püspökök, más szerzetek, szent helyek és akármely s akárminemű Európai, Ásiai és Amerikai társaságok ellen a lelkeknek nem kis romlására, s a népeknek bámulására indított; mind pedig némely pogány szokásoknak magyarázatja s gyakorlása iránt, melyekkel némely helyeken éltenek, elmellőzvén azokat, melyeket a közönséges anyaszentegyház helybenhagyott, vagy azon értelmeknek magyarázatja és azokkal való élése iránt, melyeket az apostoli szék, mint botránkoztató és_jL_ÍP erkölcsöknek nyilván ártalmas dolgokat eltörlött, vagy végre más nagy dolgok felől, és a melyek a keresztyén tudománynak és annak tisztaságának épségben leendő magatartására, igen is szükségesek voltanak, és a melyekből mind a mai mind pedig az előttünk való időkben igen sok károk és alkalmatlanságok származtanak,minemüek voltanak némely katholika tartományokban támadott háborúságok és zenebonák, némely Európai és Ásiai tartományokban az anyaszentegyháznak üldöztetései; és a melyek végezetre igen nagy keserűséget okoztanak, a mi előttünk levőknek, és kiváltképen azok közt XI. Innocentius pápának, a ki is kénytelen volt megparancsolni a társaságnak, hogy ujakat, novitiusokat be ne fogadjon, mind XIII. Innocentius pápának, a ki kénytelenittetett őket ugyan azon büntetéssel fenyegetni, és végezetre ama boldog emlékezetű XIV. Benedek pápának, ki is a Portugalliai és Algárbiai hűséges királynak, a Krisztusban szerelmes fijunknak, tartományiban levő klastromoknak és collegiumoknak visitatioját megparancsolni illendőnek Ítélte ; ugy mindazonáltal, hogy sem az apostoli széknek semmi vigasztalása, sem ezen társaságnak semmi előmenetele, sem pedig a keresztyén anyaszentegyháznak legkisebb hasznait nem lehetett ezen utolsó apostoli levélből, melyet épen előttünk élt boldog emlékezetű XIII. Kelemen pápától erőszakkal inkább, (hogy azzal a szóval éljünk, a melylyel előttünk élt X. Gergely pápa is élt a feljebb emiitett Lugdonumi közönséges gyűlésben) mint szép szerivel nyertek, melyben a Jézus társaságának szerzete igen dicsértetik s újra helyben hagyatik. Akármely jó_jennber is azt reményiette, hogy már valahára ily sok és nagy szélvészek és keserves változások után feljönne az a kívánatos nap, a mely csendességet és békessége t hozna nagy bővséggel. De előttünk élt XIII. TveFemen pápaságában sokkal szomorúbb és zűrzavarosabb idők fordultak elő. Mert naponként az említett társaság ellen a panaszolkodások és kiáltások növeked vén, sőt sok helyeken veszedelmes zene-bonák támadások, ellenkezések és botránkozások fordidHln"^eIo7~a melyek a keresztyéni szeretetnek kötelét megerőtelenitvén, sőt egészen elszaggatván, a híveknek sziveiket a részekre való hajlásra, a jyyűlölségre és egymással való ellenkezésre nagyon felgyújtották : oly végső veszedelemben forgott a dolog, hogy még azok is, a kiket arról dicsértek felette igen mindenek, hogy oly nagy jó akarattal s szeretettel vágynák ehhez a társasághoz, mintha ugyanez a keresztyénség eleikről szállott volna reájok, úgymint a Krisztusban szerelmes fiaink, a Francia, Spanyolországnak, Portugáll iának s mind a két Siciliának királyai, őket országokból, birodalmokból s tartományokból kényszerittettek kiküldeni és egészen kihajtani ; ezt az egyet gondolván ily sok gonosznak utolsó orvosságának és a mely legszükségesebb volt annak megakadályoztatására, hogy a keresztyén népek magában az anyaszentegyháznak kebelében egymást ne bosszantanák, ne ingerelnék és ne háborgatnák. Minthogy pedig nyilván tudták azt az emiitett Krisztusban szerelmes fiaink, hogy ezen tőlök kigondolt orvosság állandó és az egész keresztyén világnak megbékéltetésére alkalmatos nem lehetne, hanem ha ez a társaság teljességgel eltöröltetnék, ugy hogy soha többé ne is neveztetnék : annak okáért az emiitett előttünk élt XIII. Kelemen pápának igyekezeteket és akaratjokat megjelentették, és a mint ezeknek személyek ő előtte kedves volt és becsületes: azon egy akaratjok s kívánságok levén, kérték őtet, hogy mivel ennél hatalmasabb módot nem lehetne találni; élne ezzel, hogy az ő hatalmok alatt lévőknek örökös bátorságát és a Krisztus anyaszentegyházának javát ezáltal nagy előrevaló vigyázással ki munkálkodná. Mivel pedig véletletlenül történt az említett pápának halála: az egész dolognak folyását megakadalyoztatván, annak vége nem lehetett. Innen minket, kit az isteni kegyelem ugyan azon Péter székibe helyeztetett, ugyanazokra kértenek: kikkel egy értelemben s egy szándékkal voltanak sok püspükök és más nagy tudományu és szent életű emberek. Hogy pedig ebben a nagy és nehéz dologban, a melyről oly sok függ, a legbátorságosabb utat választhatnánk : ugy tartottuk, hogy kevés idő nem elégséges arra, hogy nemcsak szorgalmatosan megvizsgálhassuk, értelemmel megfontolhassuk a dolgot, és abban bölcs végezést tehessünk, hanem hogy sok fohászkodásokkal, szüntelen való könyörgésekkel segítségül is hívnánk különösen világosságoknak atyját, mely dologban sokszor ajánlottuk magunkat minden híveknek, hogy bennünket könyörgésekkel s kegyes munkáikkal Isten előtt segítenének. Végire kívántunk a többek között menni, micsoda fundamentuma legyen annak a vélekedésnek, a mely oly sokak között annyira fennforgott, hogy t. i. a Jézus társaságának szerzetét a Tridentumi gyűlés közönségesen és néminemű kiváltképen való módon helybenhagyta és megerősítette, és ugy találtuk, hogy az említett gyűlésben semmi egyéb szó arról nem volt, hanem hogy kivétetett az alól a közönséges rendelés alól, mely szerint minden más szerzetnek megparancsoltatott, hogy a novitiusokat, ha kitöltik a novitiatust, ha arra valók lesznek, felengedjék esküdni, profitealtassák, vagy klastromból kivessék. Melyre nézve világosan kimondotta azon szent gyűlés (Sess. 25 Cap. 16 de regular.), hogy ő semmit újítani nem kiván, sem azt meg nem akarja tiltani, hogy az emiitett Jézus-társaságbeli cleriküsok, az ő szerzeteknek kegyes célja szerint, melyet az apostoli szent szék helybenhagyott, az Urnák és az ő anyaszentegyházának szolgálhassanak. Ily sok és szükséges eszközökkel élvén annak okáért, segítvén bennünket, a mint bizonyosan hisszük, a szent léleknek jelenléte és ihlése ; különben is arra kényszeritvén bennünket hivatalunk, mely szerint szorosan köteleztetünk mindarra, hogy a keresztyén közönséges társaságnak békességet és csendességet szerezzünk, azt ne~ neveljük és erősítsük, mind arra, hogy mindazokat tőlünk kitelhető módon, elhárítsuk, a melyek annak csak legkisebb akadályára és ártalmára lehetnének, és midőn látnánk másfelől azt is, hogy az emiitett Jézus-társaságától nem lehet többé várni azokat a nagy és bővséges hasznokat, a melyekért az szereztetett, oly sok előttünk élt pápáktól helybenhagyattatott és igen sok szabadsagokkal megajándékoztatott; sőt hogy vagy igen nehezen