Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-06 / 36. szám

I 1154 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1200 Ezek a segédlelkészek (számuk a dunamelléki egyházkerületben még mintegy 50 lehet) — nem merem állítani, hogy mindannyian ; de talán kevés kivétellel a magasztos hivatás iránti buzgó lelkesültségből, benső hivatásból és azon időben léptek az egyházi pályára és lettek választóképes káplánokká, a midőn a dunamelléki egyházkerületben olyan papválasztási szabályok voltak érvényben, hogy ha a náluknál szerencsésebb — de nem egyszersmind mindig képesitettebb s hivatottabb káplántársaiktól — azok rendes lelkészekké levén — elmaradtak is; de éltette s nem engedte őket elcsüggedni az a biztató s édesen tápláló remény, hogy odaadással teljesített hűséges szolgálataikért idővel majd méltó jutalmazásban fognak részesülhetni. — Ezt a reményt — jóllehet sohase ment volna teljesedésbe — azon papválasztási szabályok nyújtották nekik, melyek alatt s talán csakis épen olyanoknak érvényben lételéért léptek a lelkészi pályára. Ilynemű reménykedésöket az uj választási törvények minősítésről szóló §-ainak a kilences bizottság javaslata szerint elfogadott szövegezése semmivé tette, azokét t. i. kik részint kisebb szellemi képességük, részint pedig egy vagy más, gyakran épen nem bennök rejlő ok miatt nem lehettek szerencsések kitűnő bizonyítványokra szert tenni, külföldi egyetemekre kirándulni. — Ilyen nem kitűnő bizonyitványu s külföldön nem járt káplán pedig azon mintegy 50 régebbi között alighanem legtöbb van. Törhetik ezek magukat a példás buzgalom tanúsításban (ha ugyan tudnák, hogy reájuk nézve mikben határozódik ez ? Rendes lelkészekre vonatkozólag érthető. — Ámde mig a lelkésznek egyháza körében vagy azon kívüli bizonyos irányú tevékenysége példás buzgalom tanúsításnak — addig káplánra nézve olynemii tevékenység olcsó népszerűség-hajhászásnak tudatik be s ennélfogva nem előnyére, hanem hátrányára válik) törhetik magokat akár a megszakadásig : maradnak örökre 8—10 évi egész odaadással teljesitett becsületes szolgálat után is legfeljebb 3-ad osztályú egyházra minősített dérverte hajú káplánok, preoransok. Még ha az uj törvény birna is visszaható erővel, — nem azt követelné-e az igazság avagy a méltányosság és viszonosság, hogy azok, kik a zsinati törvények életbeléptetése előtt lettek választhatóképes káplánokká ; — ne fosztassanak meg ez uj választási szabalyoknak reájuk is kiterjesztése által a hatályon kívülinek nyilvánított választási szabályoknak nyújtotta jognak élvezésétől vagyis azon jogra támaszkodó abbeli reményüknek teljesülhetésétől, hogy — valamint már 4—6 évvel ezelőtt jóllehet csak 4-ed osztályú egyházakba elválasztott kitűnő és nem kitűnő bizonyitványu volt káplántársaik, mint rendes lelkészek az épen ekként nyert előnynél fogva immár 3 ad s 2 od osztályú egyházakra minősitvék ; — úgy ők is — hosszabb káplánkodásuk után még méltó jutalomban részesülendhetnek. Igaz ! hogy az említettem még mintegy 50 régebbi káplán közül a szolgálati éveikre nézve idősebbekre a zsinati törvények életbeléptetése előtti választási szabályok mind végig vagyis hatályon kivül helyeztetésükig kedvezőtleneknek bizonyultak; de a kevésbbé idős régebbi káp'ánokra még épen ugy nem, mint azokra kik elég szerencsések valának az „ egyházkerületi rendszabályok «-kal nyomasztóvá tett zsinati lelkészválasztási törvény életbeléptetése előtt rendes papokká lenni. — Ámde az azok alóli jogos kivétetésüknek s az ujabbak alá való jóakaratú helyeztetésüknek csakis azon egyedüli esetben volna helye s értelme, ha ez utóbbiak által nekik kifogástalanul teljesítettnek elismert hosszas szolgálataikért, példás buzgalmukért kedvezőbb kilátás nyújtatnék, a mint nyujtatik pl. a rendes lelkészeknek, kikre nézve nem kitűnő bizonyítványok mellett 6—10 évi sikeres lelkészkedés elégnek mondatik, hogy 2-od s i-ső osztályú ekklézsiákba megválasztathassanak ; a nem kitűnő bizonyitványu de 6—10 évig sikeresen munkálkodó, példás buzgalmat tanúsító káplán pedig nem magasabb mint 3-ad osztályú állomásokra pályázhat. Es itt önkénytelenül merül fel előttem ezen kérdés : érdemül számittatik-e be a szegény káplánnak' kifogástalan hosszas szolgálata, miként a rendes papnak a hosszú sikeres lelkészkedés ? E kérdésre a felelet elég érthetően hangzik a zsinati minősítési törvénynek — a kilences bizottság elfogadott javaslata szerinti — segédlelkészekre vonatkozó pontjaiban, melyek szerint a hosszas kifogástalan káplánkodás nemcsak hogy nem érdem: hanem épen szerencsétlenség, melyet büntetni kell. Igen 1 valóban szerencsétlenség és pedig hatványozott szerencsétlenség azokra, kiknek theologussá létük s papi vizsga tevésük idejében még nem volt meg írva, hogy jobb jövedelmű egyházakba csakis egyedül kitűnő s külföldi egyetemek látogatásáról felmutatott bizonyítványok mellett juthatnak be. P3gészen másként áll a dolog azon ifjakra nézve, kik ezentúl lépnek a theologiai akadémiába s azokra, kik mult év tavasza óta teszik le a papi vizsgákat. Azok nem tudták, de ezek már tudják — mert a szó nem csak férfias határozott hangon kimondva, hanem hogy elne felejthessék, hogy szüntelen eszükben tartsák, — meg is van irva s könnyebb megszerezhetés végett számos példányban kinyomatva — hogy életjövőjüknek szerencsésebb vagy szerencsétlenebbé létele minden egyes leckefelmondásukra s papi vizsgákoni feleleteikre fel van téve és pedig nem ritkán mint valamely szerencsejátékra. . . Azt mondja Pál apóstól I. Korinth. XIII. r. 11—12 verseiben : »Mikor gyermek volnék, ugy szóltam mint gyermek, ugy gondolkodtam mint gyermek, ugy értettem mint gyermek, minekutanna pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illendő dolgokat ; mert« stb. Azok — nem hallván kívülről hacsak belülről nem, az „egyházkerület rendszabályok4

-ban férfias komolysággal kimondott s félreérthetlenűl hangzó szót, a szigorú feltételeket talán gyermek módon szóltak, gondolkodtak és értettek — tanultak azért, hogy a gyakorlati lelkészeire megkivantató szükséges előismereteket, képesitettséget maguknak megszerezzék. — Ezek, hallván kívülről ha tán belülről nem is az emiitett »Rendszabá lyok«-ban kimondott férfias-félreérthetlenül hangzó szót, megértvén a szigorú feltételeket, nem szólhatnak, gondolkodhatnak és érthetnek gyermek módon — tanulnak és tanulni fognak azért, hogy a legjobb lelkészi állomásokra maguknak minősitvényt szerezzenek. Epenséggel nem azt akarom én fentebbi szavaimmal mondani, mintha amazok mindegyikéből igazi jó, kegyes, buzgó, áldásosán munkálódó pap lett volna s leendene a még el nem választottakból is ; emezek közül pedig csak kivételesen akadna egy-egy ; hanem csak azt, hogy valamennyi életpályák között, egyedül és kivételesen a protestáns lelkészi pályára lépő egyéneknél nem tekinthető a kitűnő bizonyítvány biztos óramutatónak, mert bár nagy tudományáról hírneves ember és pap igen szép összhangzatot képeznek egy ugyanazon egyénben, de hogy hírneves ember s jó pap s megfordítva nem kitűnő bizonyitványu egyén és rossz pap elválaszthatlan fogalom lenne, hogy a tételek mindig, minden egyes esetben igy s felcserélődve sohasem állottak volna s áll-