Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-06 / 36. szám

I 1155 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1200 hatnának meg: ezt számos példa, miket az élet felmutat megcáfolja. Korántsem a magyarországi egyetemes reform, egyház törvényes képviselői által hozott s a koronás király által is szentesitett zsinati lelkészválasztási törvények minősítésről szóló §-ai ellen akarok én vakmerő támadást intézni; hanem csak kérni akarom s ezennel a legmélyebb tisztelettel kérem is a legelői megnevezett főtiszteletű bizottság tagjait egyenként és összesen, hogy a f. év tavaszán tartott egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvének i io-dik pontja alatt elsorolt „hiányok és ellenmondások® pótlása és megszüntetése mellett tegye becses figyelmének tárgyává az általam elmondottakat. S ha megvizsgálván a dolgot s a kérelmet igazságosnak avagy csak méltányosnak is találja : a közelebbi egyh. ker. gyűlésre beterjesztendő javaslatába vegye fel vagyis hozza javaslatba, hogy a zsinati lelkészválasztási törvények életbeléptetése előtt a két papi vizsgát letett káplánok a törvény visszahatással nem biró elvénél, de még a méltányosság s viszonosság elvénél fogva is hagyassanak meg — mig akár halálozás akár pedig rendes lelkészi állomásokra való elválasztatás folytán elfogynak — azon papválasztási szabályok alatt, melynek teljes szövege az 1878-ik évi egyházkerületi gyűlés jkönyvében olvasható. A dunántuli egyházkerület korántsem törvényellenesen, de sőt inkább a törvény szellemében cselekszik, midőn a zsinati törvények kihirdetése előtt vizsgázott se gédlelkészeit a kápláni sorrend szerint választatja el és csak az életbeléptetés óta vizsgázókra szándékozik kiterjeszteni a minősítésről szóló §-t. Ha a dunántuli egyházkerület tud igazságos avagy csak méltányos lenni régibb káplánai iránt, miért ne tudna lenni a dunamelléki egyházkerület is ? 1 Bálint Károly. Válasz a viszonzásra. Azon reményben lévén, hogy t. szerkesztő ur a becses lapjában történt felszólamlások által csakis az igazság kiderítését célozza bárkivel szemben, és igy rólam sem tette fel, hogy én átalánosságban tartott gyanusitó cikkben szólaltam volna fel ; mert én alaptalanul nem gyanúsítottam soha senkit: kérem tiszteletteljes soraimnak helyet engedni becses lapjában. Ellenkezőleg gyanúvá minősíttetik felszólalásom. Lássuk a m.-gyáni dolgot némileg világosabban. 1-ször az egyházmegye egyik vezére, ki szintén részt vett a jelölésnél, ezt írja levelében »a m.-gyáni lelkészségre pályázók közül 11 volt kijelölésre képes, köziilök csakis 5-öt lehetett kijelölni, ezt méltóztatik tudni. Törvényeink 192. §-a megmondja, hogy miként járjon el a jelölő bizottság, t. i. minden utasítás nélkül végzi teendőit. (No 1 ez ugyan kerekded utasitás) s minden egyes ajánlottat (de hát kik az ajánlottak s kik ajánlanak, mert B. B. kollegát sokan ajánlottak, még sem lett kijelölve, pedig bizonyítványai sem utolsók f) nyilvános szavazat átalános többségével jelöl ki. Az ajánlott 11 közül tehát azokra szavazott, kikre akart.« 2-szor. A viszonzás irója már máskép beszél: „13 pályázó közül 9-et talált jelölhetőnek, kik közül az e. törvény által megengedett legnagyobb számot 5-öt jelölt ki, 3 rendes és 2 segédlelkészt, utóbbiak kitűnő bizonyítványt csatoltak, (hát a gyakorlati lelkészetről szóló okmány hol volt ezeknél ?) és igazolták, hogy 3 illetve 4 év óta segédlelkészkednek." íme, már csak két tagja is a jelölő bizottságnak kétféleképen ír e dologról. Jó lenne a többi tagokat is felkérdezni, hogy ugyan hányféle véleményt adnának elő ? Azt hiszem, a 186-dik § is elég egyenes utasítást tartalmaz, mely következő: „a papi jelöltek, illetőleg segédlelkészek tudományos képzettsége, szolgálati idejök, mint ez alatt tanúsított buzgalmuk, kellő figyelembe vétessék.® Én ugy vélem, le kell nekem egyszermindenkorra számolnom ez ügygyei, méltóztassék azért megengedni, ha akaratom ellenére is hosszabbra kell nyúlni cikkemnek s a »szelid gyanú« teljes igazságban lép elő, •— annyival is inkább, mert időközben értesültem a „ Szabad Egyház« 4-dik számából, már a m.-gyáni lelkészválasztás nemcsak megejtetett, de az illető, — kit nincs szerencsém ismerni — nagy hirtelenséggel meg is erősittetett az uj esperesi védszárnyak alatt 4 ed nappal a választás után. Ily gyorsaság nagyon magán hordja az elföldelni akarás bélyegét, ily gyorsaság igaz ügynél nem használtatik talán soha se ; de igenis akkor, a midőn törik-szakad elvnél fogva sic volo, sic jubeo. Es itt engedtessék meg nekem parányi kitérés. A sSzabad Egyház® 4-dik száma igy szól : »egy kis hibát találok a m.-gyáni kijelölésnél a kréta körül. Nem lett kijelölve e III-dik osztályú egyházba, a többi közt egy olyan egyén, R.J. gyulai tanitókáplán, ki pedig iskolai pályáját becsülettel megfutotta, majd adebreceni főiskolában esk. felügyelői és köztanitói hivatalt viselt; külföldön is volt; a n.-szalontai egyházmegyében egy IV-dik osztályú egyházban rendes lelkészi hivatalt viselt, majd er ről leköszönvén, mint gyulai káplántanitót, az anti gyű. lekezet választotta papjául, mit azonban ő — az ottani árvizes vidék miatt — nem fogadott el. De igenis ki lett jelölve egy olyan pályázó, ki kevés idei káplánkodása s egy IV-dik osztályú egyházban egy rövid évének (megválasztatott 1883. március utolján) eltöltése után távolról sem bírt oly minősitvénynyel, mint a mellőzött R. J. és az ugyancsak mellőzött s a község lakosai által több mint 85 aláírással sürgetett gyulavárii káplán B. B. ur. No de mit merengek én ? Hisz a lelkészjelölő bizottság eljárásáról számot adni nem tartozik senkinek.® De tartoznék a 186-dik §-át megtartani, melyet fenntebb világosan megírtam. Az első idézés irója azt mondja: „nem írja elő a törvény, hogy mig rendes lelkész vagy régibb segédlelkész pályázók vannak, ezeknek okvetlen elsőbbség adassék.4

Igaz, ezt nem írja, de a töryénynyel megegyező józanész szelleme önként diktálja, hogy régibb szolga előtt, egy ujabb keletűnek nem adható előny, főként egy Ill-ad osztályú egyháznál. Ezt nem is volt szükség, hogy előírja a törvény, mert ellenkező felfogást nem tett fel a jelölő bizottság tagjairól. íme az alsoki választás megmondja: (lásd »Prot. egyh. és isk. lap« 34. sz. 1093. lapon) „ellenfelének 20 évi szolgálatát az ön 10 évi szolgálatánál jobban méltányolva, önt a kijelölésből kihagyta.« Ez a méltányosság, pedig ott is szabályzó ám a 192 dik § mert egy törvénykönyvünk vagyon nekünk. Ott jobban értelmezik a törvényt, ugylátszik. A viszonzás irója, mint a kijelölő bízottság egyik tagja (mert az ő káplánja lett megválasztva m.-gyáni pappá) azt írja rólam, hogy én átalánosságban gyanúsítok minden bizonyítás nélkül. Várom szavaimnak átalában megdöntését. Nem az én cikkem van átalánosságban tartva, de igenis a viszonzás. Nem én kényszerítem felszólalásom által (hát olyan fontos és messzeható lenne az, hogy egy egyházmegye is figyelmére méltatná és irányoztatnék általa í) a közügyek iránt érdeklődőket a visszavonulásra; de ellenkezőleg ma holnap elég lesz,