Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-06 / 36. szám

1177 PROTESTÁNS EGYHÁ ZI ÉS ISKOLAI LAP. 1178 Láng Adolf, pestmegyei ev. főesperes beköszöntője a Budapesten f. é. aug. 25-én tartott esperesi közgyűlésen, újból megválasztása alkalmából. Nt. és ngs. esperességi közgyűlés ! Nagságos esp. felügyelő urunk választást kiiró levelében foglalt bizalmi szava, ajánlotta a pestm. ev. egyházak figyelmébe a két esperest, kik a mult hivataloskodási évháromban vitték az esperesség egyház-igazgatási és iskolai ügyeit. A világi vezér bizalomszavát bizalmi viszhang követte az egyházak részéről, minek folytán mindkét esperes újból lett munkájába állítva. Midőn részemről e kettős bizalom szavait megköszönném, távol vagyok attól, hogy a főesperesi hivatalt hierarchikus szempontból felfogjam, ellenkezőleg keresztyén parancsnak tekintem Idvezitőnk e sokat jelentő enuntiátióját: >

A ki ti köztetek első akar lenni, az legyen a ti szolgátok* Valamint a mult 3 év alatt mindenkor ezt a kérdést forgattam elmémben : mi hasznodat veszik, hacsak őket állásodhoz kepest lelkesen nem szolgálod ; ugy a jelen hivatali időszak kezdetén sem lehet más feltételem, mint hogy titeket szolgáljalak. Jézus szerint maga a keresztyén élet is kell, hogy Istennek tetsző szolgálat legyen, sőt Idvezitőnk önnön életét is annak jellemzi, mondván: yNem jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak nekik * És ezzel Idvezitőnk idealizálta a szolgálatot. Ily értelemben kivánom én is, mint előttetek járó szolgálni az Istent. Ot kivánom szolgálni, mikor ezen központi esperességbén minden alkalmat kész leszek megragadni, a melylyel egyházaink vallás-erkölcsi beléletének bensőbbé tételében közreműködhetek. A vasárnap megszentelésének)

a vasárnapi munka szünetnek égető kérdése, mint eddig, ezentúl is szivemen fog feküdni, tudva azt, hogy minél inkább terjed s

a napok ama gyöngyének * kizárólagos szeretete, annál inkább megszilárdul az egyház iránti áldozatkész szeretete és érvényesülnek a családi élet erényei. Istent kivánok szolgálni, mikor a Raikes által alapított és egy évszázad óta kifejtett vasárnapi iskolák (az u. n. bibliaiskolák) meghonosítását célba veszem és ezzel részemről is közvetítem vallásunk fő könyvének a bibliának terjesztését. Az egyházat kivánom szolgálni, mikor annak szolgái és gyülekezetei között béke apostoli miszsziót vállalok és arra törekszem,- hogy mindenek ékesen és jó renddel történjenek. Esperességi egyházainkat kivánom szolgálni, a mikor tiszttársaim és felügyelő uraink segítő jóakarata mellett oly intézkedéseket kész vagyok életbe léptetni, melyek szerint a hazaszerte ismeretes Eötvös-alap mintájára oly alapokat óhajtok előállítani, melyek segítségével megfogyatkozott vagy keletkező anya-és leányegyházaink papi és tanitói fizetései a kor kívánalmaival összhangba hozathassanak. Egyházamat az ágostai hitv. evang. közegyházat kivánom szolgálni, mikor az ^Evangélikus egyház és iskola* hasábjain megpendített >Luther-társaság* című ev. irodalmi egyesületnek esperességünkben igyekszem testet adni. Hazámat kivánom szolgálni, mikor esperességünkben a folyamatban levő békés nemzetiségi assimilatió munkáját a vallásos kebel sérelme nélkül előmozdítani törekszem. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegyében szétszórt tót és német ev. egyházaink oly túlnyomó magyar elemmel vannak körülvéve, hogy ezen egyházak hivei már a mult század két utolsó tizedében belátták, miszerint saját érdekét egyesíti a haza érdekével, ki a magyar nyelvet, a közlekedés és a hivatalra léphetés ezen eszközét megszerzi maga és gyermekei számára. Ily módon lett, alig 25 év leforgása alatt teljesen magyarrá az azelőtti tótmagyar Tápió-Sz.-Márton, ilyen uton halad Irsa, Gyón, Apostag és Kiskőrös és nincsen egyház, melynek körében a pestmegyei főesperes magyar nyelvű közgyűlést ne tarthatna. A panszlavizmns vetőmagjának segédlelkészek vagy papi hivatalra pályázók alakjában importálását mindenkor csakis perhorreskálhatom. Midőn ezek után midőn elnöktársam és'az egyházak bizalmát megköszönném, berekesztem jelen beköszöntőmet azon apostoli óhajjal: Növekedjünk abban, a ki fő — a Jézus Krisztusban. ISKOLAÜGY. Hogy dotálják hazánkban a tanügy munkásait? Halhatatlan emlékezetű br. Eötvös vallás- és köztatásügyi miniszterünk, az ő nemes gondolkozásához méltóan újjáteremtette nálunk az egész népiskolai organismust Jól ismerhetjük nagyszabású törekvéseit, a közoktatás és nevelés érdekében általában. Legközeleb feküdt azonban az ő szivéhez a népiskolai ügy, tudván azt, hogy ,a kié az iskola, azé a jövő4

és hogy nemzetünk is ezzel együtt áll, vagy esik. A törvényhozás kész örömmel mondott Áment a hozzá benyújtott tervezetre, s létre jött az 1868-ik évi XXXVIII-ik törvénycikk, a mely hogyha még mindig hagy fenn némi kívánni valót a népiskolai közoktatás tárgyában, de azt örömmel konstatálhatjuk, hogy a tanügy követelményeinek par excelence megfelelni igyekezett. Sok és nagymérvű megtámadtatasoknak volt pedig kitétve e törvénycikk, különösen a hitfelekezetek részéről, a kik eddig gyakorolt jogaik és kiváltságaik erős megszoritását látták ez intézkedésben. Nem ismeretlen előttünk a harc, melyet egyik elhunyt jelesünk Révész Imre az uj népoktatási törvény ellen nem minden ok nélkül folytatott. S kétségtelenül, hogyha az oly szellemben, mint szentesítve lett, pontonként szigorú lelkiismeretességgel végrehajtatott volna. 7i*