Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-14 / 37. szám

1177 PROTESTÁNS EGYHÁ ZI ÉS ISKOLAI LAP. 1178 a szorosabb értelemben vett gentry körében, hanem az idegen eredetű családok s városi polgárok között. Ezek gyermekei ezrivel és ezrivel tódulnak a real, a polgári, az ipar, erdész, bányász s több efféle tanodákba, s veszik is hasznát ; mig a tisztán magyar városokban a gazdászati iskolák padjaira is alig lehet növendéket fogni. A kinek szeme van láthat, íiile van hallhat. En azonban ezúttal nem a miniszteri nagy dob évek óta megszokott nótáját akarom kis sípomon viszhangoztatni, megfordítva, én a humanístikus pálya iránt szeretnék ez úttal némi figyelmet és érdekeltséget ébreszteni. Ha már a tősgyökeres magyarságnak és így az összes kálvinistaságnak nincs hajlama a modern praktikus életpályákra, hát akkor legalább érvényesítse szellemi s erkölcsi erejét, magyar nemzeties jellemét a másik pályán. A budapesti tudomány-egyetemnek e hó i.jén végbement megnyitó ünnepélyén a belépő rector érdekes zárbeszédében egy pár statistikaí adatot is felemiitett. Az egyetemi polgárok száma — mondá — a mult iskolai év első leiében 3451, a második félévben 3158 volt. Vallás szerint a a tanulók számaránya az I. félévben a következő volt: róm. kathol. 1344, gör. kath. 74, görög keleti 94, ágost hitv. 349, helvét 488, unitárius 7, mózes vallású 1075. Sokat beszélő számok ezek. Szíveskedjék a t. olvasó felettök pár percig elmélkedni. Ezelőtt másfél száz évvel, midőn a protestáns népet nyers erőszakkal, a köz- és fő nemességet udvari kegygyei különbféle csalétkekkel igyekeztek a kathol. egyházba áttériteni, egy katholikus uri ember bizalmas körben ilyenformán nyilatkozott: A katholikusoknak ugyan torkukra forrhatna ez a nagy térítési buzgóság; mert bizony ha a protestánsok egyet gondolva, tömegesen áttérnének hozzánk, a régi katholikusok közül bizony egy sem juthatna tisztségbe. Mely szavaknak az értelme az volt, hogy akkoriban a protestánsok nagy szellemi túlsúlyban voltak a katholikusok, annyival inkább az ország más vallású lakosai felett, ugy hogy ha a méltóságok s hivatalok osztásánál nem a vallást, de az érdemet s képességet nézték volna, kevés katholikus nyert volna közhivatalt a protestánssal szemben. Mi büszkék vagyunk arra, hogy protestáns egyházunk születése percétől kezdve oly hű ápolója volt a tudománynak, a köz- s magasabb műveltségnek, hogy iskolákra oly készséggel, oly jelentékeny mérvben hozott áldozatokat már akkor is, a midőn más egyházak, kivált azoknak világi fiai oly keveset törődtek azzal a prófétai mondással, hogy elvesz az én népem, mely tudomány nélkül való. Ezt a kort azorban éppen nem kívánjuk vissza. Szomorú az oly ország állapota, melyben a bölcsesség olajával a nemzetnek csak egyik kisebbik része látja el lámpáját. Különben is kevesen vagyunk mi magyarok ; ha élni, boldogulni akarunk, ki kell fejteni összes szellemi erőnket, tartozzunk bármely vallásfelekezethez, kell hogy mindannyian, kiknek Isten arra módot, alkalmat, tehetséget adott, felfegyverezzük derekunkat a műveltség, a tudomány fegyvereivel. Még igy, összes szellemi erőnket egyesítve is, terhes feladat a versenyt más nagyobb népekkel kiállanunk. Nem irigyelve, sőt örvendve szemlélem, hogy ma már hazánk mindegyik vallásfelekezetéből számosan lépnek a tudományos pályára- Nem örvendek azonban az arány felett. A protestánsok száma a Királyhágón innen eső részében az országnak mintegy 3 millió, s az egyetemen levő prot. ifjak száma alig fölözi a 8 százat; mig a mózes vallású lakosok száma bár jóval kevesebb, mint a protestánsoké, az egyetemen mégis közülök 1075-en vannak. Igaz, hogy vannak protestáns jogakadémiák is — a Királyhágón túl levő egyetemre most nem reflectálok — de a prot. főiskolák növendékei között is vannak más vallásúak; de még azt sem kell feledni, hogy az az 1075 mózes vallású nem uri passzióból, s pénzfecsérlési hajlamból tölti ifjúsága éveit az egyetemen, hanem ő itt szerzett szellemi kincseiből akar és íog is megélni,- tehát értékesitni fogja az életben szellemi erejét, mig az emiitett 830 protestáns ifjú között nem egy-kettő van, a kinek az egyetemi index aligha íog egész életén át annyi jövedelmet behajtani, mint a mennyit ő, vagyis szülei ő reá az egyetemen elköltöttek. Anyagi és szellemi elveszett tőkék. Ez uraim veszedelem! Nem az antiszemitaságot akarom én prédikálni a maga szokott, durva alakjában ; sőt éppen azok közé tartozunk — mint azt ezelőtt néhány héttel ezen lapokban is kifejeztük — a kik határozottan kárhoztatják, sőt papnál vagy tanárnál büntetendő ténynek tartják az antiszemitaságot, ugy a mint az mai napság nálunk a közéletben nyilvánul. Szégyen művelt embernek és kivált protestánsnak a modern antiszemitákkal egy követ fúni: másrészt azonban minden magyar embernek bizonyos értelemben antisemitának kell lenni, éppen úgy mint minden protestáns embernek egyszersmind antikatholikusnak is. Küzdelem a létért. A mi középkoiias stylusban kifejezve, annyit tesz : a ki birja, az marja. Ha én nem kerekedem felibe másnak, más kerekedik én fölém. A hol a protestánsok nem voltak képesek a katholikusokat legyúrni, mint a hogy legyúrták p. o. Anglia vagy Skóciában, ott bezzeg nyakukra ültek nekik a katholikusok, mint