Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-06 / 36. szám

576 a mi protestáns népiskoláink köziil nagy számmal nem lettek volna képesek magokat továbbra csak egy szempillantásig is fenntartani. Ma azonban már láthatjuk, hogy ha bár az akkori körülmények közt indokolt is ; de következményeiben felesleges volt a túlságos aggodalom 1 Mostani nemzeties érzelmű s liberális gondolkozású kormányunk eléggé körültekintő és tapintatos a felekezeti igényeket mindenkor lehetőleg figyelembe venni és azokat ki is elégiteni. Ámde e cikkecskének nem az a célja, hogy az, akár a 68-iki, akár pedig a mostani kormány közoktatásügyi politikája felett dicsénekeket zengedezzen 1 Rövid felszólalásom merőben egészen mas természetű. A népiskolai közoktatási törvények 142. § fekszik most az én lelki szemeim előtt. Ennek tartalma szerint, a népiskolai tanitók fizetését, a helyi viszonyokat figyelembe véve, az iskolaszék állapítja meg a tanker. tanács jóváhagyásával, mely azonban tisztességes lakáson és egy negyed holdnyi kerten kivül nem lehet kevesebb 300 frtnál. S épen ez volt már a legszerencsétlenebb és legigazságtalanabb szabályzat, melynek fanyar, sőt keserű gyümölcseit, felekezeti különbség nélkül, országszerte Ízlelhetik a tanügy munkásai. A mi protestáns egyházunknál — általában véve — rnég csak eléggé tisztességesen megy a dolog. Anyagi szegénységünkhöz képest mégis van bennünk annyi jó indulat, hogyha néptanítóságokat állítunk, nem ragaszkodunk oly kérlelhetlen szigorral ahhoz a 300 frt minimumhoz 1 Egészen másként, és pedig sokkal fukarabbul jár el már az állam a saját alkotta népiskolákban. Élénk figyelemmel szoktam kisérni azokat a tanitói pályázatokat ; de biz azt szomorúan kelle látnom, hogy a legtöbb helyen, nem igen szokott felülemelkedni a fizetés a megállapított minimális összegen felül. S épen azért, a mennyire a külföld népiskolai közoktatási viszonyait ismerni szerencsés lehetek, bátran állithatom, hogy talán egész Európában sehol síncsenek ily gyarló módon dotálva a tanitók, nem, mégcsak az általunk barbárnak gúnyolt Oroszországban sem.*) Mindez azonban még csak tűrhető. Hanem a mit a hatalmas róm. kath. egyház hazánkban, a tanitói fizetések megállapításánál helyenként elkövet, valóban mélyen megbotránkoztató. Épen asztalomon fekszik Hevesmegyéből a veresmarti r. kath. kántortanítóságra a pályázati felhívás. E fizetés pontjait lelkiismeretesen felszámítva és összegezve, sehogy sem valék képes belőle többet kisajtolni 255 frt és 17 krnál 1 És ha tekintetbe vesszük még azt is, hogy e pályázati pontozatok, kötelességévé teszik az elválasztandó kántortanítónak, hogy a harangozol teendőket is jól elvégezni tartozik : **) akkor nyilván láthatjuk, hogy a fényes jövedelmű klérus mily keveset törődik a tanügy munkásaival. Az ilyen harangozótanitók, abból a sovány kosztból származott lelkesedéssel, aligha fogják megverni szükség esetén az ellenséget, mint a hogy azt a nagy német császár Vilmos nyilatkozata szerint, a francia háború alkalmával a porosz tanitók cselekedték 11 Bizony-bizony azoknak a milliókkal rendelkező főpapoknak gazdagon megterített asztaláról juthatna egy kissé bővebb morzsalék is e derék férfiak számára. Az az eljárás pedig nemcsak elszo. moritó; de a tanitói hivatást s annak művelt társadalmi *) Lásd: »Evangelisches Kirchen und Schulblatt für Wiirtenberg« cimű újságnak 1881-ik év folyamában a következő cikket dr. Petrowitsch Miklóstól: »Das Elementar-Scluilwesen in Riissland"1

, pag. 154—59. Hát a plébános és iskolaszéki elnök urnák lábtyűit nem lesz-e köteles vikszolgatni ? . . . Vagy talán ez sub rosa értetik ? . . . Valóban difücile est satyram non scribere! M. F. állását mélyen sértő, hogy a róm. kath. egyház tanítóinak még a harangkötelet is a nyakukba akasztja. Mire valók azok a tanfelügyelők, hogy az ilyeneket oly könynyen elnézik ? . .. De meg mire valók azok a tanitói egyletek, országos tanitói gyülésezések stb,, hogy az ily brutális eljárás ellen hangosan — a törvényhozás előtt is — nem peticionálnak ? En részemről legalább sokkal fontosabbnak tartom az ügyet, mint sem a felett csak ugy könnyedén szemet hunyhatnánk. Vagy tanitó, vagy pedig harangozó. . . Ne kompromittálják e lealázó intézkedéssel a jobb sorsra érdemes testületet; de ne kompromittálja evvel magyar nemzetünk reputációját, a ha talmas és gazdag r. kath. klérus, a művelt külföld előtt sem 1 Dixi et salvavi animam meam. Márk herenc, református lelkipásztor. Iskolai értesítők. — Nyolcadik közlemény. — 67. A {budapesti) országos kisdedóvó-egylet évkönyve az 1883. évről. Az egylet választmánya megbízásából összeállítva P. Szathmáry Károly egyleti titkár által. Ez egylet a kisdedóvás országos elterjesztését igyekezik eszközölni és pedig a nevelői erők szaporítása és tökélyesbitése, az eszmének terjesztése, erre vonatkozó nyomtatványok kiosztása s a kisdedóvodák anyagi segélyezése által. Különösen nagyfontosságú hódítása volt ez egyletnek, hogy ennek ösztönzése folytán a felvidéki közművelődési egylet a kisdedóvást, mint első és főeszközt fogadta el a vegyes ajkú megyék hazafias nevelésének kezdeményezésére. Csupán Beregmegyében ez idő óta 8 uj óvoda keletkezése jeleztetett. Ugy szintén a barcasági csángóknál megkisérlett és csak a nyári négy hónapra szorított menházak a várható legfényesebb eredményt mutatták fel. Az országos egylet a keletkező vidéki óvodák gyámolitására tavaly mintegy 2584 frtnyi összeget adott. 68. Évkönyv a reformátusok debreceni főiskolájának akadémiai tanszakairól. Közli Kassay Sámuel ez évi akadémiai igazgató. E füzet élén közöltetnek azon beszédek, melyek dr. Karsa István jogtanár beigtatása alkalmával tartattak. Révész Bálint püspök két rövid, nemesen egyszerű, de hangulatteljes beszéde közé van ékelve dr. Karsa értekezése a kötelemről, s végül Kassay Sámuel igazgató üdvözlő beszéde közöltetik. A hittanhallgatók száma az év végén 135; mindnyájan magyarok. A jogászok száma 98, kik közül 80 ref., 14 r. kath., 3 izr., 1 gör. keleti; egy román kivételével mindnyájan magyarok. A főiskola gyűjteményei szépen szaporodtak, miről pontos tudósítás olvasható ezen értesítőben. A főiskolai anyakönyvtárban 27,142 szám alatt 56,161 darab mű, a pénz- és éremgyüjteményben 9013 darab van elhelyezve. 69. A debreceni ref. főgymnázium értesítője. Közzé teszi Békési Gyula, igazgató. Rendes tanár 11, helyettes és segédtanár 7, melléktanár 3. Tanulók száma 636, kik közül ref. 498, izr. 81, r. kath. 34, ev. 12, gör. kel. 8, gör kath. 3 ; anyanyelvre nézve az év végén volt 620 magyar, 9 román és olasz, 6 német, 1 tót. A három alsó és a hetedik os tályban párhuzamos osztályok állanak fenn. 70. A hódmezővásárhelyi községi felső népiskolák, a kispusztai tanyai népiskolák értesítője. Kiadta a községi iskolaszék. A 29 tagból álló iskolaszék elnöke Kossá László; tagjai egyebek közt Miklovic, Szeremley, Karancsi és Pap Imre ref. lelkészek, Draskócy ev. lelkész, Futó ref. főgymn. igazgató. A felső leányiskolában igaz-