Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-14 / 37. szám

Huszonhetedik évfolyam. 38. sz. Budapest, 1884. szeptember 14. PROTKSTÁNS EGYHÁZAS ISKOLAI LA1' SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számupéldáin^ol^l^Eil :nn.I2n.d_ig,

szolg'álla.sitVLrLls. JAzon t. előfizetőink, kiknek előfizelése lejár, az utolsó negyed beálltával, előfizetésük megújítására kéretnek föL^I Iskoláink hivatása. A milyen divatos szójárássá lett 1848. előtt Kossuthnak az a mondása : Tengerre magyar I épen olyanná lett 1849 után ez: Reális pályára magyar! Minek végezzen gymnásiumot, jogot a becsületes magyar ember fia, hiszen azon az uton csak német beamtert nevelhet fiából, mig ellenben ha iparos, kereskedő, gépész más efféle lesz belőle, maradhat jóravaló magyar ember, hazájának is többet használhat, önmaga is több hasznát látandja munkájának. Hanem bizony csak szójárás maradt az. Valamint 1848 előtt sem egyesek nem valami nagy számmal siettek a tengerek szántására, sem hazánk nem tett valami nagy közeledést a tenger s a tengeri kereskedés kifejlesztése felé; ugy 49 után is messze volt a légiótól azoknak a száma, a kik a csak kissé tehetősebb magyar családok köréből a reális pályákra siettek volna. Mindenki ajánlotta felebarátjának a régi szokásokkal, életpályákkal való szakitást, de maga, ha hat fia volt is, mindnyáját a gymnásiumba küldte. Ugy hogy mikor aztán hazánk sorsa jobbra fordult, csak ott találta a nemzetet, a hol 1848 elején elhagyta; a gőzhajó, vasút, gépgyárak, gőzmalmok, a virágzó iparágak, a gazdag kereskedő házak s több effélék mind nem magyarok kezében voltak, sőt az a néhány magyar is, ki ezen reális pályák valamelyikére lépett, a sok idegen ajkú, nemzetiségű kolléga között, ió szerencse ha ki nem vetkezett nemzetiségéből. Hanem hivatal, kivált olyan, melylyel nagy fizetés, kevés vagy épen semmi munka se járt volna, legfeljebb banquet-rendezés, az lehetett volna tiz annyi is, mint a mennyi volt, mindenikbe került volna tekintetes, nagyságos ur. És bizony 1860, még inkább 1867 után ugy is látszott, hogy nagy balgatagság volna tisztességes családból származott magyar fiatal embernek holmi lealacsonyító filiszteres életpályát választani ; egy uralkodó nemzetség sarjához sokkal illőbb hét-nyolc évet ellazukálni a gymnáziumban, négyet ötöt vigan eltölteni jogász cimen, és azután lenni úrrá. Nagyon unalmas dolog azoknál a reálistáknál az a sok rajzolás számolás, praktizálás, lassú avancirozás, s még a magasabb fokain is ezen pályáknak az a nagy rend, pontosság és folytonos munka. Mig emitt, ha az illető katholilikus, csak van valami ismerőse, rokona a ministériumban vagy képviselőházban, annak a pártfogásával akadály nélkül haladhat az állami kormány hatósága alatt álló gymnásiumokban; ha pedig protestáns, akkor nem is kell ily magas pártfogót keresni, hisz ő maga is vagy egyházmegyei vagy kerületi tanácsbiró, vagy legalább is presbyter valamely középtanodát fenntartó egyházban. S ha egyszer a bizonyítvány a kezében van, hivatal miatt nem kell busulni, van az, ha nincs, creálunk; ha az Isten nyulat teremt, hát csak kell hogy bokrot is teremtsen a számára. Selyem az élet I Legalább az volt néhány évig. Ma azonban már nem hogy selyem volna, de darócnak is durva. Kevés a bokor, nagyon sok a nyul, a szőre is levedlik némelyiknek, mig egy kis bokorra talál, melyben megvonhatja magát. Haj pedig de sok időbe, de sok pénzbe kerül, de sokat megzaklatják, censeálják, mig kiér a nagy mezőre. Merre forduljunk ily körülményük között Szórja a tanácsot Trefort miniszter ur évek óta és pedig tényekkel. A humanistikus pályákra lépők elé ujabb és ujabb akadályt állit majd minden évben ; ellenben a reális irány felé fordulókat sok mindenféle kedvezményben részesiti. A jó tanácsnak meg is van a láttatja, csak hogy nem a tősgyökeres magyarság s még kevésbbé 75