Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-09-06 / 36. szám
1165 1166 törökök ellen leendő krétai hadra szükségesképen megkívántató költségekre fordította. Mindezeknek elrendelésében, és elvégezésében mindenkor helyesebbnek tartották az előttünk élt pápák, azon legtanácsosabb utat és módot követni, a melyet legalkalmatosabbnak véltek arra, hogy az egymás ellen szüntelen való törekedésnek egészen elejöket vegyék, és minden civakodásokat elháríthassanak. Innen azon unalmas és sok bajoskodásokkal teljes módot elhagyván, melylyel a külső törvényszékeken gyakoroltatni szokott ítélettételekben élnek, egyedül az okosság után hallgatván, az/al a teljes hatalommal, melyet, mint a Krisztusnak e földön lévő helytartói és a keresztyén anyaszentegyháznak legfőbb igazgatói, bővségesen vettenek az egész dolgot elvégezték, ugy pedig, hogy azoknak a szerzeteknek, a melyek felől elvégezték, hogy azokat eltöröljék, sem azt meg nem engedték, hogy magokat mentvén az ellenök tett terhes vádak alól menekedhetnének, semhogy azokat az okokat elháríthatnák, a melyekre nézve a pápák ezt feltalálták. Szemünk eleibe tévén azért ezeknek és másoknak példáikat, a melyeknek mindenek nagyra becsülöttek és azokra igen sokat hajlottanak: midőn igen kívánnánk egyszer s mind, hogy az alább említendő végzésünkben bátran és tántorodás nélkül mehetnénk elő : igyekeztünk minden lehető szorgalmatossággal és vizsgálódással értekezni mind a felől, valami azon szerzetnek, mely közönségesen Jézus-társaságának neveztetik, eredetére, előmenetelére, s mai állapotjára tartozik, melyből ki is tanultuk, hogy az a maga szent szerzőjétől a lelkeknek idvességekre, az eretnekeknek, kivált pedig a hitetleneknek megtérítésekre, végre a kegyességnek és a vallásnak nevekedésére szereztetett. Es hogy ezen kívánatos végnek annál könnyebb és boldogabb elérésére annak tagjai mind közönségesen, mind egyenként magokkal az e^angeliomi szegénységre való szorosabb kötelezésével, az Istennek szenteltettek ; csak a tudományokra, avagy a tanulásra rendeltetett collegiumokat vévén ki, melyeknek ugy engedtetett hatalom a jövedelmek bevételére, hogy semmit azokból a magok társaságoknak hasznára és javára fordítani ne lehessen. Ezekkel és más szentséges törvényekkel hagyta vala helyben először ezt a jézus-társaságot a ma boldog emlékezetű III. Pál előttünk élt pápa, Sz.-Mihály havának 27-ik napján Urunk születése után 1540. esztendőben kelt pecsétes levele áltál és ugyan ő engedte meg azt is, hogy maguknak törvényeket szabnának, melyek által a társaság alkalmaztatnék, annak békessége és abban a szép rend tentartatnék. Es jól lehet ugyan azon előttünk élt Pál ezt a társaságot igen szoros hatarok közé rekesztette, a midőn azt először csak hatvan személyre szorította: mindazon által bőjtelő havának utolsó napján kelt más pecsétes levél által azon társa ságba mindeneket behagyott menni, valakiket annak igazgatói, abba bevinni helyesnek és szükségesnek tartanának. Annakutána 1540. esztendőben Sz. András havának 15 napján kelt pápai levelében ugyenez a mielőttiink élt Pál sok és nagy szabadságokkal megajándékozta ezt a társsságot, és ugyan azon levelében, a rnit különben az emiitett társaság generálisainak már maga megengedett, hogy husz presbitereket válaszszanak, kik a szent munkában segítségül lennének és azoknak szinte olyan nagy hatalmat, mások felett való méltóságot engednének, mint a minemüvel a felesküttek, professusok bírnak: ugyan ezt másokra is, mind azokra, valakiket ezek az elöljárók arra alkalmatosaknak látnának, minden vég, és számoknak meghatározása nélkül kiterjesztetni parancsolta. Annakfelette ezt a társaságot, ebben levő minden személyeket, ennek tagjait és minden javait akármely püspököknek hatalmok, törvények, igazgatások azoktól való függés alak kivette egészben és felszabadította, és a maga s az apostoli széknek oltalmazó-szárnyai alá fogta. Szinte annyit engedtetlek, ennek a társaságnak egyébb előttünk élt pápák is. Mert bizonyos az, hogy ama boldog emlékezetű III. Julius, IV. Pál, és V. Pius, XIII. Gergely, V. S'xtus, XIV. Gergely, VIII. Kelemen V. Pál, XI. Leo, XV. Gergely, Vili. Orbán és más római pápák azokat a privilégiumokat, a melyek már ez előtt ennek a társaságnak adattattak, vagy megerősitették, vagy azoknak értelmeket világosabban tették ki. Mindazonaltal magából az apostoli végezéseknek rendéből, és azoknak szavaiból nyilván kihozhatni, hogy ebben a társaságban, majd szinte ennek kezdetétől fogva különb különbféle ellenkezések és vétekedések kezdettenek támadni, még pedig nemcsak magok között, a kik ebben a társaságban voltanak, hanem még más szerzetek, kis papok, akadémiák, universitások, közönséges oskolák sőt még a fejedelmek között is, a kiknek jószágaikba ezek be voltak vétettetve. Megtetszik ugyan onnan az is, hogy mind ezek a civakodások és veszekedések támadtanak a fogadásoknak termézetéről, arról az időről, melyben ennek a társaságnak tagjainak meg lehetne engedni a fogadások kibocsátását; arról a hatalomról, melyszerint ki lehetne ezeket verni őket a congrua, és főfogadások, kibocsátása nélkül, a Tridentumi gyűlés, és boldog emlékezetű előttünk élt V. Pius pápa végezéseí ellen, a papi szent rendekre méltóztatni; néha arról a teljes hatalomról, melyet ezen társaságnak generális prépositusa magának tulajdonított, és más dolgokról, melyek a társaságnak igazgatására tartoztak: majd a keresztyéni tudománynak különb különb ágazatairól, az oskolákról, arról micsoda szolgálatoknak terhe alól kellene őket kivenni, s melyek alól vannak kivéve, a privilégiumokról, melyek felől azt mondották a püspökök s más egyébb külső vagy belső méltóságba helyezett személyek, hogy azok az ő hatalmok ellenére s rövidségére vágynák; terhesek voltak a vádak is, melyek az említett társaságnak tagjaira mentek, s a keresztyén közönséges tarsaságnak békességét nem kevéssé megháborították. Innen ezen társaság ellen sok panaszkodások támadtak, melyeket az is nehezített, hogy azok némely nagy tekintetű fejedelmek szájokból is hallattattak, s azok is panaszt tevén, ama boldog emlékezetű előttünk élt IV. Pál, V. Pius és V. Sixtus pápáknak fülökbe mentenek. Ezek között volt ama nagy emlékezetű Spanyol országnak katholikus királya II. Fülöp, a ki mindazokat a fontos okokat, a melyeken felette megindult, mind pedig a panaszokat, a melyeket a Spanyolországi inquisitoraktól hallott ennek a társaságnak módnélkül való szabadságai, és rendetlen igazgatásának formája ellen, és a veszekedésnek azon főokait, melyekre némely ezen társaságnak tudománynyal és kegyeséggel tündöklő tagjai is reáállottanak, ugyan az emiitett előttünk élt V. Sixtusnak bejelentette, és őtet kérte, hogy ezen társaság iránt apostoli visitatiot rendeljen és parancsoljon. Fülöp király ezen kívánságában és szándékában megegyezett emiitett előttünk élt Sixtus, minthogy látta, hogy igen helyes, és ezen apostoli visitatori hivatalra választott egy okosságával, jeles magaviseletével és tudományával magát mindenek előtt kedveitető püspököt; ezenkívül egybe gyűjtötte a római szent ekklésianak némely cardinálisait, megparancsolván azoknak, hogy erre a munkára szorgalmatosan reá adnák magokat. De emli-