Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-14 / 37. szám

1177 PROTESTÁNS EGYHÁ p. o. hazánkban. S nem szükséges felemlítenünk, hogy mily hosszas, fárasztó, és szenvedésteli küzdelemben került, a mig a protestáns szellemet csak valamennyire is érvényesíteni tudták apáink állami életünkben, országos törvényhozásunkban, kormányunkban s ez által ezen mostani kedvezőbb helyzetünket előidézték. De éppen ezért résen kell állanunk folyvást katholikus honfitársainkkal is szemben, vagyis a protestáns szellem terjesztéséről, annak a polgári s társadalmi élet minden rétegében való fejlesztéséről nem szabad egy percre sem elfeledkeznünk, mert a ki birja, az marja. Az elvek nem ismerik a türelmet, ezt csak az élet, az adott viszonyok ismerik. Mihelyt kiveszne protest. egyházunkból a kellő feszerő, azonnal összesutoltatnék az az ellenkező elveken nyugvó egyház által. Piát applicatio. Minden jóra való magyar embernek életfenntartási ösztönből folyó kötelessége oda törekedni, hogy hazánkban a tősgyökeres magyarság szelleme legyen az uralkodó. Testvéries békében élünk s kell is hogy éljünk különböző ajkú polgártársainkkal; de csak is azon feltétel alatt és csak is addig, ha és a meddig a magyar nemzeties szellem suprematiáját elismerik. Ellenkező esetben egész elkeseredéssel megindul a harc, a mint ezt láttuk 1848-ban is, 1849 után is, s látjuk ma is a horvátokkal szemben. A bellum omnium contra omnes nem üres philosophusi agyrém. Valósággal létezik az, és ezen szempontból csak ugyan szükséges az antisemitaság zászlaját lobogtatnunk, csak hogy ne fustélyokkal, középkorias brutalitásokkal igyekezzünk a más vallásuakat leverni, hanem nemes versenynyel. Az ne bántson bennünket, hogy az egyetemen 1075 m

ózes vallású van, sőt örvendünk, hogy egy oly népecske részéről, melyet ez előtt félszázaddal állambölcseink éppen semmibe se vettek, ma már nemzetünk szellemi tőkéje évenként ily jelentékeny kincscsel öregbedik, hogy hazánk civilizációjának fejlesztésén ma már azok közül is, kiket még egyenjogú polgártársakúl is szeretnének sokan el nem fogadni, ezerek és ezerek munkálódnak és pedig komoly kitartással férfias erőfeszítéssel. Bántson azonban az, hogy ezekkel szemben mi nem sémiták aránylag mily csekély számmal jelenünk meg a szellemi kiizdtéren. Államunk életének s hazánk fejlődésének a fő irányt még hosszú ideig a humanistikus műveltségű tagjai a nemzetnek fogják megadni, s így ha hazánk sorsa, nemzetünk élete s jövője érdekel bennünket : akkor kell, hogy érdekeljen bennünket az is, hogy a közel jövőnek humanistikus képzettségű elemében nemzetiségünk és egyházunk minő arányban van képviselve. ZI ÉS ISKOLAI LAP. 1178 Az arány reánk magyar protestánsokra nézve évről évre kedvezőtlenebb, de kedvezőtlen általában a magyar elemre nézve. Pedig ha az intellectualis túlsúlyt egyszer elvesztjük, akkor elvesztjük a hatalmat, el az uralmat is, s ma már ezt többé buzogánynyal s fokossal vissza nem szerezzük. Hol a baj forrása? A hajlam hiányában aligha kereshetjük, mert hiszen a magyar családok gyermekei kelletinél is jobban tódulnak a humán műveltség előcsarnokaiba, a gymnásiumokba, és ha a gymnásiumi tanulmányokat megkezdő fiatalságnak csak harminc százaléka menne is az egyetemre és ott végezne, a fenntebb emlegetett aránytalanság miatt nem lenne okunk panaszkodni. Sok egyébben van a hiba. Kereshető a házi nevelésben is, mely igen sok helyütt oda irányúi, hogy a gyermekből csak urat neveljen, nem pedig hogy munkabíró, erős akaratú, küzdeni kész férfiút. Az ilyenek előtt aztán persze mai napság felettébb rögös a gymnásiumi tanpálya, s összetörik a szekér, mielőtt a pálya végéhez érne. Kereshetjük a baj forrását az anyagi jóllét csökkenésében s a neveltetési költségek szaporodásában is De a között az 1075 mózes vallású egyetemi polgár között is nagyon sok van ám, a kit nem aranyos bölcsőben ringattak, s a kit nagyon csekély zsebpénzzel bocsátanak útnak ; csak hogy azok erősebben bevésték lelkükbe a latin költő ismeretes szavait: ^Multa túlit fecitque puer etc.* S nagy különbség vau egy oktalanúl úrias kényelemhez szoktatott és egy nélkülözések közt felnőtt egyetemi polgár évi költség elő- s utóirányzata között. De talán néhol-néhol a középtanodákban, vagy jobban mondva ezek újabb tanrendszerében is felismerhetnők a baj egyik forrását. Sok mindenfélét kell ezen tanrendszer §-ai szerint a gymnásiumban tanítani, de a legfőbbre sok helyütt nem marad idő: a tudományok iránti őszinte lelkesedés tüzének felélesztésére. Tele tömik a gyermek fejét, elfárasztják testét, lelkét, s mikor a valódi tudományos műveltség elsajátításához kellene kezdenie igazi ifjúi hévvel, lelkesedéssel, akkorára már a szellemi munkások sorából kidől. Távol legyen, hogy a tanrendszer módosítását avagy foldozását akarnók indítványozni; ám maradjon ugy a mint van, óhajunk csak az volna, hogy a kik életfeladatukká az ifjúság nevelését tűzték ki, ne feledjék az anyag mellett a szellemet, ne azt tekintsék egyedüli hivatásuknak, hogy a tananyagot az ifjúsággal feldolgoztatják, de főként azt, hogy az ifjúi könnyen melegedő kebelben a műveltség; iránti lelkesedés szent tüzét feléfeszszék, mely tűz nem engedendi majd az ille-