Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-06 / 36. szám

1164 ben nem foglaltatnak be a dominikánusok és a mino-« riták, kiket is hogy a közönséges anyaszentegyház helyben hagyott légyen, megtetszett abból a nyilvánvaló haszonból, mely azokból erre hárult. Annak felette az Augustinus szerzetéből való remetéket és kármelitákat is egészen a magok állapotjában hagyta, azért hogy az ő szerzelök az emiitett lateranumi közönséges gyűlés előtt állíttatott fel. Utoljára megengedte személy szerint a szerzeteseknek, a kikre ezen rendelés kiterjedett, hogy közönségesen más szerzetekbe álljanak, a melyek már ekkor helyben hagyattak ; ugy mindazonáltal, hogy sem egész szerzet más szerzetbe, sem egy convent más conventbe az apostoli széknek különös engedelme nélkül által ne menne, se lakását ne változtatná. Ezen nyomdokot követték az időhöz képest más előttünk élt római pápák is, kiknek az ő végezéseiket itten mind előszámlálni hosszas volna. A többek között pedig V. Kelemen pápa, Urunk születése után 1312 esztendőben pünkösd havának 2-ik napján kelt pecsétes levele által, a Templáriusoknak szerzetét, kik különben katonák voltanak, jóllehet törvényesen megerősíttettek, és a keresztyén vallásnak oly nagy hasznára voltanak, hogy az ő szerzetöket az apostoli szék különös hasznokkal szabadságokkal és tehetségekkel megajándékozta, sok szolgálatoknak terhe alól kivette : mivel mind azonáltal mindenekelőtt gyalázatosokká lettek, azok szerzetét eltörlötte, és teljességgel elfogyasztotta, ámbár a bécsiközönséges gyűlés, a kire is az ő ügyöknek megvizsgálását bizta volt, azok ellen formális és utolsó sententiát magától hozni nem akart. Nem különben előttünk élt V. Pius, kinek különös szentségét tiszteli és csudálja a katholika anyaszentegyház, a humiliátus fráterek szerzetét, mely a lateranumi gyűlés előtt szereztetett, jóllehet azt, előtte élt boldog emlékezetű III. Innocentius, III. Honorius, IX. Gergely, V. Miklós hasonlóképen római pápák helybenhagyták: minthogy mindazonáltal az apostoli végzéseknek nem engedvén, magokkal s másokkal már nem egyezhetvén, semmi jelét magok jövendő jó viselésének nem adták ; és mivel némelyek azon szerzetből Boromeus, a római szentegyház kardinalissa, és ezen emiitett szerzetnek apostoli oltalmazója és gondviselője megölettetésére istentelenül összeesküdtenek vala, kiirtotta és teljesség1 gel eltörlötte. Boldog emlékezetű VIII. Orbán, előttünk élt pápa is, az ő 1626. esztendőben bőjtelő havának 6-ik napján kelt hasonló pápai levele által örökösen eltörlötte a conventualis, református fráterek congregacióját, melyet hasonlóképen előttünk élt boldog emlékezetű V. Sixtus pápa közönségesen helybenhagyott, és a melyhez sok jó akarattal volt ; mivel az említett fráterekről semmi lelki haszon az Isten anyaszentegyházára nem hárult; sőt ezen conventualis református és más non református fráterek között igen sok különbségek támadtak : házaikat, conventjeiket, helyeiket, házieszközeiket, s minden akármely névvel nevezendő jószágaikat, jussaikat, a melyek akármi módon az említett congregatióhoz tartoztanak, a minoritáknak adta és engedte, kivévén az egy Neopolitana és páduai szent Antal házát, mely de Urbe neveztetett; hogy azzal maga és successori ugy bánhassanak, a mint nékik tetszik : az eltöröltetett társaságbeli frátereknek pedig megengedte, hogy a capucinosok közé, kik de Observantia neveztetnek, szabadon által mehessenek. Ugyanazon VIII. Orbán pápa, más hasonló 1643-ik esztendőben karácsony havának 2-dik napján kelt pápai levele által örökösen eltörlötte és elrontotta szent Ambrusnak és szent Barnabásnak szerzetét, mely ad Nernus neveztetett és az emiitett társaságbeli szerzeteseken hatalmat adott a püspököknek, hogy azokra vigyázzanak; ezeknek pedig megengedte, hogy általmehessenek más valamely szerzetbe, melyet az apostoli szék helybenha gyott. Mely eltöröltetést előttünk élt boldog emlékezetű X. Innocentius pápa is Urunk születése után 1645 esztendőben Szentgyörgy havái ak i-ső napján pecsétes levele által megerősített, s annak felette ezeknél klastromaikat s azoknak javait, melyek azelőtt ezen szerzetesekéi voltanak, világgíakká tette, jelentvén egyszersmind, hogy örökösen azok fognának lenni. Ugyanazon említett előttünk élt X. Innocentius, az ő hasonló pápai 1645-dik esztendőben böjtmás havának 16-dik napján kelt levele altal, az Isten anyja szegény áhítatos oskolák (Piaristák) szerzetét, jóllehet azt előttünk élt XV. Gergely pápa, a dolognak értelmes előrevaló megvizsgálása után, közönségesen helybenhagyta, az abban támadott nagy zenebonák miatt Simplex Congrega tióra húzta, melyben főfogadások ki nem bocsáttatnak, azoknak a világi papoknak formájára, a kiknek társasága Institutium Oratorii ín ecclesia S. M^riae in Vallicella de Urbe S. Philippi Nerinek neveztetik ily módon reducalt rendenlevő szerzeteseknek akármely helybenhagyatott szerzetbe szabad általmenetelt engedett; az ujabbaknak, novitiusoknak bevételét, a bevetteknek feleskcttését megtiltotta, a felsőséget végtére és a generális ministernél, Visitátoroknál s más Superioroknál lévő teljes hatalmat egészen a püspököknek adta. És mindezek egynehány esztendőkig ilyen módon folytanak ; mignem végtére ezen apostoli szék, ezen emiitett rendelésnek hasznát átlátván, ezt az előbbeni főfogadások formájára vissza húzta, és újra rendes szerzetté tette. Ugyanazon előttünk élt X. Innocentius hasonló formában 1650-dik esztendőben Mindszent havának 29-dik napján kelt levele által a Basilitákat Ordir.em S. Basiái de Armenis, a közöttök támadott egyenetlenségekért és visszavoná. Jókért eltörölte : az említett eltörölt rendbeli szerzeteseket kispapi ruhaba öltöztetvén, azokon a püspököknek teljes hatalmat adott, az eltörölt Conventusnak jövedelmiből rendelvén mindeniknek élelmére illendő költséget, és akármely helybenhagyatott szerzetbe való szabad általmenetelt engedett. Nem különben ugyan az emiitett előttünk élt X. Innocentius, más ugyanazon formában szent István havának 22-dik napján 1651 dik esztendőben kelt pápai levele által, látván, hogy semmi idvességes hasznokat sem reménylhetni az anyaszentegyházban az úgynevezett Boni Jézus-társaságban levő papoktól: az említett társaságot örökösen eltörlötte s az abbeli szerzeteseket a püspökök hatalma alá vetette, az eltörlött társaságnak jövedelméből rendelvén mindeniknek élelmére illendő költséget, és az apostoli székről helybenhagyatott akármely más társaságba való általmenetelt engedvén ; az emiitett társaság javainak más szent végekre leendő fordítását pedig egészen magának tartotta. Utoljára a boldog emlékezetű, ugyan előttünk élt IX. Kelemen pápa, minekutánna észrevette volna, hogy három renden levő szerzetesek, úgymint az algai szent György szerzetén levő kanonok, — a fesulai Hieronymus szerzetből valók és a Columbanus szent Jánostól rendeltetett Jezsuatusok kevés vagy semmi hasznára nem volnának a keresztyénségnek, s nemis lehetne reményleni, hogy valaha hasznára lehetnének: tanácskozott azoknak eltöröltetéséről; s végre is vitte azt az ő hasonló formában í668-dik esztendőben karácsony havának 9-dik napján kelt pápai levele által, és ezeknek jószágaikat s tetszetős jövedelmeiket, a Velentzések kívánságára a