Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-09-06 / 36. szám
574 den elszállítási terhek felett való alkudozások és tépelődéseknek. A törvény 208-dik §-a a megválasztott lelkészt csak egy évi szolgálatra kötelezi az általa elfogadott egyházban. Szerintünk az egy év nagyon kevés, kivált ha még fontolóra vesszük az elszállítási költségeknek általunk imént ajánlott scáláját, s a lelkészjelölő bizottság és a választás vezetésére kiküldött e. megyei megbízottaknak, a 211 -dik § szerint szintén a választó-egyház által viseltetni kellő költségeit, a melyek minden egyes választáskor felmerülvén, ily módon kivált a kisebb egyházak vállaira a gyakori lelkészválasztások által, — mint azt a „Szabad Egyház*2 3-dik számában is ügyesen fejtegette valaki, — kétségkívül igen gyakori és tetemes terhek sulyosodnának. De meg egy esztendő különben is nagyon rövid idő arra, hogy akár az egyház új lelkészével, akár a lelkész új egyházával csak nagyjából is megismerkedjék. A gyakori változások, ha azoknak csak egy évi határidőt szabunk, nemcsak anyagi tekintetben, mint a Sz. E. X X Y. cikkírója mondja, de szerintünk szellemi és e>kölcsi tekintetben is tetemes kárral járhatnak a gyülekezet közéletére nézve. Épen ezért mi nem helyeselhetjük e § intézkedését, s az egy év helyett legaléibb is két évet javasolnánk abba felvétetni. Végre a 21 i-dik § azon általános intézkedése mellett, hogy t. i. ^a v cd asztó-egyház kötelessége a lelkészjelölö bizottság s a lelkészválasztás vezetésére küldöttek költségeit fedezni, * szintén határozottabb, positiv számokra támaszkodó, vagy legalább a minimumot kimondó szövegezést látnánk még kiegészítésül szükségesnek. Igénytelen nézetünk szerint ugyanis, jó lett volna még e § után egy ilyenforma pontot beiktatni: >E kétrendbeli összes költségekre I—II-dik oszt. egyházak legaléibb is 70, 111—IV-dik vagy V-dik osztályú egyházak pedig 50—40 — vagy 30 forintot kötelesek az esperes kezeihez még a jelölés előtt beküldeni— Igy meg lennének kiméivé a választó-egyházak attól, hogy a jelölő bizottsági tagok és a választásra kiküldöttek, esetleg kövér napi dijak és utazási költségek felszámításával tetemes összegekig vegyék igénybe, a különben is szerény viszonyok közt lévő egyházi közpénztárt. Magok az illető biz. tagok és küldöttek pedig előre tájékozhatnák magokat leendő útiköltségeik megtérítésének mértékéről. Azt hiszszük, ezzel is sok apró kellemetlenséget ki lehetne kerülni, mind az e. megyei hatóság, mind a választó egyház részéről. Sokszor az apró dolgokból is komoly események fejtőznek ki, s a békesség é> egyetértés nagyon sokszor fel szokott bomlani, kivált a mi ref. egyházaink Le1 életében, még jelentékteleneknek látszó dolgok miatt is. A békesség és egyetértés pedig drága kincs mindenütt, de seholsem drágább, mint épen minálunk, épen az egyházban, a hol mindenkire nézve kétszeresen kötelező erővel kellene birnia az apos tol amaz intésének: ^Egymásnak terhét liordozzéitok és ugy töltsétek be a Krisztus törvényét (Gal. 6, 2). A mennyire titöletek lehet, minden emberekkel békességesen éljetek * (Róm. 12, 18). Ezzel bevégeztük igénytelen cikksorozatunkat. Nem állítjuk, hogy az uj lelkészválasztási törvényeknek minden hiányait sikerült volna az elmondottakban részletesen feltárnunk. Ez nem is volt szándékunkban. Mi csak a szerintünk legfontosabbakra szorítkoztunk. A csalatkozhatlanságot pedig miként másoknál el nem ismerjük, ugy magunk számára sem igényeltük soha. Készséggel megengedjük, hogy az általunk felhozottakon kivül lehetnek a törvénynek még más számos általunk észre nem vett, de azért nem kevésbé fontos és nem kevésbé kifogásolható intézkedései is. Mi csak köszönettel fogunk tartozni bárkinek, ha mélyebben járó elmével és élesebb Ítélettel rendelkezve, kimutatandja az általunk meg nem figyelt hiányokat. Győzzön a jobb, az igazsági Ez a mi óhajtásunk most, ez volt akkor is, mikor e kérdések érdekében tollhoz nyultunk. Minket nem vezetett semmi ellen- vagy rokonszenv, semmiféle egyéni érdek vagy pajtáskodás. Előttünk mindig és mindenütt, szeretett magyar reformált egyházunk közjava, boldogsága lebegett. Elmondtuk reflexiónkat nyiltan, tartózkodás nélkül, s ugy veszsziik észre az azóta hozzánk érkezett bátorító és elismerő magánnyilatkozatokból, hogy szavunk nem jut talán egészen a pusztában elkiáltott szó sorsára; hogy mások is gondolkozni, és a mi fő : tenni fognak a fejtegetett kérdések érdekében. Vajha ugy lenne ! Ez volna a mi legnagyobb örömünk és legszebb jutalmunk. Egyébként pedig nyugodtan várjuk megitéltetésünket.*) B.-Gyulán, 1884. aug. 16. Homolya István. *) Tiszt, szerk. ur szíves engedelmével legyen szabad II. számú cikkemben lévő egy pár vastagabb sajtóhibát e helyen kijavítanom. A 3-ik kikezdés második sorában (949. 1.) »hogy a jel. bizottság, ha történetesen* — igy javítandó : »hogy ha az a j. bizottság történetesen« síb. A 951. lap alulról 25-ik sorában a 43-W mellől elmaradt a § jegy. A 954. 1. felülről 14-ik sorában »mirea» szó kétfelé választandó, igy: ,mire a.* A 955. 1. fefülről 7-ik sorában lévő >sógorságban( í helyett >so'gorságba« teendő, s a 956 ik lap 16—17. sorában található tbizottságot« helyett »bizottság« értendő. Továbbá a IV. szánni cikkemben II12. lapon alólról a 19-dik sorban drága szó helyett »ritka« olvasandó, a II13. lapon pedig a 2-dik kikezdés 3-dik sora végén a lelkészválasztás szó után kimaradt e szó : »helye*. A kisebb és könnyebb hibákra nem reflektálok. ' H. /.
